A koponya- és gerincagy, közismertebb néven az agy és a gerincvelő, a központi idegrendszerhez tartozik. A gerincvelőhöz kapcsolódnak az idegek, amelyek az egész emberi testet behálózzák és a környéki (perifériás) idegrendszert alkotják. Ennek a több milliárd sejtből álló összetett rendszernek köszönhető, hogy a szervezet az életfontosságú feladatokat (funkciókat) reflexszerűen képes ellátni. Életünk során a számos egyéb automatizmuson túl reflexszerűen és folyamatosan történik a szívverés, a légzésszám vagy más vegetatív tevékenység biztosítása, például bizonyos izom-összehúzódások szabályozása.
Az agyvelő a koponyacsontokon belül helyezkedik el, súlya mintegy 1500 gramm. Zömét a két nagyagyfélteke alkotja, és a nyúltvelőben, majd a gerincvelőben folytatódik. A nagyagyféltekékben található az akaratlagos mozgás központja. Az agyat sokan a szellemiség és az emberi lélek, a gondolatok valódi forrásának tartják.
Az agyból kilépő 12 pár agyideg és a gerincvelőből eredő 31 pár gerincvelői ideg révén a környéki idegrendszer minden testrészt behálóz. Ez a kétfajta mozgató vagy érző ideg a szerveket és a csontvázat idegzi be.
Az akaratunktól független (vegetatív) idegrendszer két fajtája a szimpatikus és a paraszimpatikus rész, amelyek többek között az emésztőszervek beidegzésében vesznek részt.
Dadogás
Tünetek: A beszédzavaroknak ezt a fajtáját a túlzott szótag- vagy magánhangzó-ismétlés jellemzi. A beszéd szaggatottá válik és gyakran meg is akad. Ha a dadogó tudatában van beszédzavarának, nem ritka, hogy megpróbál uralkodni rajta. Ennek általában az a következménye, hogy az ideges, görcsös állapot még tovább fokozódik. A dadogás gyermekkorban és felnőttkorban egyaránt előfordulhat, és az is lehet, hogy csak bizonyos élethelyzetekben jelentkezik, általában a fokozott izgalom hatására.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Okok: A dadogás okai feltételezettek, részben öröklődőek. Általában lelki sérülések állnak a háttérben, például a nehezen viselt iskolai évek is kiválthatják a tüneteket. A dadogás keletkezése az intelligenciával semmilyen kapcsolatba sem hozható.
Kezelés: Ha a dadogás nem csak kivételes esetekben fordul elő, mindenképpen hosszan tartó, szakemberek (logopédusok, foniáterek) által irányított speciális beszédtanulási gyakorlatok szükségesek. Előfordul, hogy a dadogás csökken, sőt magától is eltűnik a serdülőkor idején.
Tic
Tünetek: A tic gyakran tudatosuló, de akaratunktól független, rángatózó kényszermozgás. A szervi ok nélkül jelentkező uralhatatlan és indokolatlan kényszermozgás lehet egy grimasz, szemhéjrángás, kéz- vagy ujjremegés stb. A rángatózó kényszermozgás nem állandó és többé-kevésbé magas frekvenciájú. Nem szabad összetéveszteni az olyan megrögzött szokásokkal, mint például a torokköszörülés, a grimaszolás, a fejrázás, a tüsszentés, az orrvakarás vagy a vállvonogatás stb., mert ezek a tic-kel szemben akaratlagos mozgások, még akkor is, ha túlságosan megszokottá váltak.
Okok: A kiváltó okok között egyaránt szerepelhet a fáradtság, az idegesség, a nagy erőkifejtés és az érzelmi instabilitás. A tic alvás közben nem észlelhető.
Elméletek: A pszichológia és a pszichiátria a "mentális betegségek" palettáját gazdagította azzal a magyarázattal, mely szerint a tic forrása egy ismeretlen ingerben vagy az agy rendellenességében keresendő. Valójában nem erről van szó. A tic bármely életkorban, bárkinél jelentkezhet. E kényszermozgások leggyakrabban a hat és tizennégy éves kor közötti gyermekeknél fedezhetők fel, talán az iskolai stressz következtében. A tic kialakulásában a családi környezet és a gyermek személyisége is jelentős szerepet játszik.
Kezelés: A tic a legtöbb esetben magától is elmúlik, de kalcium és magnézium együttes adása hatásos lehet a tünetek végleges megszüntetésére. Ajánlatos kideríteni a stressz vagy más kiváltó ok szervi vagy nem szervi jellegét ( pl. életkörülmények, rendszertelen táplálkozás, izgalom, félelem, félénkség).
Csuklás
Tünetek: A csuklást a rekeszizom ismételt görcsös összehúzódása okozza, amit a hangrés hangképzéssel járó gyors záródása kísér.
Okok: Eleinte úgy gondolták, hogy a rekeszizom mozgató idegének az izgalma okozza, amit többféle hatás is előidézhet: emésztési zavarok, idegesség, nyelési zavarok, rekeszsérv, alkoholizmus. A túl forró vagy túlságosan fűszeres italok és ételek fogyasztása is elősegítheti a csuklást. A legtöbb csuklássorozat ártalmatlan, hirtelen kezdődik és rövid idő alatt el is múlik. Jóval ritkábban fordul elő, de néha olyan betegségek is kiválthatják (pl. a mellhártyagyulladás, a tüdőgyulladás, mellkasi vagy hasi műtét, gyomor- és nyelőcső- vagy hasnyálmirigy bántalmak), amelyek a rekeszizom vagy az azt ellátó rekeszideg (nervus phrenicus) izgalmához vezetnek. Néha agytumor vagy szélütés is ingerelheti a légzőközpontot, de ezek a súlyos elváltozások hosszantartó és nehezen elállítható csuklási rohamokhoz vezetnek.
Kezelés: Csuklás ellen több műfogás is ismert: tartsuk vissza a lélegzetünket, szopogassunk kockacukrot, nyeljünk pár csepp citromlét stb. Emésztőrendszeri eredetű csuklás esetén szódabikarbóna ajánlható. Általában a csuklás magától elmúlik, ha túlságosan elhúzódik, ajánlatos orvoshoz fordulni, aki görcsoldókat és célzottabb kezelést fog előírni és szükség esetén felderíti a kiváltó okot is.
Remegés
Tünetek: A remegés a test egy izomcsoportjának akaratunktól független rezgő mozgása, amely egymás után gyorsan bekövetkező ellazulásokból és összehúzódásokból áll. Ezek a remegések főleg a végtagok disztális végét, a kezet és a lábat érinti, de olykor előfordulhat az állkapocs, a nyelv vagy a fej remegése is.
Okok: A remegés számos okra visszavezethető tünet, a legkülönbözőbb körülmények vezetnek kialakulásukhoz. A remegések lehetnek alkalomszerűek, olykor nagy lelki megrázkódtatást követően, félelem, izgatottság vagy szorongás hatására, de előfordulhat nagy mennyiségű tea, kávé vagy alkohol elfogyasztása után, vagyis minden olyan állapot kiválthatja, amely az adrenalin nevű hormon termelődését fokozza. Egyfajta enyhe remegés minden idős embernél észlelhető. Ha a remegés gyakorisága másodpercenként 6-10 körüli, akkor azt esszenciális, familiáris jellegűnek tekintjük. Ez a fajta remegés előfordulhat minden egyéb kimutatható betegség nélkül is. Kórosnak tekintjük az egyéb eredetű, folyamatos remegéssel járó állapotokat. A remegés a Parkinson-kór egyik jellegzetes tünete: nyugalmi állapotban észlelhető és másodpercenkénti 4-5 körüli frekvencia jellemzi. Mozgáskor csökken. Remegés jelentkezik a szklerózis multiplex (velőhüvely elvesztése miatti sokkgócú agyi folyamat) okozta betegségben szenvedőknél is, ha a folyamat érinti a kisagyat. A nem idegrendszeri eredetű betegségeket is kísérheti remegés, például pajzsmirigy túltengés vagy máj eredetű agyvelőbántalom (encefalopátia). Remegéssel járhat az amfetaminokkal, antidepresszánsokkal vagy pszichotróp (a lélekre ható, nyugtatókhoz hasonló) szerekkel való kezelés. Az alkoholistáknál vagy a kábítószereseknél a megvonásos tünetek jelentkezésekor is megfigyelhető a remegés.
Kezelés: A kiváltó októl függ: az izgatószerek (például kávé, alkohol) fogyasztásának az abbahagyásából, betegségek (pl. Parkinson-kór vagy pajzsmirigy túlműködés) esetén a megfelelő gyógyszerek adagolásából áll. Egyes remegésre ható gyógyszerek a kiegészítő terápia részét képezhetik.
Járászavarok
A járás egymást követő izomösszehúzódások folyamata, amely az agyból kiinduló idegi impulzusok eredményeképpen jön létre. Az izmokból és az ízületekből kiinduló ingerek pedig az agyba jutva lehetővé teszik a járást biztosító különféle mozgások rendszerességét és koordináltságát. Egyes idegrendszeri megbetegedések, melyek az agyi szabályozást vagy a perifériáról történő "visszajelzést" érintik, járászavart okozhatnak.
Tünetek: Amikor egy agyi folyamat (pl. agyvérzés vagy agyinfraktus) valamelyik testfél teljes vagy részleges bénulásával jár, az érintett végtag izmai a későbbiekben többnyire zsugorodnak (a végtag megrövidül), amit minden mozgásnál előre-kifelé irányuló, ún. "kaszáló" járás jellemez. Ha mindkét alsó végtag mozgása érintett, de nem bénult (paraparesis esete), a mozgás megtartott, a járás apróléptű, a beteg a lábujjakat "húzza" a földön. Parkinson-kóros beteg esetében a járás szintén apróléptű, a beteg "húzza" a lábát, csoszog. Más idegrendszeri betegségek izomgyengeséggel és koordinációs zavarral járnak, és arra kényszerítik a beteget, hogy kompenzálja mozgászavarát, ezáltal rendellenes mozgás jön létre. Ez jellemzi a szklerózis multiplexet valamint a polineuritiszeket (több ideg gyulladása).
Kezelés: A kezelést mindig a kiváltó ok határozza meg. Az idegrendszeri tünetek további alakulása az idegrendszeri betegség jellegétől függ. Gyógytornász segítségével speciális foglakozás, a járást javító eszközök alkalmazása (például a járókeret) nagy hasznára válik a betegeknek.
Az érzékelés zavarai
Szervezetünk folyamatosan továbbít úgynevezett érző (szenzoros) információkat. Egy részük általában nem tudatosul, ilyenek pl. a zsigerekből származó vagy a testhelyzetet érintő információk. A többi információ végigfut az érzőidegeken és a gerincvelőn, áthalad az agytörzsön és a fontos érző "átkapcsoló állomáson", a thalamuszon végül a nagyagyba jutnak, ahol tudatosulnak. Az ingervezető pályák sérülése vagy bárminemű kompressziója (nyomás alá kerülése) érzészavarhoz vezethet.
Tünetek: Egy adott terület kellemetlen, rendellenes vagy fonákérzése jellemzi. A test egy részének az érzéskiesése éppúgy jelentkezhet, mint a hangyamászáshoz hasonló, máskor szúró érzések. Ezeket az orvosok által paresztéziáknak nevezett tüneteket fájdalomhoz, hideg vagy éppenséggel égő érzéshez hasonló panaszok jellemzik. Olykor a beteg úgy érzi, mintha cseppenként folyadék csepegne a bőrére vagy rovarok másznának rajta, esetleg olyan, mintha testének egy részét szoros kötés venné körül.
Kezelés: Alapvetően az érzészavart kiváltó októl függ. A láb elzsibbadását például sokszor az ellátó ideg összenyomódása okozza. Ez gátolhatja az ideg vérellásátását, ami miatt az ideg kóros impulzusokat ad le (zsibbadás). A mozgás, a torna megszünteti a nyomást, helyreállítja a vérkeringést, ennek eredményeképpen az ideg működése visszatér, és a parasztézia elmúlik. A környéki érzőidegek érintettsége idegbántalmat (neuropátiát) okozhat, ahogyan ezt az alkoholistáknál is tapasztalhatjuk (ebben az esetben B1-vitaminhiánnyal állunk szemben), de cukorbetegség, valamint különféle mérgező anyagok (például ólom) káros hatásának esetében is ez történik. A környéki ideget vírus is megbetegítheti, például övsömör (herpes zoster) esetében, de akár daganatos folyamat is érintheti. Az érzészavar hátterében állhat a gerincet érintő kóros folyamattól kezdve a szklerózis multiplex is, de ugyanígy agyi érkatasztrófa következménye is lehet. Utóbbi esetben a thalamusz érintettsége nagyon kellemetlen fájdalmak kialakulásához vezethet. A tüneteket kiváltó októl függően nagy adag B1-vitamin, cukorbeteg diéta vagy a nagyon erős fájdalommal járó esetekben az érző idegpályák megszakítását célzó gyógyszeres, esetleg sebészeti beavatkozások is szükségessé válhatnak.
Neuralgiák
Tünetek: A heves, olykor gyorsan múló, villámcsapásszerűen jelentkező, vagy éppen állandóan szaggató fájdalom hátterét gyakran egy ideg izgalma vagy sérülése okozza. Az ilyen jellegű fájdalmak követik az érintett ideg lefutását. Például isiász esetében az idegfájdalom (neuralgia) lesugározhat a farpofáktól egészen a lábfejig, vagy szorítkozhat az ideglefutás egy részére is, vagyis csak a farpofától a combig. A háromosztatú ideg (trigeminusz), ami egyebek között az arc érző beidegzéséért felelős, az arc, az ajak, az íny, az áll villanásnyi ideig tartó heves fájdalmát okozza (trigeminus neuralgia, arcidegzsába). Az egyszerű fogfájás a fogakat ellátó ideg ingerülete, a szuvasodás váltja ki. A herpes zoster-t követő rendkívül makacs fájdalmakért többnyire az ideg vírusfertőzése felelős.
Kezelés: Egyes fájdalomcsillapító gyógyszerek, mint a paracetamol vagy az aszpirin, általában átmeneti javulást eredményeznek. Ezek az idegi eredetű fájdalmak főleg a kiváltó ok kezelését követően csökkennek, pl. fogszú esetén a fogászati kezelés, az isiásznál a porckorongsérv műtéti megoldása után.
Ez is érdekelhet
24. szám
