Egy amerikai-japán kutatócsoport hétfőn bejelentette, sikerült izolálniuk három gént, amelyek megmagyarázhatják, miért volt olyan súlyos a történelem egyik leghalálosabb fertőző betegségének számító 1918-as spanyolnátha.
A világjárvány 20-50 millió ember halálát okozta (többet, mint az 1918-ban véget ért I. világháború), és az egész világon végigsöpört. A Proceedings of the National Academy of Sciences szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint a gének lehetővé tették, hogy a vírus a tüdő szövetében szaporodjon.
"A hagyományos influenzavírusok főként a felső légútban, vagyis a szájüregben, az orrban és a garatban sokszorozódnak" - magyarázta a Wisconsin-Madison Egyetem virológusa, Yoshihiro Kawaoka, aki Masato Hattával együttműködésben készítette el a tanulmányt. "Az 1918-as vírus is a felső légútban szaporodik, de a tüdőben is, ami primer tüdőgyulladást okoz az áldozatokban. Azt vizsgáltuk, miért okozott az 1918-as influenza súlyos tüdőgyulladást."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A spanyolnátha áldozatainak boncolásakor gyakran tártak fel a betegben folyadékkal telítődött tüdőt, amit heves vérzés károsított.
A virológusok a vírus tüdőtámadó képességét állították összefüggésbe magas virulenciájával, az ezt a képességet átruházó géneket azonban nem ismerték. A három gén felfedezése és annak kimutatása, hogyan fertőzi a vírus a tüdőt azért nagy jelentőségű, mert lehetőséget nyújthat az influenza új világjárványt okozó törzseinek potenciális virulencia faktorainak gyors azonosítására. A gének az antivirális gyógyszerek új osztályának kifejlesztéséhez is vezethetnek, amelyre nagy szükség van, mivel valószínűleg nem lehet elég gyorsan védőoltásokat készíteni a világjárványok kitörésekor a terjedés megfékezésére.
A kutatók a spanyolnátha vírusokat a betegség három áldozatának konzervált tüdőszövetéből kivont genetikai anyagból generálták a hadsereg patológiai intézetének munkatársa, Jeffrey Taubenberger munkájának köszönhetően. Taubenbergernek a fordított irányú genetika módszerével sikerült izolálnia az 1918-as vírus nyolc génjét.
Kawaoka kutatócsoportja az 1918-as influenzavírus genetikai elemeit ötvözte a jelenlegi influenza kórokozók elemeivel, olyan vírusokat létrehozva, amelyek különböző genetikai kombinációkat hordoztak. A menyéteken és egereken tesztelt kombinált vírusok többsége a kísérleti állatok felső légútjait fertőzte, de nem okozott tüdőgyulladást.
Az egyik kivételt azonban egy három gént tartalmazó komplex jelentette, amely egy másik kulcsgénnel együttműködésben lehetővé tette a vírusnak, hogy hatékonyan megtelepedjen a tüdősejteken, és RNS-polimerázt, a vírus szaporodásához szükséges anyagot termeljen.
A másik kulcsgén hemagglutinint termel, egy olyan fehérjét, amely a vírus felszínén található, és amely átviszi a vírusrészecskékre annak képességét, hogyan kell a gazdasejtekhez tapadni.
Az RNS-polimeráz azt a célt szolgálja, hogy másolatokat készít a vírusról, amint bejutott a gazdasejtbe. A hemagglutinin célja az, hogy segítsen a vírusnak hozzáférnie a sejtekhez.
A tanulmány elkészítésében Shinji Watanabe, Jin Hyun Kim és Masato Hatta, valamint a japán Kobe Egyetem munkatársa, Kyoko Shinya vett részt.
Ez is érdekelhet
Copyright AFP [2008] / Translation Medipress
