Napjainkban, amikor a születésszabályozás, a családtervezés egyre természetesebben használt fogalmak, magától értetődik, hogy egy pár sem bízza a véletlenre a gyermekvállalást. A gyermekre várók megbeszélik és eltervezik, hogy mikor lenne a legoptimálisabb a nőnek teherbe esnie, sőt gyakran azt is, hogy hány babát szeretnének, milyen neműeket, és pontosan mikor.
Gyakran előfordul azonban, hogy az eltervezett időpontban nem sikerül teherbe esni. A párok, akik aktívan akarnak tenni gyermekük megszületéséért - egy bizonyos várakozási idő után -, már nem bízzák a véletlenre a teherbeesést, és szakemberekhez fordulnak.
Hol a hiba?
A szakemberhez való fordulás általában azt jelenti, hogy az úgynevezett meddőségcentrumokban, nőgyógyászati klinikákon a hozzáértő orvosok megállapítják, hogy van-e a meddőség hátterében valamilyen organikus ok. Pontosabban: alaposan átvizsgálják a pár mindkét tagjának reprodukciós apparátusát, hogy kiderítsék, "hol a hiba". Amennyiben a vizsgálatok eredménye orvosilag negatív - ami azt jelenti, hogy semmiféle eltérést nem találnak egyikük szervezetében sem -, tehát nincsen elzáródva a petevezeték, megfelelő a nemi hormonok szintje, sőt még a férj spermiumai sem lassúbbak (életképtelenebbek) az átlagosnál, az orvos megnyugtatja a pácienseket: makkegészségesek, de a várt megkönnyebbülés mégis elmarad.
Persze mennyivel könnyebb lenne a helyzet, ha a várva várt siker is biztosítva lenne, de ekkor elhangzik a bűvös "funkcionális meddőség" kifejezés.
Ha az orvostudomány tanácstalan, nincs más hátra, mint a lélek felé fordulás (vagy a természetgyógyászokhoz, asztrológushoz, jóshoz stb., de ezekre a lehetőségekre most nem térünk ki). Csakhogy a pszichés eredetű meddőség, és az a tény, hogy bármely probléma mögött lelki okok lehetnek - a tapasztalatok alapján - az emberek többségében szorongást keltenek. Hiszen mit kezdjenek olyan - számukra ijesztően hangzó - kifejezésekkel, mint például tudattalan szorongás az anyaságtól, vagy elfojtott nőiesség, és főleg avval, hogy a párkapcsolatban tudattalan konfliktusok is lehetnek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ki örülne annak, ha kiderülne - miközben ő tudatosan és őszintén nagyon vágyik egy gyerekre -: a lelke mélyén nem is igazán akarja a terhességet, mert fél az anyaságtól, esetleg akar gyereket, de nem a párjától. Ha mégis kiderülne bármi a fentiek közül, mit kezdjen vele? Mondjon le a gyerekről, vagy váljon el? Egyiket sem szeretné, s talán éppen ezek miatt a félelmek miatt mond le arról, hogy pszichológus segítségével kiderítse meddősége lelki okait.
Fontos tudni, hogy a legtöbb esetben nem súlyos, a lélek legbelső bugyraiban megbúvó okokról van szó, ha pszichés háttérről beszélünk.
Stressz is okozhatja
Minden olyan, számunkra bizonytalanságot, esetleg feszültséget okozó tényező szóba jöhet, ami a szervezetünket óvatosságra inti.
Elsősorban a stresszes életmódra gondolhatunk, amit okozhat a túlfeszített munkatempó, az egzisztenciális bizonytalanság - lesz-e lakás, lesz-e leépítés a munkahelyen, gyes után is sikerül-e elhelyezkedni stb. -, bármi, ami akár csak a pár egyik tagját érinti.
Az is előfordulhat, hogy a nő teljesen felkészült az anyaságra, de a párja esetleg attól szorong, hogy képes lesz-e egyedül eltartani a családot. Hallottam olyan esetről is, hogy amint a férj egy viszonylag jól fizető, biztos munkát talált, a feleség teherbe esett.
Bizonyított tény, hogy a stresszhormonok emelkedése a szervezetben gátolja a fogamzóképességet. Vagyis gyakran elég az is, ha a pár felismeri, hogy túlfeszített tempóban él, alig van idejük a kikapcsolódásra, a pihenésre.
Gyakran a párok a "gyerekprojektet" egyfajta teljesítményként élik meg, akárcsak mindent az életükben. Egy hosszabb szabadság, kellemes környezetváltozás meghozhatja a sikert. Hiszen akkor van idejük, energiájuk önmagukkal és a társukkal foglalkozni, végre kipihenhetik magukat, megnyugodhatnak.
Nem egy pártól hallottam, hogy felhőtlen szabadságok, nyaralások alkalmával fogant a gyermekük.
Ördögi kör
A másik figyelmet érdemlő tény, hagy maga a görcsös akarás is próbára teszi a pár idegeit. Elindul egy ördögi kör: hiábavaló várakozás, türelmetlenség, majd emiatt görcsös, kétségbeesett akarás gátolja a sikeres fogantatást. Egyre inkább kettéválik a világ: mindaz, amit a termékenység érdekében tesznek, fontos, a többi pedig elhanyagolhatóvá válik.
Pont emiatt rengeteg örömforrástól fosztja meg magát a házaspár: nem tudnak kikapcsolódni, nyugodtan hátradőlni, s egy idő után már egymásra sem képesek kellően odafigyelni. Ilyenkor a több hónapig, esetleg évekig tartó eredménytelen próbálkozás után, a gyerek utáni vágy annyira eluralkodik a mindennapokon, hogy minden más kiszorul az életből. Ha a tágabb családi vagy baráti kör is tud a pár problémájáról, akkor előfordul, hogy egy idő után nehezebben mozdulnak ki otthonról, élnek társasági életet.
Attól tartanak, hogy újra és újra be kell számolniuk arról, hogy hol tartanak "gyerekügyben". Mindezt megnehezítheti, ha környezetükben több kisgyermekes család is van, hiszen fájó érzés látni, hogy másoknak sikerült, nekik viszont nem.
Alternatívák
Hogyan oldhatják a feszültséget, mit tehetnek azért, hogy ne érezzenek kényszeres magyarázkodást? Bátran mondják el, hogy nem kívánnak beszámolni magánéletükről, és keressenek olyan elfoglaltságot, akár új társaságot, ahol kicsit "megfeledkezhetnek" arról, hogy még nincs gyermekük. Próbálják úgy felfogni ezt az időszakot, hogy kaptak egy kis időt arra, hogy olyan tevékenységekkel foglalkozzanak, amit egy kisbaba mellett nehezen tudnának megtenni.
Sajnos ezeknél a pároknál általában az örömszerző, vágyvezérlő szexualitást felválthatja egyfajta eredményközpontú, kiszámított, beprogramozott szex. Munkává válik az, ami eddig élvezet volt. Alig marad tehát olyan terület az életükben, ahol valóban feltöltődhetnének, s ily módon lelkileg és testileg lemerülve a szervezetük sem képes reproduktív lenni.
Sokat segíthetne a páron, ha elhatároznák, hogy beiktatnak az életükbe olyan napokat, esetleg heteket, amikor egy kicsit mentesítik magukat a kötelezettségek alól. Megbeszélhetik, hogy szeretkezéseik célja nem a teherbeesés, hanem az örömszerzés. Hogy önmaguk előtt is hitelesek legyenek - kicsit paradox módon -, védekezzenek az ilyen együttlétek alkalmával. Tapasztalatok alapján ilyenkor valóban oldottabbak, felszabadultabbak lesznek, és a másikra is könnyebb odafigyelni.
Nem ritkán előfordul az is, hogy sok éves sikertelen próbálkozás és beavatkozás után a pár feladja a küzdelmet, és az örökbefogadás mellett dönt. Ezután - szinte a csodával határos módon - a nő áldott állapotba kerül, és megszülethet végre a közös gyerekük.
Azt gondolom, ha egy pár elfogadja és beletörődik az örökbefogadás tényébe, megkönnyebbül. Amikor elindul az adoptálás folyamata, a pár hatalmas nyomás és feszültség alól szabadul fel. Az így keletkezett "sikerélmény" a testükben lévő görcsöket is feloldhatja, s akkor már semmi sem állhat a teherbeesés útjába.
Persze a sikert senki sem tudja garantálni, éppen ezért avval a gondolattal is meg kell barátkozni - legalábbis néha szembenézni -, hogy gyerek nélkül is lehet élni.
Az élet értelme nagyon sok minden lehet, rengeteg lehetőséget tartogat bárkinek, csak nyitottnak kell lenni. Meg kell tanulni elfogadni a dolgokat anélkül, hogy egy életre magunkkal cipelnénk a kudarc érzését.
A funkcionális meddőség feldolgozásában sokat segíthet, ha egy szakember segítségével próbálják feltárni, feldolgozni mindazokat a problémákat, kételyeket, amelyek nyomasztóan hatnak életükben.
Ez is érdekelhet
Más perspektívából nézve sokszor egészen másképpen látszódnak a problémák, s a megoldáshoz is közelebb kerülhetünk. VI.évf./8.sz.
