Bár életünk első éveiben nagyon sokat tanulunk, felnőttként nem tudunk felidézni konkrét eseményeket életünk ezen szakaszából. A kutatók sokáig úgy gondolták, hogy ezek a pillanatok azért illannak el mindenkinél, mert az agynak az emlékek tárolásáért felelős része – a hippokampusz – még jócskán fejlődőben van ilyenkor, és a korai éveinkben egyszerűen nem tudja kódolni a megélt eseményeket. A Yale Egyetem legújabb kutatása azonban megkérdőjelezi ezt a feltevést - számol be róla közleményében az amerikai felsőoktatási intézmény.
Azt, hogy képtelenek vagyunk emlékezni bizonyos eseményekre az élet első néhány évében, csecsemőkori amnéziának nevezzük. E jelenség tanulmányozására az egyetem kutatói nagyszabású kísérletet végeztek el, melynek során négy hónap és két év közötti életkorú csecsemőknek mutattak fotókat. A kisgyermekek még nem tudják a saját szavaikkal elmondani, mire emlékeznek, reakcióikból ugyanakkor kikövetkeztethető. A kutatók azt feltételezték, hogy a gyermekek többször és hosszasabban pillantanak arra a képre, amelyet korábban már láttak és felismernek.
A kísérletben arra voltak kíváncsiak, hogy a hippokampusz aktivitása összefüggésbe hozható-e azzal, hogy a gyermek meg tud jegyezni egyes képeket. Arra jutottak, hogy minél nagyobb az aktivitás ebben az agyi régióban, amikor egy csecsemő új képet néz, annál hosszasabban bámulta, amikor később újra megjelent. Az aktivitás a hippokampusz hátsó, tarkó felőli részén volt megfigyelhető, ugyanott, ahol a felnőtteknél az epizodikus emlékezet aktiválódik. Ezt ugyanakkor az egyéves kornál idősebbeknél figyelték meg, az ennél fiatalabb korosztály esetében a hippokampusz elülső területei voltak aktívabbak, amely az úgynevezett statisztikai tanulásért felel.
Hová tűnnek a csecsemőkori emlékek?
A statisztikai emlékezet általánosító információkat tartalmaz, például nem arra emlékszünk vele, hogy pontosan mit ettünk abban az étteremben, hanem hogy milyen ételeket szolgálnak ott fel, vagy milyen hasonló éttermek vannak a környéken. A statisztikai tanulásnak kulcsszerepe van abban, hogy a körülöttünk lévő világot megismerjük, ezért a csecsemőknek érthető módon ez az aktívabb agyi régiója. Ugyanakkor a kutatók azt is megállapították, hogy a csecsemők epizodikus memóriája is működik, és jóval korábban képes az agyuk az emlékeket kódolni, mint azt előtte hitték. De akkor hova tűnnek ezek a korai emlékeink?
A kutatóknak kétféle magyarázatuk van erre. Az egyik, hogy a korai emlékeink egyszerűen nem rögzülnek hosszabb távon, így hiába dekódolja azt a csecsemők agya, egy időn túl nem tárolja. A másik elmélet szerint az emlékek még jóval a kódolás után is megvannak ugyan, csak egyszerűen nem férünk hozzájuk. Nick Turk-Browne, a kutatás vezetője szerint valószínűbb ez utóbbi magyarázat, és lehetőség lenne ezeket a korai emlékeket felnőttkorban is előhívni. A kutatók egy új vizsgálatot indítottak, melynek során a csecsemők szemszögéből felvett videókkal próbálják a későbbiekben feleleveníteni a korai emlékeket. Azt feltételezik, hogy ezek az emlékek egészen óvodás korukig fennmaradhatnak, mielőtt elhalványulnának.
Te mindent tudsz a kutyádra leselkedő veszélyekről? Teszteld le!
Legjobban:
Legrosszabbul: