Tudósok szerint megvan a válasz arra, miért képes valaki úgy aludni, mint a bunda akkor is, ha óriási hangzavarban kell ezt tennie, míg mások a legkisebb zajra is felriadnak. A titok nyitja az agyunkban található.
Dr. Jeffrey Ellenbogen a Massachusets-i Általános Kórház alváslaboratóriumának vezetője és kollégái arra keresték a választ, vajon miért képesek egyesek bármilyen zajos környezetben is édesdeden aludni, míg másoknak akár egy kifejezetten csendes hálószobában is alig jön álom a szemére.
A jelenség hátterében, mint kiderült az alvás közbeni agyműködés ritmusa állhat. A kutatók eredményei egyelőre nem vezetnek közvetlenül új, alvászavarokra kidolgozható terápiás megoldásokhoz, de a szakemberek szerint nagyon sokat jelent a jövőben megjelenő megoldásokat tekintve az a tény, hogy ismert az alvás minőségét befolyásoló agytevékenység.
Dr. Ellenbogenék szerint az úgynevezett alvási orsókkal (rövid, gyors ritmusú agyműködési szakaszok az alvás során) áll összefüggésben, hogy ki, mennyire érzékeny az alvás során hallott zajokra, vagyis felébred-e a neszekre, zörejekre, vagy nyugodtan alszik tovább. Az alvási orsókat a thalamusz nevű agyterület hozza létre, amely egyébként a külső ingerek agyon belüli továbbításáért felel. Elméletileg az alvási orsók épp azt a célt szolgálják, hogy alvás során az érzékszervek által felfogott jelek (mint például a hangos zaj) ne zavarhassa meg az alvást. A kutatók 12 egészséges felnőttet vizsgálva arra jutottak, hogy azok aludtak mélyebben, illetve voltak kevésbé érzékenyek az éjszakai hangos zajokkal szemben, akiknek gyakoribbak voltak az alvási orsós periódusai.
Legjobban: