Az influenza és az ember harca folyamatos fellángolásokkal tarkított, örök küzdelem, hiszen hiába győzzük le a kórokozókat évről évre, a következő szezonban rendre újult erővel térnek vissza. Egyes vírusok ellen, és ilyen az influenza vírusa is egyelőre nem tudunk hosszú távon is hatásos védőoltást bevetni, és támadásuk esetén is elsősorban csak az immunrendszerünkben bízhatunk. Nem rossz teljesítmény ez egy mindössze a nanométeres tartományban mérhető ellenféltől! De vajon mik is egyáltalán az influenzavírusok? Miért támadnak meg minket, illetve hogyan okoznak bajt? Dr. Kádár János infektológus, belgyógyász és immunológus szakorvos segítségével igyekeztünk feltérképezni a parányi gyilkosok különös és szabad szemmel láthatatlan világát.
HáziPatika.com: Gyakran hallani, hogy a vírusok valójában nem is élőlények. Ennek tükrében hogyan kell elképzelni ezeket a mikroszkopikus organizmusokat?
Dr. Kádár János: Valóban, a vírus nem egy élőlény, hiszen nem mutat semmilyen életjelenséget. Lényegében egy olyan DNS-darabról van szó, amely kétféle módon képes újra előállíttatni magát. Ezek közül az az "ostobább" módszer, amelyet a köznyelvben fertőzésnek hívunk. Ilyenkor a vírus az enzimkészlete segítségével áthatol a sejtmembránon, majd a DNS-ét átülteti a gazdasejt örökítőanyagának megfelelő szakaszára, ezáltal átprogramozva azt. Ennek eredményeként képes reprodukálni magát, ami az érintett sejt elpusztulásával és lelökődésével jár együtt. Ettől még persze a vírusok ugyanúgy nem számítanak élőlénynek, mint ahogy a számítógépes vírusok sem.
Mindez tehát egy butább szaporodási helyzet, az okosabb vírusok ugyanis nem így szaporodnak. Az AIDS-ért felelős humán immunhiány vírus (HIV) például beépül a gazda DNS-ébe, más vírusok pedig újra és újra megjelennek az utódsejtekben is. Nevezzük ezt lassú vírusfertőzésnek. Ezek egy része tartósan megmaradhat a DNS-ünkben, mi több, mivel az emberi DNS nagy része ma még felderítetlen, az is lehetséges, hogy beépült vírusokat is tartalmaz.
Az influenzavírusok az első csoportba tartoznak, akad azonban egy tulajdonságuk, amely miatt nem alakul ki ellenük tartós védettség a szervezetben, ellentétben például a mononukleózist, avagy a csókbetegséget kiváltó Epstein-Barr-vírussal. Fontos ugyanis megemlíteni, hogy egyes vírusok nem a DNS-ről, hanem az RNS-ről szaporodnak, ez esetben viszont semmilyen biztosíték nincs arra, hogy a lemásolt anyag teljesen ugyanolyan lesz, mint az eredeti. Az RNS gyakorlatilag csak egy rövid távon ható információátvivő molekula, amely egyáltalán nem szaporításra termett. Az influenzavírus is egy RNS-vírus, emiatt nem képes tisztességesen reprodukálni magát, hanem rendre kisebb-nagyobb hibákkal szaporodik. Ebből kifolyólag az aktuálisan fellépő influenzavírus már messze nem ugyanolyan, mint amilyen egy évvel korábban volt, hiszen szaporodás közben rengeteget változik.
HáziPatika.com: Miként alakul ki az influenzafertőzés, honnan jönnek egyáltalán a vírusok?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
K.J.: Ugye, a vírusok nem élőlények, holt anyagként pedig szinte mindenhol ott vannak, tulajdonképpen az egész környezetünk hemzseg ezektől a DNS- vagy RNS-darabkáktól. Nem véletlen például, hogy egy víruslaborba sem lehet csak úgy bemenni, mivel a kezünkön, a bőrünkön, a ruházatunkon vagy éppen a leheletünkben lévő vírusok ellehetetlenítenék az ott zajló vizsgálatokat. Persze, a vírusok jelenléte önmagában még nem elég a fertőzés kialakulásához, ahogy egy vírusos lemez sem fertőzi meg a számítógépet, ha csak letesszük mellé az asztalra. A fertőzéshez szükség van a megfelelő kontaktokra is, influenza esetén például a közösségekben, zsúfolt környezetben fellépő cseppfertőzésre. Magyarul mondva a vírusok és az emberek közösen hozzák létre a fertőzéseket.
HáziPatika.com: Miután bejutott, hogyan terjed az influenzavírus az emberi szervezeten belül?
K.J.: A vírus egy pillanat alatt bekerül a véráramba, majd egy rövid átmeneti időszak, az úgynevezett virémia után az enzimjei segítségével tulajdonképpen ott tapad meg, ahol csak szeretne. Bajt okozhat tehát lényegében bárhol a szervezetben, kezdve az agyvelőtől a gyomron át egészen a szemig. Szélsőséges esetben felléphet akár gerincbénulás is az influenza következtében, de szintén kialakulhat miatta például vérzéses bélnyálkahártya-betegség vagy májgyulladás. A mi szempontunkból szerencsés helyzet ugyanakkor, hogy az influenzavírus fehérjéinek van egy bizonyos affinitása a légutak nyálkahártyasejtjeihez, ennek köszönhetően az esetek többségében itt történik a fertőzés, amely légúti, hurutos tünetekkel jár együtt. Érdemes azonban hozzátenni, hogy amennyiben a nyálkahártya lelökődik, a beteg rosszul van, levert és lázas, úgy ez az állapot kaput nyithat más fertőzések előtt, tehát az influenza szövődhet más bajjal is.
HáziPatika.com: Miért lép fel ez a fajta fogékonyság a további fertőzésekre?
K.J.: A szervezet alapvetően minden problémát úgy ítél meg ebből a szempontból, mintha baktériumokkal lenne dolga. Nem csupán az influenzára értendő ez, ugyanezek a folyamatok játszódnak le akár egy szülés vagy egy baleset alkalmával is. Megváltozik a vasanyagcsere, az ellenanyag-transzport, összességében tehát beindul egy vészreakció, ami egyfelől jó, mert bizonyos fertőzések ellen védelmet nyújt, de közben hátrányos is, mert sok szempontból elesettebb állapotúvá válik a szervezet. Ilyen helyzetben például áthatolhatóbbá válhat a nyálkahártya azok előtt a baktériumok előtt, amelyek jelenléte egyébként folyamatos a garatflórában. Mondok erre egy példát. Tegyük fel, hogy bejön hozzánk egy beteg, akinél az ízületi panaszai miatt torokbakteriológiai vizsgálatot kell végeznünk! Ennek során pedig kimutatunk hat-nyolc baktériumfajt is, de tudjuk, hogy ezek közül legfeljebb egy-kettő okozhat fertőzést, míg a többi csak úgynevezett kolonizációs baktérium. Amennyiben ennél a betegnél gyulladás és láz következtében vérbőség, érkitágulás-érszűkülés alakul ki, illetve megbolydul a nyirokrendszer, akkor a tranziens, átmenetileg ott lévő baktériumok is lehetőséghez jutnak, azaz kialakulhat egy fertőzés. Így függ össze például a nátha, a felső légúti hurut és a tüdőgyulladás is.
HáziPatika.com: Habár az influenzásan töltött napok kétségkívül rendkívül kellemetlenek, a betegség nem tart örökké, előbb-utóbb búcsút mondhatunk a kínzó tüneteknek. Hogyan győzi le a szervezetünk a vírusokat, amíg mi ágyban fekve várjuk a gyógyulást?
K.J.: Érdemes először fordítani egy kicsit a kérdésen: mi az, ami fent tud maradni? Az tud fennmaradni, ami megfelelő szaporítási mechanizmusokkal rendelkezik. Tehát minden vírusnak úgy kellett kifejlődnie, hogy képes legyen gondoskodni a saját szaporításáról. Emiatt az influenzavírus is olyan immunológiai anyagokat állít elő, amelyek révén meggátolhatja, hogy más - potenciális ellenségnek számító - vírusok bejussanak oda, ahova ő bekerült. Furcsa módon tehát a védekezésünk egy részét azok az interferonok és gyulladásos akut fázis proteinek jelentik, amelyeket a vírus termeltet a megtámadott sejttel.
Az emberi szervezet saját védekezési mechanizmusának létezik aspecifikus és specifikus, vagyis első és második vonala. Az első vonalba tartozik például a nyálkahártya, amelynek szorosan egymás mellé tapadó hámsejtjei megfelelő vér- és A-vitamin-ellátottság mellett erős fizikai gátat állítanak a vírusok elé. Szintén az elsődleges védekezés eszközei például a falósejtek, ezek ugyanis minden törmelékes sejtet azonnal felfalnak, ami kicsit is más, mint a többi, vagy a természetes ölősejtek, amelyek megtámadják és elpusztítják, feloldják a gyanús, a szervezet számára idegennek tűnő elemeket.
A második védelmi vonal egyik alapja az ellenanyagos immunitás. Fertőzés esetén olyan ellenanyag keletkezik, amely megjelöli a problémás sejteket az ölősejtek számára. Eleinte nem túl érzékeny, gyengébb hatékonyságú, nem túl jól tapadó ellenanyag termelődik, idővel viszont egyre erősebbé, agilisabbá válik, így védettség alakul ki az adott antigénnel szemben. Habár influenza esetén ez az immunitás hosszú távon nem marad meg, pár hét alatt még nem alakul át olyan mértékben a vírus struktúrája, hogy a megjelölő ellenanyag-molekulák ne őrizhetnék meg a hatékonyságukat. Így aztán az influenzát nem szoktuk rövid időn belül kétszer is elkapni.
HáziPatika.com: Minek köszönhetjük eközben a kellemetlen betegségtüneteket?
K.J.: Egyrészt az akut fázis proteinek váltják ki a panaszokat, pontosabban a szervezet ezekre adott reakciója. Ezek az univerzális fehérjék egy sor gyulladásos robbanást idéznek elő a szervezetben, és mindegyikük egy kicsit lázkeltő, vérbőségkeltő, hisztaminfelszabadító hatású. Lényegében a szervezet elkezdi saját magát égetni, ami melegedéssel, az anyagcsere megváltozásával és hangulatváltozással jár együtt. Persze, ezek a folyamatok nemcsak az influenza mellett jelentkeznek, hanem ugyanez történik például nátha, reumás ízületi gyulladás vagy egy autóbaleset során is. A tünetek másik részét pedig a vírusok okozta sejtelhalás váltja ki: az elpusztult és lelökődött nyálkahártyasejtek helyén vérzéses sebek keletkeznek, ami előidézhet például köhögéses rohamot, tüdőgyulladást, beszűrődést a tüdőben, kötőszövetes átalakulást, illetve egyéb szervek érintettsége esetén még számos más problémát is.
Érdemes továbbá kitérni arra is, hogy a védekezési mechanizmus minden mozgathatót elindít, ezáltal pedig felborulnak a szervezetben az egyensúlyi helyzetek. Emiatt egy arra hajlamos betegben fellobbanhat például autoimmun megbetegedés, vagy a fokozott gyulladás teljesen felboríthatja a cukorbetegek szénhidrát-anyagcseréjét, aminek diabéteszes ketoacidózis lehet az eredménye. Önmagában a gyulladásos reakció is okozhat bajt, a felszabaduló antigén-antitest komplexek pedig immunkomplex kórképek fellépéséhez vezethetnek.
HáziPatika.com: Gyakran hallani az influenzaszezon közeledtével, hogy a betegek ne kezdjenek el saját elhatározásból antibiotikumokat szedni, hiszen ezek a készítmények csak a baktériumokra vannak hatással. Létezik-e ugyanakkor olyan gyógyszer, amely révén gyorsabban megszabadulhatunk a vírusoktól?
K.J.: Az antibiotikumok egy élő rendszerbe avatkoznak be, kiiktatva ott az élethez szükséges feltételeket. Élő rendszerként a baktériumok sokféle életfeltételt megkívánnak, ennek köszönhetően sokféle támadásponttal is rendelkeznek. Ezzel szemben egy víruson legfeljebb néhány enzim található, azoknak is egy része emberi eredetű, ha tehát ezeket az enzimeket igyekeznénk gátolni, akkor kárt tennénk valahol máshol is a szervezetben. Persze, ha egy vírusnak van valamilyen specifikus enzime is, akkor azon keresztül tudunk rá hatni. Ilyen például a bárányhimlőt okozó varicella-zoster vírus, amelyet jó hatékonysággal lehet biokémiai úton gátolni. Az influenzavírus is rendelkezik egy úgynevezett neuraminidáz bevezető enzimmel, és bizony létezik olyan készítmény, amely ezt az enzimet gátolja. Ennek köszönhetően a már kialakult influenza nem öt napig fog tartani, mondjuk, hanem csak három napig, sőt ha időben elkezdjük a kúrát, akkor csak egy napig.
Mi ezzel a baj? Egyfelől nem olcsóak ezek a készítmények, ráadásul a már kialakult betegség lefolyását is legfeljebb egy-két nappal rövidítik le. Ilyen feltételek mellett aligha fog bárki is önszántából gyógyszert szedni, tekintve, hogy például a védőoltásba sem hajlandó beleegyezni a magyar emberek többsége. Másfelől érdemes azt is tisztázni a pácienseknél, hogy valóban influenza okozza-e a panaszaikat, nem pedig valamilyen más probléma. Ez viszont nem egyszerű és gyors eljárás, tehát az első esetekben nem is biztos, hogy átfut addigra az ellenőrzés, amíg a betegség tart az érintetteknél.
HáziPatika.com: Ön szerint miért tartanak olyan sokan az influenza elleni védőoltásoktól, dacára annak, hogy a vakcinálás jelenti a megelőzés legbiztosabb módját?
K.J.: Magyarország oltási nagyhatalom, köszönhetően annak, hogy van egy speciális oltóanyag-előállítási módszerünk, amely bár eszmeileg elavultabb, mint a világ egyéb részein alkalmazott biotechnológiai eljárások, sokkal jobban működik. Tojások felhasználásával gyorsan és megbízhatóan tudunk oltóanyagot gyártani.
Nem túl szerencsés azonban, hogy a gyógyszergyáraknak egyszerre kötelessége és érdeke, hogy minden lehetséges mellékhatást feltüntessenek a készítményekhez kiadott tájékoztatókban. Ha tehát egymillió esetből egyszer fellép egy agyvelőgyulladás, akkor az máris rákerül az ismertetőre, mert így a gyártó probléma esetén védekezhet azzal, hogy szólt előre a kockázatról - jóllehet, ilyen eset csak egyetlen egy volt korábban a világon. Mindezek nyomán viszont amennyiben valaki elolvassa a betegtájékoztatót, úgy fogja érezni, hogy kivételes szerencse, ha egyáltalán életben marad az adott gyógyszer bevételét követően. Csakhogy ezeket a dolgokat megfelelően tudni kell súlyozni, azaz mérlegelni kell a várható hasznot és a valós kockázatot. Maradva a példánál: miközben az agyvelőgyulladás kockázata egy az egymillióhoz, addig a haszon egyéb szempontok mellett több százezer egészséges dolgozóban vagy több millió egészségben eltöltött napban is mérhető lenne. Hiba tehát, ha a betegeket agyonnyomjuk információkkal, mert a túl sok információ éppúgy meggátolhatja a helyzet megfelelő értékelését, mint az információhiány.
