Mivel ciklikus folyamatról van szó, elvileg bárhonnan belekezdhetünk a havi vérzés ismertetésébe. A legcélszerűbb mégis egy jól meghatározható naptól elindulni, a menstruáció első napjától. Ezzel kezdődik a follikuláris, azaz tüszőfázis. Az elnevezés abból adódik, hogy ebben a néhány napban a petefészekben érő tüsző működése és az általa termelt hormon határozzák meg az eseményeket.
A női menstruációs ciklus az ún. hipotalamusz-hipofízis rendszer szabályozása alatt áll. A hipotalamusz az agytörzs, pontosabban a közti agy része, és minden nap bizonyos mennyiségű, a hipofízisre (az agyalapi mirigyre) ható hormont, Gn-RH-t (gonadotropin releasing hormon) termel. A hipofízis erre a nők ciklusának első felében tüszőserkentő hormont (FSH-t, azaz follikulusz stimuláló hormont) bocsát a vérbe. A petefészekben a petesejtet rejtő tüszők engedelmeskedve e hormonális késztetésnek érésnek indulnak. Nem csupán egy, hanem 2-3 tüsző is indul a versenyben. A leggyorsabb, legerősebb gátló anyagokkal adja tudtára társainak, hogy "kár erőlködniük, úgy is ő fog nyerni". Így végül általában egy lesz a nyertes, de létezik holtverseny is, aminek a többpetéjű ikrek köszönhetik életüket.
Ne szaladjunk azonban annyira előre, hiszen még csak az érő tüszőnél tartottunk. Logikusan ez termeli a tüszőhormonokat, vagyis az ösztrogéneket, melyek egyik legfontosabb hatása, hogy a méhnyálkahártya sejtjeit osztódásra bírják, és így a nyálkahártyát megvastagítják.
A tüsző megéréséhez és megrepedéséhez közeledve szintén az ösztrogén hatására a méhnyak is felkészül a nagy eseményre. A spermiumok célját segítő, a petesejtek megtermékenyüléséhez ideális összetételű nyákot képez; van benne vitamin, ásványi só kellő mennyiségben, hormon és tápanyag a spermiumok számára, valamint egy olyan összetevő, mely az ondóváladékkal érkező, hímivarsejteket gátló anyagot hatástalanítja.
Közeleg a tüszőrepedés
A hipotalamusz-hipofízis rendszer számára az emelkedő ösztrogénszint azt jelzi, hogy lassan elég lesz az FSH-termelésből. A tüszőrepedéshez közeledve végül eljön az ideje "profilváltásnak", és a hipotalamusz hormonhatása nyomán sárgatest-serkentő hormont kezd gyártani. Már pedig pont erre van szüksége a sárgatestnek, ami azután keletkezik, hogy a megrepedt tüszőből kiszabadul a petesejt, a tüsző bevérzik, és valóban sárga színű lesz a benne lerakódott festékanyagtól.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kezdetét veszi a luteális fázis
A sárgatest (luteus) a serkentő hormonok hatására maga is hormontermelésbe kezd, méghozzá a sárgatesthormont, a progeszteront kezdi magából ontani. Ezzel többek között az a célja, hogy a felépült méhnyálkahártyát mirigyes szerkezetűvé és a megtermékenyített petesejt befogadására alkalmassá tegye. A petesejt ez alatt a petevezetőn keresztül a méh felé veszi útját.
Így telhet el néhány várakozásteljes nap. Ha közben a petesejt megtermékenyül és beágyazódik, a méhlepény kezdeménye, majd az igazi méhlepény hormonja, a HCG (HCG=humán chorialis gonadotropin) meghosszabbítja a sárgatest életét. Egészen addig, míg azután a 6.-10. héten maga is képessé válik a sárgatest-hormon termelésére, és ezzel biztosítja magának - és persze főként a fejlődő magzatnak - a megfelelő ellátást az anyaméhben.
Aztán minden kezdődik elölről
A sárgatest nem termel hormont "potyára". Ha fogamzás híján nem kap jelzést a méhnyálkahártya felől, hogy szükség van rá, vagyis nem termelődik HCG, akkor visszafejlődik. Miután pedig a méhnyálkahártya nem kap "sárgatest-hormont-biztatást", jobbnak látja távozni: ez a menstruáció.
Egészen pontosan csak a méhnyálkahártya középső és legfelső rétege válik le, a megmaradó pedig sejtosztódásra és újbóli felépülésre képes.
A menstruációval a méhnyálkahártya darabjai és vér távozik, ehhez adódik hozzá egy kevés hüvelyváladék. Az összvérveszteséget általában túlbecsülik, valójában nem több 60, legfeljebb 130 ml-nél. A teljes mennyiség háromnegyede az első két napon távozik.
Fájdalom
Menstruációkor az oxytocin hormon hatására a méh simaizomzata összehúzódik, így tudja lelökni a fölöslegessé vált nyálkahártya-részeket. Az izom-összehúzódások miatt jelentkező enyhe menstruációs fájdalmak az első napok természetes velejárói. Ilyenek lesznek majd a szüléskor érezhető méhösszehúzódások, fájások is. Ez a fájdalom valahogy más mint a többi. A has puffadásának érzésével jár együtt, inkább hát- és derékfájdalomnak tűnik, mint hasüreginek, ráadásul jellegzetes borongós hangulat társul hozzá.
Ilyenkor minden segíthet, ami lazító, feszültségoldó, görcsoldó hatású: egy kellemes meleg zuhany, bebújás a meleg takaró alá, görcsoldó (libapimpó-, orbáncfű-, menta-) tea, tabletta, melegvizes flaska a hastájékra.
Ha ezek az érzések rendszeresen görcsös, kibírhatatlan fájdalommá fokozódnak , és az enyhe simaizomgörcs-oldók nem segítenek, nőgyógyászhoz kell fordulni.
PMS
A nők többsége már a menstruációs fájdalmak előtt is érzi a "havibaj" közeledtét. Mivel a menstruálók több mint kétharmadának vannak ilyen-olyan tünetei, ezt nem feltétlenül kell kórosnak tekinteni, hiszen egyértelműen a szervezet ciklikus hormonális változásaival vannak összhangban. Ha azonban a panaszok nagyon erősek, már a hangzatos "premenstruációs szindróma" - röviden PMS - néven tartják számon, ami kezelést is igényel.
Amilyen jól ismerjük a nők menstruációs ciklusának hormonális szabályozását, olyan bizonytalanság uralkodik a PMS pontos okának tekintetében. Hiszen a szabályos és normális ciklussal rendelkezők között nehéz megmondani, hogy miért vannak egyeseknek erős, másoknak pedig említésre sem méltó tüneteik. Nagy valószínűséggel a nemi hormonok csak közvetve játszanak szerepet a PMS kiváltásában. A tapasztalat azt mutatja, hogy a következő tényezők valószínűsíthetik a tünetegyüttes megjelenését:
A túl magas hipofízis prolaktin szint, ami a sárgatest működési elégtelenségén keresztül alacsony progeszteron hormonszintet eredményez. A prolaktin fokozza az emlőmirigyek tejtermelését. Ezen kívül a pajzsmirigy, mellékvese működésének, atipikus gombás fertőzés, az ösztrogén és progeszteronszint nem megfelelő aránya, nőgyógyászati megbetegedések is kiváltóokok lehetnek. Ezek mögé sorakoznak föl a szinte mindenhol felsorolható egyéb problémák, mint a környezeti ártalmak, túl sok elfogyasztott koffein, túl zsíros és cukros táplálkozás, vitamin- és ásványianyag-ellátási zavarok, alvászavarok, depresszió, stressz, rossz erőnlét.
Késik vagy siet, akár csak mi
Sok nőnél a beállt ciklus nem körülbelül havonta jelentkezik, jó néhányan élnek 22-35 napos rendszerességgel jelentkező menstruációval.
A szervezetnél a pontosság nem jelent merevséget. Ezért az általában egészséges rendszerességgel megjövő menstruáció olykor megérkezhet előbb vagy később, mégis pont idejében, és anélkül, hogy kóros volna.
Stressz, váratlan esemény, kisebb-nagyobb betegség, pl. influenza, megerőltetés hatására megjöhet előbb is. Történt már olyan, hogy egy kisebb, szerencsés kimenetelű karambol után az egyik felzaklatott sofőr - egy hölgy - szinte azonnal menstruálni kezdett.
Az sem kizárt, hogy valaki még örül is a kissé "korai vendégnek", ha például így egy tervezett program előtt túl van a nehéz napokon. Egyszer-egyszer, indokolt esetben némi külső segítséggel eltolható a menstruáció
Az egy-két napos késés sem ritka. Van, hogy a kissé megkésett, de rendben lezajló menstruáció hátterében lényegében egy nagyon korai "vetélés" áll. Az első két hétben még különösebb komplikáció nélkül távozhat a megtermékenyült petesejt. Ennek sokféle oka lehet, amelyek egyáltalán nem feltétlenül kórosak; nem volt tökéletes a beágyazódás, esetleg túl későn termékenyült meg a petesejt. Ilyenkor a szervezet tudja, hogy jobb nem megtartani.
Rendszeres összevisszaság
A vérzés első menstruáció utáni kiszámíthatatlanságát - ahogy a nemi érésnél már írtuk - érdemes eleinte türelemmel viselni. Ha egy-két év elteltével sem rendeződik, akkor jobb orvoshoz fordulni. Olykor semmi kórosat nem mutatnak ki és csak a szülés hoz megoldást.
Az első és az utolsó menzesz közötti időszakban a terhesség és szoptatás idejét leszámítva minden rendszertelenséggel orvoshoz kell fordulni.
A változókor ugyancsak hozhat vérzéskimaradásokat és elhúzódó vérzéseket, amelyek nem mindig igényelnek beavatkozást, de feltétlenül tudnia kell róluk a nőgyógyásznak, aki el tudja dönteni, hogy elfogadható állapotot vagy kezelést igényel.
Egészséges vérveszteség?
A menstruációs vérrel fontos ásványi anyagok, többek között vas is távozik, ezért hajlamosabbak a nők a vérszegénységre. Más szempontból viszont valószínűleg jót tesz a szervezetnek ez a természetes vércsere - hiszen a vérveszteséget a szervezet hamar pótolja. Egyes adatok arra mutatnak, hogy a nők - lehet, hogy ezzel összefüggésben - kevésbé hajlamosak a szív- és érrendszeri megbetegedésekre. A véradás is hasonló jó hatással lehet a szervezetre.
Szexualitás
A menstruáció alatti nemi életről nagyon megoszlanak a vélemények, a teljes tilalomtól a "mindent lehet" felkiáltásig mindenféle hanggal találkozhat az ember. Természetesen minden párnak megvan a maga gyakorlata és elképzelése, amibe nem lehet beleszólni. A nőgyógyász annyit mondhat, hogy a férfiak tanúsítsanak megértést a hónap e néhány napján, miután ilyenkor a nyitott méhszáj miatt a nők belső nemi szervei fokozott fertőzésveszélynek vannak kitéve. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb hölgy belső megérzéseire, netán közérzetének jelzéseire hallgatva ösztönösen nem is kívánja a szexet.
