Tévhitek térben és időben
Az epilepsziával élő emberekre félelemmel tekintettek, bizalmatlanok és értetlenek voltak velük szemben, úgy kezelték őket, mint a páriákat és bűnözőket. Ennek ellenére, jó néhányan közülük világhíressé lettek, mint Julius Caesar, Jeanne D'Arc, Nagy Péter cár, IX. Pius pápa, Dosztojevszkij, vagy a költő Lord Byron, Van Gogh és még nagyon sokan mások. A XIX. században, ahogy a neurológia fejlődésnek indult és különvált a pszichiátriától, egyre elfogadottabbá vált, hogy az epilepszia az agy megbetegedése, különösen Európában és az USA-ban. Ez valamennyit csökkentett a betegség stigmatizáltságán. A korszerű szemlélet első képviselője a XIX. században a londoni ideggyógyász, Hughlings Jackson (1873) volt. Afrika, Ázsia egyes területein ma is azt hiszik, hogy a gonosz lakja az epilepsziával élő ember testét. Szenegálban azonban más elképzelések vannak, ők kifejezetten tisztelik az epilepsziásokat. Sokfelé, például Ugandában viszont fertőző (nyállal terjedő) betegségnek tartják, így ott a betegeket nem szabad megérinteni, illetve az epilepsziások nem vehetnek részt a közös étkezéseken.
Mi hát az epilepszia?
Az epilepszia az idegsejtek túlzott tevékenységével együtt járó központi idegrendszeri, agyi betegség. Az agy túlzott elektromos aktivitása az idegek mentén lejut a test egyéb területeire, amelynek következtében a betegnek ismétlődő görcsrohamai, vagy más típusú epilepsziás tünetei vannak. Epilepsziás roham alatt az agykéreg sejtjei nagy tömegben, akár az egész agyat bevonva, egyszerre sülnek ki, és ez a kóros izgalmi állapot az agy normális működését akadályozza. A roham különböző formákban nyilvánul meg, az ismertebb formája az eszméletvesztéssel járó "görcsroham" vagy nagyroham, de gyakoribbak a csak helyi izgalomból eredő (például a halántéklebenyből kiinduló) kisebb rohamok. Ezeket nehezebb felismerni, mert csak néhány perces "kihagyással" járnak, a beteg arca elváltozik, figyelme elkalandozik, esetleg furcsán matat a kezével, stb.. A rohamok egy része nem jár eszméletvesztéssel, a beteg ezekben az esetekben tisztán emlékszik, mi történt vele a roham alatt: például rángatózik az arca, vagy zsibbadást érez a teste egyik oldalán, szorongást érez, hangokat hall, vagy elidegenedve, eltávolodva érzi magát a környezetétől. Epilepsziás rohamot bármilyen átmeneti vagy tartós agyi betegség kiválthat, sőt bizonyos körülmények között (például tartós alvásmegvonás) egészséges emberekben is előfordul.
A roham nem mindig az epilepszia betegség jele!
Fontos különbséget tenni az epilepsziás roham és az epilepszia betegség között. Nem minden ember epilepsziás, akinek epilepsziás rohamai vannak. Az epilepsziás roham gyakran egy átmeneti állapot velejárója, tünete, például alacsony vércukorszint, magas láz, alkoholbetegekben az alkohol megvonása, stb. is kiválthatja. Ilyenkor alkalmi rohamról és nem epilepszia betegségről beszélünk. Epilepszia betegség akkor áll fenn, ha az ismétlődő rohamokat egy tartósan fennálló agyi betegség vagy genetikus ártalom okozza.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az epilepszia betegségnek nagyon sok oka lehet. Vannak betegek, akiknek a rohamokon kívül semmilyen más tünetük nincsen, a betegség kiváltó oka a génekben van, veleszületett. Az ilyen betegeknél az epilepszia legtöbbször gyermek-vagy pubertáskorban kezdődik, illetve jellemző, hogy a gyermekkorban kezdődött betegségformák a pubertáskorra meggyógyulnak. Gyakoribb azonban, hogy az epilepsziát valamilyen szerzett agyi betegség okozza, ilyenkor beszélünk "tüneti" epilepszia betegségről - ezek bármely életkorban előfordulhatnak. A háttérben állhat agyi fejlődési rendellenesség, agydaganat, súlyosabb fejsérülés, agyvelőgyulladás, születéskor elszenvedett agyi oxigénhiányos állapot, agyi infarktus, agyvérzés. Ismert tény, hogy az epilepsziás betegekben az epilepsziás rohamokat bizonyos tényezők kiválthatják, ezért ezeket a helyzeteket tanácsos elkerülni. Ezek közé tartozik az alkoholfogyasztás, a villódzó fények (diszkó!), az alvásmegvonás, a stressz, az epilepsziára szedett gyógyszer hirtelen elhagyása, kihagyása.
Már-már népbetegség
Mi a teendő roham esetén?
Egy epilepsziás nagyroham a külső szemlélő számára ijesztő jelenség, a beteg görcsösen rángatózik, nem vesz levegőt, a színe elváltozik, a szája habzik, összeesik, elveszti az eszméletét. A roham azonban, ha sérülés nem történt, akkor önmagában nem okoz károsodást a betegben és magától megszűnik. Egyetlen teendő ezalatt, hogy óvjuk a beteg fejét, arcát a sérüléstől (például egy kabátot alátéve, hogy ne üsse meg magát), kissé fordítsuk oldalra, hogy a nyála kifolyjon és várjunk, amíg a roham lezajlik, vigyázzunk rá, ne érje méltatlanság. Egy roham időtartama általában 3-4 perc.
A közhiedelemmel ellentétben tilos a szájba bármit is betenni, a beteg száját erőszakosan kinyitni, mert ez csak sérülést okozhat. A beteg nem tudja "lenyelni" a nyelvét, a nyelvharapás pedig nem jár jelentősebb szövődménnyel. Sürgős orvosi segítségre van szükség akkor, ha a roham néhány percen belül nem szűnik, illetve ismétlődik, még mielőtt a beteg tudata visszatérne. A beteget nem szabad magára hagyni mindaddig, amíg teljesen magához nem tért. Egyáltalán nem minden roham ilyen "nagyrohamként" jelentkezik, van, ami alig vehető észre, csak apró jelei vannak: a beteg dekoncentrált, elréved, esetleg suta a mozgása, lever dolgokat stb. Akármilyen formában is jelentkezik a roham, nem szabad olyat tenni, amit a beteg esetleg agressziónak érezhet, nehogy belőle is azt váltson ki.
Teljes életet élni
Az epilepsziával élő embereket a betegségből eredő hátrányokon túlmenően sújtja a hazánkban még mindig érvényesülő, tudatlanságból, illetőleg téves nézetekből származó társadalmi előítélet. Ennek következményeként a rohammentes epilepsziás betegek is nehezen jutnak munkához, szükségtelen megkülönböztetést kell elszenvedniük. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb probléma, hogy a laikusok, de sokszor az orvosok sem tesznek éles különbséget a rohammentes és nem rohammentes betegek között. A tartósan és megbízhatóan rohammentes epilepsziások esetében ugyanis nem jogos semmiféle korlátozó intézkedés, amit az "epilepszia" címke hív elő. Márpedig az epilepsziás betegek döntő része, körülbelül 65-70 százaléka gyógyszeres kezeléssel tünetmentessé tehető. Így pontos gyógyszerszedéssel és bizonyos helyzetek (pl. alvásmegvonás, vibráló fények, alkoholfogyasztás) kerülésével a betegek nagy része, az előítéletekkel szemben teljes életet élhet, dolgozhat, sportolhat és néhány év rohammentesség után autót is vezethet. Az epilepsziás betegeknek is lehetnek gyermekeik. Az epilepszia különböző típusai közül csak kevés öröklődő, de ilyenkor is alacsony a valószínűsége annak, hogy az utódban epilepszia alakul ki.
Ez is érdekelhet
Az epilepszia nem jár szükségszerűen semmiféle szellemi károsodással, és nem kell, hogy torzítsa a személyiséget, a különböző szellemi, művészi vagy sportteljesítményekre való képességet. Ezt jól példázza azoknak a kiemelkedő teljesítményt nyújtó híres embereknek a sora, akikről tudjuk, hogy epilepsziával éltek.
