A folyóiratban megjelent eredmények arra utalnak, hogy érdemes lehet tovább kutatni a hallással, látással és tapintással kapcsolatos ingereket a Parkinson-kórban vagy más hasonló betegségekben szenvedő betegek rehabilitációjában.
Ervin Sejdic egy nemzetközi kutatócsoport segítségével metronómmal adott különféle ütemek hatásait vizsgálta tizenöt egészséges felnőttön. A kísérlet első szakaszában az alanyok saját, megszokott ritmusuknak sétáltak, a második szakaszban viszont vizuálisan, hangzással vagy tapintással adott metronóm ütemre jártak. A végső szakaszban egyszerre adták mind a három ingert abban az ütemben, amelyben a résztvevők az első szakaszban jártak.
Sejdic arról számolt be, hogy a legerősebb hatást az auditív inger gyakorolta a járás tempójára, a vizuális ingerek pedig nem jártak jelentős hatással. Ez az eredmény különösen a Parkinson-kóros betegek esetében lehet hasznos, mert az ő rehabilitációjukban rendkívül jól beválnak a hallással kapcsolatos ingerek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Gyakran előfordul, hogy a Parkinsonos beteg bemegy a laboratóriumi járásvizsgálatra, ahol úgy tűnik, minden rendben van, de amikor hazamegy, elesik. Ennek az lehet az oka, hogy a laboratórium szigorúan szabályozott környezet, kevés zavaró tényezővel. Amikor azonban az utcán járunk, járdák, közlekedési lámpák és dudaszó vesz körül, és ezeket az információkat együtt kell feldolgoznunk. Laboratóriumunkban ezt a valós környezetet próbáljuk szimulálni" - számolt be a kutató.
Ez is érdekelhet
A kutatás következő szakaszában Sejdic és kutatócsoportja Parkinsonos betegek részvételével próbál hasonló kísérleteket végezni, hogy megállapíthassák, stabil-e járási tempójuk. Ha az ő esetükben is ugyanazok a hatások mutatkoznak, mint az egészségesekben, az közvetlen következményekkel járhat a rehabilitáció folyamatára.
Legjobban: