A mióma elsősorban a 35 év feletti nőket érinti, kialakulásának esélye ebben az életkorban 17-20 százalék. 35 év alatt 2-3 százalékos az előfordulása. Ennek tükrében értelemszerűen a középkorú, vagy annál idősebb nők vannak veszélyben. Mennyire kell aggódniuk az elváltozást illetően?
A mióma okai
Kialakulásának fő oka a hormonális változásokban keresendő. A legvalószínűbb, hogy megtartott tüszőérés mellett rendszeresen elmaradó tüszőrepedés és sárgatestfázis okozza a méhizomban történő elváltozást. A mióma gyakran visszafejlődik terhesség alatt, emellett a progeszteron-kezelés hatására mérete csökken.
Milyen jelek utalnak miómára?
A miómás betegek 8-10 százaléka semmilyen tünetet nem észlel. A tünetek a mióma méretétől és helyzetétől függenek. Az első jelek az alábbiak:
- nyomó érzés jelentkezik a hasban
- tompafájdaloma kismedencében
- menstruáció alatt jelentkező görcsös fájdalom
- a menstruációs ciklus rendszertelensége
- elhúzódó, alvadékos vérzés
- havivérzés közeledtével fokozódik az emlőfeszülés
- csökken a méhfal rugalmassága
- ismétlődő korai vetélések, meddőség.
Más jelek is utalnak miómára
- a gyakori vizelés, főleg éjszaka, is utalhat a miómára
- vizeletelfolyási akadályok
- gyakran jelentkező húgyúti fertőzések
- az erős vérzés vashiányhoz, vérszegénységhez vezethet.
A mióma tünetei egymás után jelennek meg, úgymond láncreakcióban. A túl nagyra nőtt mióma komoly problémákat is okozhat. Terhesség alatt gyakoriak lehetnek a vetélések, koraszülések, az idő előtti lepényleválás, a méhlepény elégtelensége.
Ha a tüneteket észleljük magunkon, érdemes orvoshoz fordulni, ugyanis a kisebb méretű miómák eltávolítása sokkal kisebb kockázattal jár és a szövődmények kialakulása is csekély. A gyógyulási esélyek jók, azonban a fogamzóképesség sok esetben nem menthető meg.
Amennyiben erős, rendszertelen a menstruáció, mindenképpen forduljunk orvoshoz!