Az első havi vérzés általában 8-15 éves kor között zajlik le a lányoknál, majd ezt követően egészen a menopauzáig újra és újra fellép nagyjából 23-34 napos , átlagosan 28 napos időközönként. A menstruáció egy ciklus része, illetve kezdetét szokás a ciklus első napjának tekinteni. A folyamat megértéséhez érdemes azonban először is áttekinteni a női nemi szervek szerepét. A petesejtek a két petefészekben érnek tüszővé, majd a petevezetőkön át elindulnak a méh felé. Amennyiben egy spermium sikeresen megtermékenyített egy petesejtet, az embrió már az izmos falú méhben kezd el fejlődni. A méh és a külvilág közötti kapcsolatot pedig egy izmos cső, a hüvely biztosítja.
A follikuláris fázis
Visszatérve tehát a menstruációra: a vérzés egyben egy új ciklus kezdetét is jelenti. Az így számított első napon máris megindul a tüszőérés, amelynek során egyszerre két-három tüsző is érésnek indul a petefészekben. Általában végül csak egy tüsző marad versenyben, ha viszont mégsem, akkor többpetéjű ikerterhesség lehet az eredménye. A tüszőérés során a petesejtet körülvevő hámsejtek osztódni kezdenek, kialakítva egy folyadékkal telt üreget a tüsző belsejében. Eközben a tüsző által kibocsátott női nemi hormon, az ösztrogén osztódásra készteti a méh nyálkahártyájának sejtjeit is, megvastagítva a nyálkahártyát, ami ideális környezetet teremt a petesejt megtermékenyüléséhez.
Az ovuláció és a luteális fázis
A tüszőérést az agyalapi mirigy által előállított follikuluszstimuláló hormon (FSH) serkenti, az emelkedő ösztrogénszint hatására azonban e hormon termelése fokozatosan csökkenni kezd. A ciklus közepén, átlagosan a 14. nap körül az érett tüsző - a benne felgyülemlő folyadék hatására - megreped (ovuláció), a petesejt pedig elindul a méh felé vezető útjára. A tüsző ezt követően bevérzik, sárga színűvé válik, majd az agyalapi mirigy által kibocsátott sárgatestserkentő, avagy luteinizáló hormon (LH) által hajtva ugyancsak hormontermelésbe kezd. Az így emelkedésnek induló progeszteronszint a megvastagodott méhnyálkahártyát mirigyes szerkezetűvé, egyszerűbben mondva a megtermékenyített petesejt befogadására alkalmassá változtatja. Kilökődése után a petesejt nagyjából 24 órán át marad életben, azaz ennyi idő áll rendelkezésre a megtermékenyítéshez. Érdemes ugyanakkor hozzátenni, hogy a spermiumok akár két-három napig is képesek türelmesen várakozni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A menstruáció
Sikeres fogamzás esetén a méhlepény kezdeménye egy humán chorialis gonadotropin (HCG) nevű hormont kezd el kibocsátni, meghosszabbítva ezáltal a tüszőből létrejött sárgatest élettartamát. Megtermékenyülés nélkül viszont a sárgatest visszafejlődik, ezáltal a méhnyálkahártya elveszti a progeszteron nyújtotta támogatást, így középső és legfelső rétege leválik és vérzés kíséretében távozik a szervezetből. A folyamatot a méhfal simaizomzatának összehúzódásai segítik, ez okozza az ilyenkor fellépő alhasi fájdalmat és görcsöket. Érdemes megemlíteni, hogy a petesejt - a tévhitekkel ellentétben - nem távozik a menstruációs váladékkal, hanem egyszerűen felszívódik a szervezetben. A havi vérzés átlagosan 3-5 napig tart, miközben az egyik petefészekben máris megkezdődik a follikuláris fázis.
Ez is érdekelhet
Nagyjából 45-55 éves kor körül a nők átesnek a menopauzán , ezzel pedig petefészkeikben megszűnik a peteérés és a méhnyálkahártya szerkezetének ciklikus változása, tehát a menstruáció is eltűnik az életükből. A klimax kiváltó okát az agyalapi mirigy által kibocsátott hormonok, vagyis az FSH és az LH termelődésének egyre fokozódó, drasztikus csökkenése jelenti.
