Maga a megfázás, meghűlés kifejezés is valamelyest csalóka. Mint az a közelmúltban megjelent náthakvízünk eredményeiből is kirajzolódott, sokakat ejthet ugyanis tévedésbe azáltal, hogy arra enged következni: a betegséget és a kellemetlen panaszokat a hideg, illetve a testhőmérséklet csökkenése okozza. Csakhogy a nátháért – akárcsak az influenzáért és a COVID-19-ért – kórokozók a felelősek, méghozzá elsősorban vírusok. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az alacsony hőmérsékletnek ne lenne semmi köze a megbetegedésekhez, pontosabban azok kialakulásának kockázatához. Mindezt jól mutatja az is, hogy a felső légúti fertőzések száma évről évre a hűvösebb hónapok beköszöntével indul ugrásszerű emelkedésnek.
„A fertőzésekhez elengedhetetlen, hogy kellő számban jussanak vírusok vagy baktériumok a megfelelő nyálkahártyára. Egy-egy darab önmagában nem képes bajt okozni, ha viszont nagyobb volumenben vannak jelen, abból már létrejöhet fertőzés” – mutat rá dr. Kádár János belgyógyász, immunológus, infektológus szakorvos. Hozzátette, nem teljesen tisztázott az orvostudomány előtt sem, hogy az őszi nyirkos időjárás mellett miért kerülnek nagyobb eséllyel a környezetbe e cseppfertőzéssel terjedő kórokozók. A megfigyelések szerint részben szerepet játszhat ebben a magasabb páratartalom, valamint az is, hogy megváltozik a viselkedésünk, több időt töltünk zárt térben, mint nyáron.
Mindazonáltal a levegőben keringő vírusrészecskék száma csupán az érem egyik fele. „Az is szükséges a fertőzésekhez, hogy a szervezet ne úgy működjön, ahogyan az megszokott, hanem valamiért átengedje a kórokozókat. Azaz lazább, szárazabb, repedezettebb, vagy a hirtelen hideg hatására vérszegényebb legyen a nyálkahártya. Így ugyanis gyengül az a védelem, amelyet a nyálkahártya természetes sejtdússága biztosít a vírusokkal szemben” – magyarázta Kádár doktor.
Kitért rá, mindez nem feltétlenül csak a felső légutak közvetlen lehűlésével hozható kapcsolatba. Amikor a közismert jótanácsokat ismételgetve azt mondjuk például a gyerekeknek, hogy ne szaladgáljanak mezítláb otthon a hideg kövön, vagy ne menjenek ki a hűvös levegőre sportolás, mozgás után megizzadva, felhevülve, annak hátterében is hasonló megfontolás rejlik. „Ilyenkor olyan vegetatív reakció zajlik a szervezetben, amely során igyekszik konzerválni a testhőt. Ezt úgy éri el, hogy a hideg levegővel könnyebben érintkező külső részek, az akrák véráramlását lecsökkenti, hogy a hőt bent tartsa a testben. Emiatt pedig elképzelhető, hogy romlik a kórokozók elleni védelem is: az immunrendszer antitesttermelő sejtjei és ölősejtjei is kisebb számban lehetnek jelen a nyálkahártyában” – fogalmaz szakértőnk. Összességében tehát nem a hideg hőmérséklettől leszünk betegek, de az kitaposhatja az utat a panaszokat kiváltó fertőzések előtt. Dr. Kádár János hozzátette ugyanakkor, hogy az is megfigyelhető, igazán nagy hidegben, kemény telek során nem jellemző, hogy nagy járványok alakulnának ki. Elsősorban az átmeneti, nyirkosabb, enyhébb időjárás mellett terjednek gyorsan a cseppfertőzések.
Egyik véglet sem szerencsés
Logikusnak tűnhet a feltevés, hogy ha a hidegnek köze van a betegséghez, akkor a meleg a gyógyulás kézenfekvő eszköze. Annál is inkább, hiszen a szervezet is gyakran hőemelkedéssel, lázzal reagál a felső légúti fertőzésekre, különösképpen, ha influenzáról vagy COVID-19-ről van szó. Az immunológus szerint ez a fajta védekezés egyfajta hasznos áldozat az emberi szervezet részéről, amelyben 0,5 vagy 1 Celsius-fok is sokat számít. „Általában a meleg rosszat tesz a szervezetnek, menekül is előle. Nagyon szigorú mechanizmusok őrködnek afelett, hogy a melegvérű élőlények szervezete kiegyensúlyozottan azonos hőmérsékleten maradjon. Mégis megéri a hőemelkedés, mert a szervezet elsődleges védelmi vonala (természetes ölősejtek, falósejtek, illetve a bőr közvetlen kontaktusai) vélhetően jobban működik egy kicsit melegebben” – mondta.
Betegen nemcsak az a közkeletű jótanács csenghet sokak fülében, hogy alaposan be kell takarózni, de akár ennél szélsőségesebb módon az is, hogy a náthát, a vírusokat érdemes megpróbálni több réteg paplan alatt kiizzadni, mert így hamarabb ki lehet gyógyulni a nyavalyából. Mintha csak a lázat igyekeznénk imitálni, esetleg felerősíteni. Kádár doktor szerint érdemes ezeket a dolgokat szétválasztani. Bizonyos esetekben ugyanis valóban előnyös lehet, ha tudatosan alkalmazzuk a melegítésben rejlő lehetőségeket. Példaként említette az orrmelléküreg-gyulladást, amelynek egyes típusai esetén a helyileg alkalmazott infralámpás melegítés hasznos lehet. Ugyancsak javulhatnak a kórokozók elpusztításának esélyei, ha magasabban tartjuk a szervezet általános maghőmérsékletét. Túlzásokba sem szabad azonban esni, mert a szervezet nem tolerálja jól a túlmelegedést. Néhány fokos hőmérséklet-emelkedés után a fehérjék teljesen felmondhatják a szolgálatot, amit görcskészség, eszméletvesztés, illetve a folyadékegyensúly és az elektrolit-háztartás zavarai kísérnek.
Ami pedig az izzadást illeti, az is sok kérdést felvet. Egyszerű megfigyelés, hogy a gyógyulás folyamata sokszor egybeesik egy alapos izzadással. Ez azonban még nem jelent ok-okozati kapcsolatot. Ahogy megy le a láz, a szervezet úgy tud hőt leadni, hogy verejtéket párologtat el. „Tehát a közérzet javulása kétségtelenül egybeesik a láz oldódásával. Hogy azonban érdemes-e például kalapkúrával utánozni ezt… Ezt nem tudnám megmondani” – magyarázta a szakorvos.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hozzátette továbbá, hogy magát a lázat sem ördögtől való csillapítani. Elvégre a legtöbb betegséggel szemben napjainkban már elérhetőek olyan gyógyszeres fertőzésellenes megoldások, amelyek alkalmazása célszerűbb megoldást jelent a belázasodásnál. Kisgyerekek esetében ráadásul különösen veszélyes a magas láz, mert a szervezetük hőszabályozása még nem olyan hatékony, mint a felnőtteknél, így nagyon gyorsan felszökhet a testhőmérsékletük. Hasonlóképpen idősebb korban is veszélyes ez a mechanizmus, mert kevesebb tünet jelzi, így súlyos anyagcsere-zavarokhoz vezethet a láz a betegeknél. „Az én álláspontom az, hogy a lázat bizonyos érték felett csillapítani kell” – húzza alá dr. Kádár János. Mint kifejti, egyfelől a 38-38,2 fok feletti láz alapvetően már csillapításra érdemes. Másfelől sokat nyom a latba az egyéni közérzet is, hiszen van, akit például egy 37,6 fokos hőemelkedés is nagyon megvisel, míg más ezt szinte észre sem veszi.
Ez is érdekelhet
Hogyan kezeljük végül is a megfázást?
Kádár doktor javaslata, hogy amennyiben elkaptuk a náthát, kövessük az alábbiakat a mihamarabbi gyógyulás érdekében.
- Keressünk állandó, stabil hőmérsékletű helyet, ahol pihenhetünk. Mindenképpen kerüljük a nagy hőmérséklet-ingadozást, illetve azt is, hogy nagyon megizzadjunk.
- Gondoskodjunk a megfelelő folyadékbevitelről.
- Törekedjünk arra, hogy testhőmérsékletünk ne emelkedjen meg túlságosan. Ebben a gyógyszerek mellett egyszerű fizikai módszerek is segítséget jelenthetnek, legyen szó akár törzsborogatásról, akár hűtőfürdőről. Utóbbi esetében fontos, hogy ne akarjuk hirtelen levinni a hőmérsékletünket hideg vízzel, mert az nemcsak kellemetlen, hanem kontraproduktív is lehet. Inkább lassan, fokozatosan hűtsük a víz és ezáltal testünk hőmérsékletét.
