Általában a szédülésről
A szédüléses panaszoknak több oka lehetséges. Vérnyomás- és vércukor-ingadozás, vérszegénység, bizonyos hétköznapi vírusos betegségek, túlzott kifáradás és még sok egyéb ok mellett az egyensúlyrendszer betegségei is okozhatnak szédüléses panaszokat.
Az egyensúlyrendszer végkészüléke a belsőfülben helyezkedik el. A belsőfül érzékelő sejtjei a mozgásunkról, testhelyzetünkről közvetítenek információkat az egyensúlyideg útján a központi idegrendszerünk, felé. Az egyensúlyi központok koordinálják a helyzetérzésünk alapján a testtartásunkat. Ez a bonyolult rendszer teszi lehetővé, hogy egyenesen tudjunk állni, járni. Az egyensúlyrendszer összefüggésben van a szemgolyónkat mozgató izmokkal, így fejfordítás közben is szemmel tudjuk tartani a környezetünk tárgyait.
Az egyensúlyrendszer és a szemmozgató izomzat kapcsolata okozza az egyensúlyrendszer betegségeiben látható ún. szemtekerezgést, melynek kiemelt jelentősége van a diagnosztikában. A szemtekerezgés (latin nevén nisztagmus) akaratunktól független ritmusos szemmozgás, melyet az egyensúlyrendszer betegsége is okozhat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szédülő beteg vizsgálata
Amikor a beteg a szédülés miatt felkeresi orvosát, az első feladat annak tisztázása, hogy vajon egyensúlyrendszeri betegség, vagy valamely más betegség okozza-e a panaszokat. Amennyiben a beteg panaszainak elemzése, és vizsgálata arra utal, hogy egyensúlyrendszeri betegsége van, akkor azt kell eldöntenünk speciális, egyes esetekben provokációs vizsgálatokkal, hogy az egyensúlyrendszeri betegséget a belsőfülben lévő végkészülék, avagy az idegrendszeri egyensúlyi központok és idegpályák betegsége okozza-e.
A szédüléses panaszok kivizsgálásakor a beteg előbb vagy utóbb egyensúlyrendszeri vizsgálatra, ún. otoneurológiai vizsgálatra kerül (Az összetett latin szóban az "oto" a fül, a "neurológia" az idegrendszer tudományát jelenti, jelezve, hogy az egyensúlyrendszer betegségei fül- és idegrendszeri eredetűek egyaránt lehetnek.
A vizsgálat során megvizsgálják a beteg fülét, a hallását, hiszen a belső fülben van a hallásérzékelés szerve is. Az orvos ezután megvizsgálja, milyen a beteg állása, járása csukott szemmel.
A vizsgálat fontos része a szemmozgások vizsgálata. Ilyenkor azt vizsgálják, van-e a betegnek szemtekerezgése. A szemmozgások vizsgálata után - ha a beteg állapota engedi- úgynevezett provokációs vizsgálatokat végez az orvos, és ezekből következtet a belsőfül működésére. A beteg a vizsgálatok alatt szédülést érezhet.
Az egyensúlyrendszer betegségei létrejöhetnek egyszeri, hosszabb lefolyású szédüléses periódusban, illetve lehetnek visszatérő, rövidebb ideig tartó rohamokkal járó betegségek. Minden betegség oka más és más, ezek elkülönítése az egyensúlyrendszerrel foglalkozó orvos feladata. Ő vizsgálja meg, ő javasol kiegészítő vizsgálatokat a betegség tisztázására.
A balett-táncosoknak nem csak a lábujjuk különleges, hanem úgy tűnik, az agyuk is jól tűri a piruettet.
Kattintson!
Mit tehet a beteg a gyógyulása érdekében?
Pontosan, az orvos által előírt adagban és előírt ideig beveszi az orvos által előírt gyógyszereket. A szédülés miatt felírt gyógyszerek több csoportba sorolhatók. Úgynevezett tüneti szerek azok, amelyek a szédülést, és a hányingert csökkentik, függetlenül annak kiváltó okától.
Oki kezelésről beszélünk, ha a szédülés okának megállapítása után, célzottan a diagnózis ismeretében kap a beteg gyógyszereket. Ezek többnyire keringésjavítók, vagy az egyensúlyi központok anyagcseréjét megváltoztató gyógyszerek.
Kiegészítő gyógyszerek azok, amelyek a szédülésre hajlamosító alapbetegség kezelésére szolgálnak, vagy pl. a szédüléses betegség következtében kialakuló hangulatzavar, és a szorongás enyhítésére szolgálnak. Ezen gyógyszerek többségét hetekig, hónapokig, vagy még tovább kell szedni az optimális gyógyhatás eléréséhez.
Betartja az életmódra vonatkozó tanácsokat
A szédüléses betegségben szenvedő beteg számára alapvető fontosságú az egészséges életmód . Szédüléses rosszullétekkel járó betegsége ugyan néha korlátozza a mozgásban, sportolásban, de otthoni tornával, és helyes étkezéssel sokat javíthat állapotán.
Bizonyos otthoni óvintézkedésekkel fokozhatja saját komfortérzetét. Nagyon fontos, hogy többször egyen keveset, ne egyszerre sokat. Semmiképpen se igyon alkoholt, mivel az alkohol még egészséges emberen is egyensúlyzavart okoz.
Kerülje a nagyon sós ételeket ! Bizonyos betegségekben felszaporodik a belsőfülben lévő folyadék és ez szédüléses rohamot válthat ki. A túlzott sófogyasztás rohamot provokálhat, emellett a vérnyomását is emeli. Kerülje a nagyon zsíros ételeket!
A szédülő beteg számára alapvető fontosságú, hogy otthonában, biztonságban érezze magát. Ne szégyellje, ha bottal kell közlekednie, vagy kapaszkodókat kell elhelyezni. Tisztálkodáskor, hajmosáskor szédülést provokálhat a fej előre- vagy hátra hajtása. Semmiképpen se zárja magára a fürdőszoba ajtaját!
Úgy rendezze be lakását és életvitelét, hogy a szédülés szempontjából biztonságos legyen, és a napjai kellemesen teljenek. Ügyeljen arra, hogy a lakásban jó látási viszonyok mellett, világosban járjon. Éjjel, ha fel kell kelnie, gyújtson villanyt, ne sötétben közlekedjen. A látás sokat segít az egyensúlyozásban, a tájékozódásban.
Mit tehet a beteg a szédülés csökkentése érdekében?
Egyensúlyi rehabilitációs tornagyakorlatokat végez
A szédüléssel foglalkozó orvosok és a "gyakorló" szédülő betegek számára is jól ismert, hogy a legkisebb mozgás is megterhelő lehet, mert kiválthatja a beteg szédülését. Függetlenül attól, hogy mi a szédülést kiváltó betegség, szükség van a felépülést segítő tornagyakorlatokra. A hevesen szédülő beteg csak fekve érzi jól magát, sokszor percek, de néha órák, sőt napok is eltelnek, mire biztonsággal fel tud kelni. Hogy ez az idő hamarabb eljöjjön, a tornagyakorlatokat már a fekvés alatt el kell kezdeni. Minél több inger éri az egyensúlyrendszert, annál hamarabb áll helyre a működése.
Jó hatású, ha a fekvő beteg lassan jobbra, balra, felfelé, és lefelé néz, fejének mozdítása nélkül. A gyakorlatokat ismételve egy idő után a mozgás már nem vált ki szédülést. Később ezt a fej fordításával együtt végezve kell gyakorolni. Később a fej-és nyakfordításos gyakorlatok végezhetők ülő helyzetben is. Amikor ülve már jól megy a gyakorlat, akkor tovább kell folytatni álló helyzetben, vagy mozgás közben is. Kezdetben szédüléssel jár, de ettől nem kell megijedni.
A gyakorlatokat naponta legalább háromszor ismételni kell, legalább 10 percig, amíg már nem vált ki szédülést és hányingert . Amikor a gyakorlatok már szédülés nélkül sikerülnek - ez sokszor napokig is eltarthat -, folytassa a következő, nehezebb fokozattal.
Az összes gyakorlat közben nagyon fontos a személyes biztonságérzete és az, hogy ne féljen a gyakorlatok közben.
Amikor már nincs olyan élethelyzet, ami szédülést vált ki , a beteg csaknem gyógyultnak tekinthető. Előfordulhat, hogy fáradtság, időváltozás, frontátvonulás, banális, egyébként szédülést nem okozó betegség újra előhozza panaszait. Ilyenkor újra kell kezdeni a tornagyakorlatokat. Az egymásra épülő gyakorlatsorozatba ott kell belekapcsolódni, amelyik még kiváltja a szédülést. Ami már nem okoz szédülést, azt már nem kell gyakorolni.
Ha a beteg nem passzívan "elszenvedi" a kezelést, hanem tevékeny részese a gyógyulási folyamatnak, akkor lényegesen könnyebb a szédüléses betegség elviselése, és a kezelés is eredményesebb lesz.
Ez is érdekelhet
