Hogy simán menjen!
Ha szemérmesen akarunk közelíteni a hüvelyhez, induljunk el a szeméremdombról (mons pubis), amit a kamaszkortól kezdve a felső határán jellegzetes domború ívvel záródó fanszőrzet fed. Alatta a domb formáját a serdüléskor kialakuló zsírpárna adja, ami még a legsoványabb nőknél is megtalálható. Innen lejjebb haladva a szőrzet ráhúzódik a nagy szeméremajkak külső felszínére is, hátrafelé azonban egyre ritkásabb. A két nagyajkat hátul harántredő köti össze. A nagyajkak szintén bőr alatti zsírszövettől duzzadnak. Köztük a gáttájék hasadéka, a szeméremrés (rima pudendi) fekszik, ami a külső nemi szerveket rejti.
Az összefekvő nagy szeméremajkak alatt a hasadék felső csúcsában, a szeméremrés kezdete mögött kapucni szerű bőrredő alatt a csikló borsó nagyságú csomója (glans clitoridis) bújik meg. A csikló a férfi hímvesszőjének megfelelő, ún. erektilis szövet, melynek erekciója és vérbősége azonban nem olyan feltűnő. Tőle lefelé két alig elszarusodott bőrredő, a kisajkak húzódnak lefelé, és a hüvelynyílás hátsó széle mögötti redőben találkoznak újra össze. A kisajkak belső felszíne folyamatosan megy át valódi nyálkahártyába. A kisajkak által közrefogott résbe (vestibulum vaginae) nyílik a csikló alatt nagyjából 2 cm-re a húgycső, illetve alatta, lejjebb a hüvely nyílása, valamint néhány mirigy-kivezető nyílás. Szexuális izgalomnál ezekben vizes nyálka képződik, mely elönti a szeméremrést (lubrikatio). A Bartholin-mirigyek kivezetői közvetlenül a kisajkak tövénél nyílnak. A belőlük ürülő nyákos váladék síkosítja a bejáratot, a hímvessző behatolásával pedig az egész hüvelyt.
Hatoljunk mélyebbre az ismeretekben!
A női belső nemi szervek legkívül eső tagja a hüvely, egy jól táguló, 8-10 cm hosszú és 2-3 cm széles, izmos falú, elölről és hátulról lapított cső. Az álló nő függőleges helyzetéhez képest 30-40 fokos szöget bezárva indul enyhén hátrafelé dőlve a kismedence belseje felé. Elülső fala mintegy másfél cm-rel rövidebb, mert a méh, illetve a méhszáj a függőlegeshez képest 70 fokban előre dőlő tengellyel csatlakozik hozzá. A hüvelybe felülről mintegy belóg, befordul a méhnyak hüvelyi része (portio vaginalis cervicis), amit a hüvely körülölel. Itt egy kisebb, elülső és egy nagyobb, hátsó hüvelyboltozat (fornix vaginae) alakul ki.
Azok az óvatlan nők, akik nem kívánt gyermekáldásuktól orvosi segítség nélkül szerettek volna megszabadulni, e boltozatnál akadhattak el a művelethez használt eszközzel, és a hátsó boltozat falánál átszúrva súlyos sérüléseket okoztak magunknak.
A hüvely hátsó fala kötőszövetes sövénnyel (septum rectovaginale) fekszik neki a végbélhez. A cső elülső oldala pedig a hólyaghoz és a húgycsőhöz fekszik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A hüvelynyálkahártya
Ahogy már volt róla szó, a hüvelybemenet a szeméremajkak között elhelyezkedő mélyedésben bújik meg. Az első közösülés előtt a nyílást a végbélnyíláshoz közelebbi felén egy változatos formájú, általában félhold alakú nyálkahártyaredő, a szűzhártya szűkíti be, de teljesen nem zárhatja el, mert az akadályozná a menstruációs vér távozását. Később a szétszakadozott szűzhártya a hüvelynyílás körüli apró nyálkahártyacsomók formájában emlékeztet csak a nő egykori érintetlenségére.
A hüvelyt belülről el nem szarusodó többrétegű, mirigyes laphám borítja, melynek magassága és felépítése a nő korától és nemi hormonháztartásának állapotától függ. Serdülés előtt álló lányokban a hám sima, és csak nagyon kevés váladékot termel, de az első menstruáció jelentkezése előtt a hüvelyváladék mennyisége az ösztrogén hatásra megnőhet, és szagtalan, fehéres, üveges folyásként jelenhet meg a hüvely nyílásában. A nemi érés során a felnőtt hüvelyre jellemző nyálkahártya redők is kialakulnak, melyek felfelé nyitott V betűkbe rendeződnek. Feladatuk többek között a befogadandó hímvessző ingerlése.
A menstruációs ciklus meghatározó hormonjai, az ösztrogén és a progeszteron havi ritmusban is befolyásolja a nyálkahártya állapotát, hatásuk nyomán - kicsit a méhnyálkahártyához hasonlóan - szüntelen átépül.
A hüvelyváladék az ösztrogén hormon hatására, illetve jellegzetes baktériumflórájának (Döderlein féle tejsavbacillusok) köszönhetően 4-4,5-ös pH-jú, azaz enyhén savas kémhatású. A szervezet célja ezzel a kívülről érkező, a nemi szerveket veszélyeztető kórokozók elleni védelem, és a hüvely tisztán tartása. A szintén ösztrogén hatására képződő glikogén adja a hasznos tejsavbaktériumok táplálékforrását.
Több feladathoz egyetlen jól kitalált szerkezet
Eddig is kiderült már, hogy a hüvely egyes tulajdonságait milyen működés indokolja, de foglaljuk most össze, milyen feladatoknak is kell eleget tennie. Lényegében háromnak:
1. Lehetővé teszi a menstruációs vér távozását. A menstruáció idején a hüvely kissé szárazabb, kevesebb hüvelyváladék termelődik, kémhatása is kevésbé savas a hormonok és a távozó vér együttes hatására.
2. A hüvely a női szervezet kopulációs, azaz párzószerve. Közösüléskor kifejezetten kellemes helyet kell adjon a hímvesszőnek, és befogadja az abból távozó ondót.
A hüvely enyhén savas kémhatását az ide eresztett spermiumok nem kedvelik, igyekeznek minél gyorsabban elhagyni a terepet a sokkal lúgosabb méhnyak irányába. Érdekes módon közvetlenül az ovuláció után a vegyhatás egy kicsit még savanyúbb, és glikogénben gazdag.
Nyilvánvaló, mire föl ez a változás: A női hüvely egyszerűen kedvében akar járni a férfiaknak, illetve a hímivarsejteknek, hogy azok minél sikeresebben eljussanak a hüvelyből a méhnyakon és a méhen át a petevezető felé.
A hüvely viszonylag gyengén beidegzett szerv. Többek között ezért is vitatott, hogy a nők kéjérzésénél (orgazmus) a hüvely belsejéből származó ingerekkel van dolgunk, vagy a hüvely mozgásai valójában csiklói örömérzést váltanak ki. Így a német nőgyógyász, Ernst Gräfenberg által beazonosított, a hüvely elülső falán a bemenettől mintegy 3-4 cm-re lévő, viszonylag gazdagon beidegzett G-pont szerepe is csak nagyjából ismert.
3. Végül a hüvely a szülésnél a szülőcsatorna részeként lehetővé teszi a gyermek világra jöttét. A hüvelynek a közösüléshez épp megfelelőn szűk csatornája ilyenkor csaknem harmincszorosára képes tágulni, majd utána lényegében az eredeti szűk keresztmetszet áll helyre. Erre a trükkre különleges szöveti szerkezete teszi képessé.
Izmos feladat
A hüvely falára az a jellemző, hogy hiányzik belőle az üreges szervekre jellemző réteges szerkezet, ami például a méhnél is megtalálható. A nyálkahártya még viszonylag jól elkülöníthető, de alatta a rugalmas és elasztikus rostokat tartalmazó kötőszövetes állomány annyira szorosan szövődik össze a simaizom-rostokkal, hogy nem különíthető el a szervezetünk izmos csöveire jellemző, körkörös és hosszanti lefutású izomkötegek rétege. Miért ilyen a felépítése, és miért különbözik ennyire a méhszájétól, ami éppúgy a szülőcsatorna szakasza, ráadásul még szomszédos is? Azért, mert ez a filcszerűen tömör szövet jól állja a sarat akkor is, amikor a szülőcsatorna hüvelyi szakaszára érő baba nagyon erőteljesen kitágítja azt. Egy réteges szerkezetű cső egyes rétegei óhatatlanul elcsúsznának egymáson, s szabályos szerkezetük nem viselné el sérülés nélkül azt a gyors tágulást, amit a hüvelynek kell kibírnia. Gondoljunk csak bele, hogy míg a méhnek kilenc hosszú hónapja van arra, hogy babaméretűre nőjön, addig a hüvelynek ezt szinte percek alatt kell produkálnia.
A hüvely a szülés rendkívül jól regenerálódni, pár nap alatt eredeti méretére húzódik össze, esetleges sérülései nagyon hamar gyógyulnak.
A teljesség kedvéért végül meg kell jegyezni, hogy a hüvelyfal belső simaizmain kívül harántcsíkolt izom (musculus pubococcigeus) is körülveszi, mely a medencefenék izomzatának része. Ezek segítségével a hüvely akaratlagos mozgatása is lehetséges, és elsajátítható.
Ez is érdekelhet
A hüvely csak egy a rafináltan felépített női nemi szervek közül! Érdemes megismerni a többit is!
