"2018 szeptemberében egyszer csak az tűnt fel, hogy túlságosan izzadt a tenyerem és borzasztó szorongó érzés gyötört egész nap. Munka után elmentem a háziorvosomhoz, ő pedig a tünetek alapján terápiát javasolt, mondván biztos mentális problémáim vannak" - nyilatkozta Kertisha Brabson a Medical News Todaynek. A nő - mint mondta - ezek után kipróbált néhány különböző szorongáscsökkentő gyógyszert, de egyik sem használt. Nem sokkal később rosszabbra fordult az állapota.
"Elindultam a tőlünk 35 percre lévő kórházba, de útközben eltévedtem, nem találtam oda, teljesen összezavarodtam. Szerencsémre haza tudtam vezetni, utána pedig felhívtam a testvéremet, aki azonnal átjött, mert megijedt attól, hogy kapkodva beszéltem. Mire megérkezett, már nem tudtam rendesen beszélni, így azonnal bevitt a kórházba, ahol rohamot kaptam. A nővérem ekkor felhívta anyukámat, ő is azonnal elindult hozzám."
Közben átszállították egy másik kórházba, de erre nem emlékszik. Ahogy arra sem, hogy mikor édesanyja megérkezett, hogyan viselkedett. Elmondása szerint képtelen voltam a normális beszédre, nem ettem, viszont állandóan ki akartam szabadulni a szobából. Az orvosom azt kérdezte, volt-e már korábban pszichiátriai betegségem. Édesanyám közölte vele, hogy soha semmi bajom nem volt, és biztosan most sem mentális problémáról van szó. Ekkor újabb rohamom lett, ami után kómába estem."
Az agyvelőgyulladás ritka típusa
A 31 éves nőt ezután gépekkel tartották életben az orvosok, miközben különböző vizsgálatokat végeztek rajta. Sorra zárták ki a szóba jöhető betegségeket, de arra nem találták a választ, hogy mi okozza az ijesztő tüneteket. Néhány nap után áthelyezték egy másik kórházba, ahol viszont az orvosok felismerték, hogy egy ritka autoimmun betegségben, Anti-NMDA (N-metil-D-aszparaginsav) receptor agyvelőgyulladásban szenved. "Az orvosok elmagyarázták, hogy ez olyan, mintha az agyam gyakorlatilag megtámadta volna magát" - mesélte Kertisha Brabson.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ezután még egy hónapot kórházban töltött, majd átkerült egy ápolási otthonba. Továbbra sem tért magához, az orvosok gyakorlatilag agyhalottnak nyilvánították, azt tanácsolták anyjának, hogy kapcsolják le a gépekről. De ő szerencsére nem mondott le róla, kikérte még egy neurológus véleményét, aki nem értett egyet a korábbiakkal és átköltöztette egy újabb kórházba.
Ott megkezdődött a kezelése. Immunszupresszív gyógyszereket és szteroidokat kapott az agyvelőgyulladás enyhítésére. Emellett pedig elektrosokk-terápiát és bolygóideg-stimulációt is alkalmaztak nála, hogy megállítsák a rohamokat, amelyek még mindig naponta többször előfordultak. "Közben el kellett távolítani mindkét petefészkemet, mert tumorsejteket találtak, és azt feltételezték, hogy ezek indítottak be olyan immunreakciókat a testemben, amelyek agyvelőgyulladáshoz vezettek" - idézte fel a nő, miről tájékoztatták orvosai.
Hat hónapon át napi húsz rohama volt. Végül csodával hatásos módon 2019 áprilisában magához tért és megkezdődhetett a rehabilitációja. "Újra meg kellett tanulnom használni a kezemet, ahogy enni és sétálni is. Naponta háromszor jártam gyógytornára" - emlékezett vissza a nő, aki végül augusztusban hazatérhetett. Bizonyos szempontból pedig ekkor kezdődött felépülésének legnehezebb szakasza, ugyanis két kisgyereke nehezen viselte a megváltozott helyzetet és azt, hogy édesanyjuk majdnem egy évig távol volt. A fiatal nő a mai napig gyógyszeres kezelésre szorul, emellett rendszeresen jár gyógytornára és kontrollra, de már képes önállóan sétálni, enni és ellátni magát. Mint mondja, továbbra is küzdeni fog.
Ez is érdekelhet
Forrás: Medical News Today
