Maga a felfázás kifejezés hasonlóan megtévesztő, mint a megfázás, hiszen mindkét szó azt sugallja, hogy a probléma forrása az alacsony környezeti hőmérsékletben keresendő. Ez azonban legfeljebb részben vagy esetenként egyáltalán nem igaz. Mert ahogy a náthát, úgy a hólyaghurutot is jellemzően kórokozók váltják ki, a hidegnek pedig csak közvetett szerepe lehet a nemkívánatos panaszok fellépésében. A húgyhólyag akut gyulladása az esetek zömében bakteriális fertőzés eredménye: elsősorban a bélrendszerben természetes körülmények között is jelen lévő E.coli baktériumok húgycsőbe, majd onnan húgyhólyagba jutása, illetve elszaporodása szokott bajt okozni. Előfordulhat persze, hogy a gyulladás nem fertőzéses eredetű, hanem például bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként, vegyi irritáció hatására, egyéb betegségek szövődményeként, esetleg sugárkezelés mellett jelentkezik, de az ilyen esetek sokkal ritkábbnak számítanak.
Mi köze a fázásnak a felfázáshoz?
Maradva a hidegnél, fontos megemlíteni, hogy alhasi tájék lehűlése esetén gyengül az érintett terület véráramlása, ami az immunvédekezést is negatívan befolyásolja. Ilyen módon tehát valóban kedvezőbb feltételek alakulnak ki a kórokozók számára, ezzel együtt önmagában a hidegtől még senki sem kap bakteriális fertőzést - ahhoz ugyanis baktériumok jelenléte is szükséges. Ez fontos kritérium, ami egy kis anatómiai áttekintéssel párosítva megmagyarázza egyben azt is, hogy nőknél miért sokkal gyakoribb a hólyaghurut. A nők húgycsöve ugyanis lényegesen rövidebb, mint a férfiaké, valamint esetükben a húgycső külső nyílása is sokkal közelebb helyezkedik el a végbélnyíláshoz, ennél fogva az említett bélbaktériumok egyszerűbben átjuthatnak, hogy aztán elszaporodva gyulladást váltsanak ki. A hüvely normálisan savas vegyhatása védelmet nyújt a probléma ellen, a hüvelyflóra egyensúlyának megbomlása esetén viszont ez a védelem meggyengül, utat nyitva a kórokozók előtt.
A hüvelyflóra funkcióját számos külső behatás károsíthatja, kezdve a szappanok és intim spray-k egyes összetevőin keresztül, bizonyos fogamzásgátló eszközök bevonatán át egészen a túlzásba vitt hüvelyöblítésig. Szexuális együttlétek alkalmával ugyancsak megváltozhat a hüvely vegyhatása, ráadásul az ilyenkor jellemző mechanikai érintkezések is segíthetik a kórokozók vándorlását.
Végezetül érdemes megemlíteni a terhességet és a menopauza időszakát, mint rizikófaktorokat, mivel mindkét esetben olyan hormonális változások mennek végbe a női szervezetben, amelyek táptalajt biztosíthatnak a húgyúti fertőzéseknek. Összegezve tehát az eddigieket: a heveny hólyaghurut elsősorban bakteriális fertőzés miatt jön létre, aminek kockázatát többféle rizikófaktor is növelheti, a hideg pedig csak egy ezek közül.
Amennyiben a gyulladás tartósan fennáll, illetőleg fél éven belül legalább kétszer vagy egy éven belül legalább három alkalommal jelentkezik, úgy krónikus, avagy idült hólyaggyulladásról beszélhetünk. Ilyenkor előfordulhat, hogy anatómiai vagy élettani eltérések, esetleg életvitelbeli jellemzők állnak a háttérben, e hajlamosító tényezők kizárása pedig mindenképpen orvosi kivizsgálást igényel.
A fertőzés okozta hólyaghurut kezelése
A húgyhólyaggyulladás tünetei általában igen markánsak, ezáltal a betegség viszonylag könnyen felismerhető. Felfázás gyanúját vetik fel tehát az alábbiak:
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- állandó és erős vizelési inger;
- vizeletürítés közbeni égő érzés;
- gyakori és kis mennyiségű vizelés;
- a vizelet zavarossá és erős szagúvá válása;
- alhasi nyomás, diszkomfort;
- esetenként a véres vizelet;
- esetleg hőemelkedés vagy alacsony láz;
- szobatiszta kisgyermekeknél a hirtelen kiújuló, véletlenszerű nappali bevizelés.
Fontos, hogy semmiképpen sem érdemes tétlenül várni a tünetek javulására. Szövődménymentes, akut hólyaghurut esetén gyakran vény nélkül kapható készítmények és bőséges folyadékpótlás segítségével is hatékonyan enyhíthetők a panaszok, amíg immunrendszerünk magától leküzdi a kórokozókat. Amennyiben azonban rövid távon nem tapasztalunk előrelépést, mindenképpen érdemes a háziorvoshoz fordulni, aki antibiotikumos kezelést javasolhat a bakteriális fertőzéssel szemben. E kúrák általában három-öt nap alatt hoznak eredményt, ez idő alatt pedig számolnunk kell a lehetséges mellékhatásokkal, amelyek a szervezet számára hasznos baktériumok, például a bél- és hüvelyflóra baktériumainak átmeneti pusztulásából erednek. Ezzel együtt a kúrát nem szabad idő előtt abbahagyni, még akkor sem, ha közben a tüneteink már látszólag elmúltak, utána pedig gondoskodni kell a bél- és hüvelyflóra regenerálásáról is.
Visszatérő, esetleg szövődményes hólyaghurut esetén már baktériumtenyésztés eredményére kell alapozni, azaz célzottabbá kell tenni az antibiotikumos kezelést, sőt, előfordulhat, hogy a páciens kórházi kezelésre szorul. Mivel a gyulladást kiváltó fertőzés akár a vesemedencét is elérheti, így fontos, hogy az alábbi tünetek fellépése esetén minél hamarabb keressünk fel orvost:
- hátfájás, vesetáji fájdalom;
- láz és hidegrázás;
- hányinger, hányás.
Hogyan előzhető meg a hólyaghurut?
Általánosságban sokat tehetünk a prevenció érdekében néhány apró életmódbeli szabály betartásával.
A hideghatással szemben fontos kellően meleg és száraz öltözékkel védekezni, úszás, fürdőzés után pedig a lehető leggyorsabban szárazra cserélni a vizes ruhákat. Ugyancsak érdemes kerülni a rosszul szellőző anyagból készült, tanga fazonú alsóneműket, ezeket nem véletlenül hívják a "fertőzések hídjának". Hasznos továbbá a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás, szexuális együttlétek után pedig a vizeletürítés, amely egyfajta tisztító funkciót lát el ilyenkor.
Talán meglepő, de odafigyelést igényel a helyes mosdóhasználat is: előtte-utána mossunk alaposan kezet, a WC-papírral pedig mindig elölről hátrafelé töröljünk, ezáltal is csökkentve a bélbaktériumok húgycsőbe jutásának kockázatát. A napi tisztálkodás során a zuhanyzás előnyösebb, mint a kádfürdő, illetve óvatosan kell bánni a tisztálkodószerek túlzott használatával az intim tájékon. A genitális területen emellett kerülni kell a dezodorok és egyéb illatszerek alkalmazását, mivel ezek irritációt okozhatnak.
Visszatérő fertőzés esetén hatásos megelőzési módszer a hüvelyflóra egyensúlyának fenntartása, illetve helyreállítása, a tünetek jelentkezésekor egyes gyógynövények használata bőséges folyadékbevitel mellett, valamint az immunrendszert az E.coli ellen érzékenyebbé tevő immunoaktív terápia. Egyes kutatások szerint a változókorban lévő nők esetén jó hatású lehet az ösztrogénpótló terápia is.
Amennyiben pedig mindezen módszerek kudarcot vallanak, végső esetben szóba jöhet az antibiotikumok hosszú távú, alacsony dózisú alkalmazása.
