Az ikerterhességek sokkal gyakoribbak, mint azt gondolnánk. Több magzat is fejlődésnek indul, de nem mindegyik járja végig az utat, s többnyire csak egy születik meg. A többi spontán módon elveszik, és a nem fejlődő magzati szövet részlegesen vagy néha teljesen felszívódik. Ezt a terhességi szövődményt egyre gyakrabban dokumentálják, ahogy a mind nagyobb képességű ultrahang-technológia képes kimutatni a magzatok jelenlétét a terhesség korai szakaszában is. E folyamatok bizonyos korai eseteinél beszélnek fantomikrekről .
Dr. Elek Csaba szülész-nőgyógyász elmondta, hogy a fantomiker jelenségről jó becsléseink vannak dr. Czeizel Endre és dr. Dudás István kiterjedt kutatásainak köszönhetően. Eszerint minden 10 terhességre jut egy ikerfogamzás, de csak minden századik terhességre jut egy ikerszülés. Vagyis az ikrek 90 százaléka eltűnik a méhből. A fantomiker jelenség a korai hólyagcsíra (blastula) állapotra vonatkozik, a későbbiekben már méhen belüli elhalásról beszélhetünk. Mivel az emberi szervezet egy magzat kihordására van berendezkedve, a fantomiker jelenséget túlzás veszteségnek nevezni.
Ne feledjük, hogy a terhesség nagyon korai szakaszáról beszélünk. A megtermékenyült petesejt (a zigóta) osztódni kezd, és a petefészekből a petevezetőn keresztül 3-5 nap alatt a méhbe vándorol. Itt tovább osztódik, s eléri a hólyagcsíra (blastula vagy blasztociszta) állapotot. A mesterséges megtermékenyítés során a beavatkozást követő 5. napon válik a blasztociszta a visszaültetésre alkalmassá. Az anyaméhben a fogantatás utáni 5-8. napon a hólyagcsíra a méhben beágyazódik, s a folyamat a 10. napon lezárul, s elkezdődik az embrió kifejlődése. Azaz a fantomikrek még az embriókor előtt eltűnnek.
"A jelenség oka tulajdonképpen ismeretlen, de a jelenség a lombikbébi módszer terjedésével - amelynek során mindig egynél több petét ültetnek be - egyre gyakoribbá válik. Alapvetően természetes szelekcióra kell gondolnunk, amelyet így kezelni sem kell, mert nem kóros állapot" - mutatott rá Elek Csaba. Hangsúlyozta, hogy a méhen belüli elhalás (például a sokak figyelmét megragadó mumifikálódott iker, a foetus papyraceus) nem keverendő össze a fantomiker jelenséggel, hiszen ezek jóval túl vannak a blastula állapoton, tehát vetélésnek számítanak. A fantomiker jelenség pedig nem vetélés, mert a fantomikrek nyomtalanul felszívódnak, a terhességre és a fogamzó képességre nem ártalmasak.
Több helyen is megemlítik, hogy a fantom iker szindróma, és a korai méhen belüli elhalás általános oka ismeretlen. (Az amerikai források az eltűnő, eltűnő iker - vanishing twin - szindrómát a fejlődés későbbi szakaszaira is kiterjesztik .) A méhlepény vizsgálata fedhet fel néhány nyomot. Bár a méhen belüli halálnak sok oka lehet, de a leggyakrabban úgy tűnik, hogy kromoszóma rendellenességek miatt következik be, azaz olyan okok következtében, amelyekre az anya nem lehet hatással. A túlélő iker általában normálisan fejlett lesz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Minden tizedik ember ikernek készült, s a végén mégis egyedül jött a világra
A terhesség korai szakaszában a méhen belüli elhalásnak általában nincsenek tünetei, csak néha okoz hüvelyi vérzést, ami az első jele lehet, hogy az ikrek együttes fejlődése nem folytatódik tovább. Egyes esetekben a terhesség későbbi szakaszában is vérzés léphet fel, hetekkel vagy akár hónapokkal azután, hogy az elhalt ikret felfedezték. A vérzést általában nem kísérik semmilyen görcsök vagy egyéb tünetek. Néhány anya hasonló tüneteket tapasztal, mint amilyenekről a vetélések esetén beszámolnak, beleértve az enyhe görcsöket, vérzést és kismedencei fájdalmat. A tünetek rendszerint néhány nap alatt elmúlnak. Gyakran csak a vérzés miatt elvégzett ultrahangvizsgálatok során derül ki, hogy az egyik iker elhalásával állnak szemben.
Az elhaló iker gyakran kimutatható még azelőtt, hogy az anya tudna az ikerterhességéről. Az ultrahangos vizsgálat a problémát megerősítheti, ha kimutatja, hogy a petezsák speciális embrionális részei nem fejlődnek úgy, ahogy kellene, vagy nem érzékelhető az egyik magzat szívverése. Az egyik magzatot érintő problémát vérvizsgálat is megerősítheti, ha hormonszint-csökkenést diagnosztizálnak.
A terhesség korai szakaszában felfedezett elhaló iker esetében nincs szükség kezelésre. Az anyának ugyanúgy kell vigyáznia magára, mint a probléma azonosítása előtt, és nem is kell semmit másképpen tennie. Az orvos pedig alaposabban fogja figyelemmel kíséri a megmaradt iker fejlődését, hogy időben felfigyelhessen az esetleges szövődményekre. A fennmaradó iker állapotát általában nem befolyásolja az elhaló magzat. Ha az elhaló magzatot a terhesség első harmadában észlelik, nagyon jó az esélye a normális terhességnek, amelynek végén egészséges baba születik.
Ha az ikermagzat a terhesség későbbi szakaszában hal el, akkor a kezelés függ a terhességi kortól és a túlélő iker egyéb kondícióitól. Ha egypetéjű ikrek egyike veszik el, akkor azonnali szülés mellett szoktak dönteni, feltéve hogy az életképes magzat elég érett, s közel van a természetes születés prognosztizált időpontjához, azaz a baba tüdeje már elég fejlett, hogy életben maradjon a méhen kívül. Ezzel ugyanis mérsékelhető az újszülött kori szövődmények kockázata ahhoz képest, hogy a magzatot a méhben hagynák.
A fejlődési rendellenességek kockázata akkor lehet magasabb, ha az anya mesterséges megtermékenyítési eljárásban vett részt, s magasabb az életkora. Ilyenkor ajánlatos Down-kórra is elvégezni a szűrést. Ha az eltűnő ikret a terhesség első harmadában diagnosztizálják, ezzel együtt kevesebb szövődményre kell számítani.
Ilyenkor a magzati és terhességi szövetek a legtöbb esetben teljesen felszívódnak. A fetus papyraceus (azaz a "mumifikált" magzat) általában akkor fordul elő, amikor az elhalás a terhesség későbbi szakaszában következik be. A fetus papyraceus ritkán hatással lehet a többi ikerre is. Abban a ritka esetben, ha egy iker nem fejlődne tovább a terhesség második vagy harmadik harmadában, a fennmaradó magzat számára nagyobb lehet a méhen belüli növekedési retardáció kockázata, és az anya is veszélyben lehet a koraszülés, fertőzés vagy vérzés miatt. Egyes vizsgálatok szerint kevéssel megnő a kockázata a mozgásproblémákkal együtt járó idegrendszeri károsodásnak, a cerebrális parézisnek is.
Forrás: pregnancycorner.com
