A menstruáció , vagy egyszerűbben fogalmazva havi vérzés egy olyan esemény, amelyen alapesetben minden egészséges nő hónapról hónapra átesik, kamaszkorától egészen a menopauzáig. Egyfajta ciklikus változás eredménye ez, ami a női nemi szervek sajátos működésén alapszik, és hormonok befolyásolják. Egyéni kérdés, hogy kinél milyen életkorban kezdődnek ezek a ciklusok, de a többség 8 és 15 éves kora között - jellemzően 12-13 évesen - szembesül velük először, majd minden hónapban átéli 45-55 éves koráig. Leszámítva persze a terhesség időszakát, amikor kimarad a menstruáció, és hogy mikor tér vissza, az attól függ, hogy szoptat-e az anya, és ha igen, akkor milyen intenzíven.
Maga a menzesz 3-7 napig tart, ami alatt átlagosan 65 ml menstruációs folyadék távozik. Ennek kétharmada az első napokban ürül, a későbbiekben jóval kevesebb a veszteség. Persze a vérzés mennyiségét az egyéni adottságok, az esetleges stressz vagy diéta, és persze a fogamzásgátlás mikéntje is befolyásolhatja.
28 napos körforgás
A ciklus első napjának a menstruációs vérzés kezdetét tekintjük, amikor a női hormonok - az ösztrogén és a progeszteron - szintje hirtelen lecsökken, melynek következtében leválik a méhnyálkahártya felső rétege, és vérzés formájában távozik. Általában az ettől számított 12-14. napon hagyja el egy újabb, érett petesejt a petefészket (ezt nevezik ovulációnak, tüszőrepedésnek). A kilökődő petesejt nagyjából 3-4 napig halad a petevezetőben, ennyi idő alatt jut el a méhbe. Vándorlását a petevezetőt bélelő csillós hámsejtek is segítik.
A tüszőrepedés és a vérzés kezdete között átlagosan újabb 10-16 nap telik el, így jön ki a 21-35 napos - átlagosan 28 napos - ciklushosszúság. Ha a ciklus ennél jóval rövidebb vagy hosszabb, annak okát kivizsgálással célszerű feltárni . Ez alól az egyetlen kivétel a kamaszkor, amikor sokaknál hosszabbak és rendszertelenebbek a ciklusok - tipikusan 2-3 évre van szükség ahhoz, hogy a menstruáció szabályossá váljon. Persze nem kizárt az sem, hogy valakinek az első alkalomtól szinte napra pontos a menzesze, de jellemzőbb, hogy tinédzserkorban a hormonok működése még nem eléggé kiegyensúlyozott a rendszeres ciklusokhoz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Főszerepben a hormonok
A menstruációs ciklus elején (miután megjön a menzesz) az agyalapi mirigyben termelődő tüszőserkentő hormon (FSH) szintje kezd el emelkedni, ez váltja ki a petesejt érését. A peteérés során a sejtet körülvevő hámsejtek osztódni kezdenek, és lassan létrehoznak egy folyadékkal telt üreget a tüsző belsejében.
A méh nyálkahártyája a tüszőéréssel párhuzamosan kezd el vastagodni, regenerálódni - ezt a folyamatot az érő tüsző hámsejtjeiben termelődő ösztrogén serkenti. Amikor az ösztrogénszint elég magas, a hipofízisben hirtelen megemelkedik a sárgatestserkentő hormon (luteinizáló hormon, rövidítve LH) szintje. Ennek hatására az érett tüsző a ciklus közepén megreped, és a belőle kiáramló folyadék magával sodorja a petesejtet. Maga a sárgatest a megrepedt tüsző petefészekben maradt sejtjeiből kialakuló hormontermelő sejtcsoport, ami az ösztrogén mellett progeszteront is termel. Ennek hatására a méhnyálkahártya vastagodása az érett petesejt kilökődése után is folytatódik, vérellátása fokozódik. A szervezet nem mindenhol aktív, ugyanis az ovuláció után a petefészkekben két hétig szünetel a peteérés. Utóbbinak oka az, hogy az ösztrogén negatív visszacsatolással hat az agyalapi mirigy tüszőserkentő hormonjának képződésére. Emellett a progeszteron gátolja a sárgatestserkentő hormon termelődését a hipofízisben.
Várva az érkezést
Ha a ciklus rendben zajlik, a méh ebben a fázisban már vérerekkel gazdagon átszőtt, megváltozott felszínű, megvastagodott nyálkahártyájával várja a megtermékenyített petesejt érkezését. Ez a gyakorlatban akkor történhet meg, ha a női ivarsejt a petevezetőben folytatott 3-4 napos útja során találkozik hímivarsejtekkel - amire értelemszerűen akkor van esély, ha a peteérés időszakában történt közösülés, és a pár nem védekezett. Ha a petesejt nem termékenyül meg, akkor egyszerűen felszívódik. Tévhit tehát, hogy a sejt a menstruációs vérzéssel távozik. Ami ilyenkor távozik, az pusztán a méhfal leváló nyálkahártyája, illetve annak szövetdarabjai, valamint a leválás miatt sérülő erekből származó vér.
Ez is érdekelhet
Maga a méhnyálkahártya-leválás amiatt történik, mert ebben a fázisban csökkenni kezd az ösztrogén és progeszteron szintje - ugyanis megtermékenyítés hiányában a sárgatest fokozatosan elsorvad, így hormontermelése lanyhul, végül megszűnik. Ennek hatására a méhnyálkahártya vérellátása csökken, később a szövet leválik. Ezt a folyamatot segíti az is, hogy a méh izomzata összehúzódik. Utóbbi ugyanakkor kellemetlenséget is okozhat, erre vezethető vissza a ciklus egyik lehetséges velejárója, a menstruáció során, főleg annak elején jelentkező kisebb-nagyobb hasi görcs. Részben a menstruáció előtti ösztrogén- és progeszteronszint-csökkenés áll a sokakat érintő, vérzést megelőző premenstruációs szindróma (PMS) hátterében is.
