A magzatok az anyaméhben meghatározott menetrend szerint fejlődnek. Nagyjából a 40. hétre alakul ki minden szervrendszerük és áll működésre készen minden testi folyamatuk a születés utáni élet megkezdéséhez. Amennyiben tehát a születés a 40. hét előtt következik be , a koraszülött még nem áll készen teljes mértékben erre a rá váró kihívásokra. Esélyei ilyenkor nagyban függnek attól, hogy melyik fázisban tartott a fejlődése, amikor a koraszülés megtörtént.
Veszélyes fejlődési hiányosságok
A tüdő, az idegrendszer, az emésztőszervek, a vese és a máj különösen érintett, ha ezek nem elég érettek, hajlamosak lehetnek a megbetegedésre. A kicsi kezdetleges immunrendszere pedig annyira gyenge még, hogy a betegségek mellett a fertőzésekkel szemben is képtelen védekezni, a túl korai születés miatt ugyanis szervezetének fejlődéséből kiesik az a szakasz, amely során a különböző kórokozókkal szembeni ellenanyagokat megkapja az anyától a méhlepényen keresztül. Erre a magzati fejlődés utolsó heteiben kerül sor.
Az idegrendszer fejletlensége számos folyamatot befolyásol, így többek között a még nem teljesen kialakult légzőközpont és tüdő miatt légzésleállás (apnoe) alakulhat ki, a nem megfelelő fejlettségű száj- és garatmozgató agyi folyamatok pedig elégtelen nyelő- és szopómozgást eredményeznek, aminek táplálkozási és emésztési problémák kialakulása lehet az eredménye.
A 32. terhességi hét előtt született magzatok körében gyakori az agyvérzés is, kifejezetten akkor, ha bizonyos komplikációk miatt történt meg az idő előtti születés, vagy légzészavar állt elő a születéskor. Az agyvérzés helye és nagysága határozza meg, mennyire komoly komplikációkkal kell számolni: ez nemcsak fejlődési rendellenességeket, hanem akár halált is jelenthet.
Hosszas, körültekintő ápolás
A 1000 gramm alatti koraszülöttek átlagosan több hónapig szorulnak kórházi ápolásra, míg a 2000 gramm feletti babák esetében hetekkel kell számolni. A nagyon éretlen újszülöttek vénán, majd a szondán keresztüli táplálásra szorulnak, a májműködés éretlensége pedig gyakori sárgaságot eredményez, ami annak köszönhető, hogy a bilirubin nevű epefesték lebontásához nem áll rendelkezésre a szükséges enzim. Súlyosabb esetekben ez akár agykárosodással is járhat.
A koraszülöttek inkubátorban történő elhelyezését a kialakulatlan testhőmérséklet szabályozó központ teszi szükségessé. Még egy érett csecsemő számára is nehézkes a környezet hőmérsékletének változásaihoz való gyors alkalmazkodás, egy koraszülött így fokozottan ki van téve a kihűlés veszélyének.
Minél nagyobb az eltérés a valós születés és a kiírt időpont között, annál kisebb esélye van a babának arra, hogy teljesen egészségessé váljon a szervezete, ráadásul a korai születésből adódó egyéb sérülések és kialakuló rendellenességek tovább nehezítik a helyzetet. Sok esetben csak évekkel később derül ki, hogy maradandó károsodás érte az újszülöttet. Éppen ezért a koraszülött gyerekek fejlődését hosszabb távon nyomon kell követni, hogy a jelentkező eltéréseket még időben kezelni lehessen.
Fontos a megelőzés
Bár a koraszülés önmagában is veszélyes a magzatra nézve, továbbá számos szövődménnyel jár, a szülészeten dolgozók láttak már nem egy csodát, amikor nagyon kis testsúllyal, túl korán világra jött babákat is sikerült életben tartani, akik végül hosszabb-rövidebb időn belül végül utolérték társaikat a fejlődésben.
Fontos azonban, hogy ne keverjük a koraszülötteket a kis súlyú újszülöttekkel. Előbbi esetben a születés idő előtt történik meg, de a fejlettségi állapotnak megfelelő testsúllyal, míg utóbbi esetben a születés időre történik, ám a fejlődési folyamatok a méhen belül rekedtek meg. Ilyenkor általában fejlődési rendellenesség áll a háttérben.
A koraszülés bekövetkezhet különösebb kiváltó indok nélkül is, azonban a terhesgondozáson, orvosi vizsgálatokon és szűréseken való rendszeres részvétel segíthet megelőzni a bajt.