A hormonterápia során azokat a női hormonokat pótolják, amelyek termelődése a klimax során jelentősen lecsökken. A kezelés leggyakrabban a menopauza gyakori tüneteinek - hőhullámok, hüvelyszárazság, fokozott verejtékezés - enyhítésére, megszüntetésére szolgál, ám ezek mellett bizonyítottan csökkenti a csontritkulás veszélyét, valamint mérsékli különböző szív-és érrendszeri betegségek kockázatát is - foglalta össze Hetényi Gábor nőgyógyász .
Melyek a hormonterápia alapvető típusai?
A hormonpótló terápia elsősorban arra összpontosít, hogy helyettesítse az ösztrogént, amelyet a szervezet már nem termel a menopauza után. A terápiának két fő típusa van.
• Szisztémás hormonterápia: a terápia történhet tabletta, bőrtapasz, gyűrű, gél, krém vagy spray formában. Ezek általában nagyobb adag ösztrogént tartalmaznak, amely felszívódik az egész szervezetben. Alkalmazható a menopauza bármely gyakori tünetének kezelésére.
• Alacsony dózisú hüvelyi termékek: krém, tabletta vagy gyűrű formájában érhetők el főleg, és inkább lokális hatással bírnak. Emiatt az alacsony dózisú hüvelyi készítményeket általában csak a menopauza hüvelyi tüneteinek kezelésére használják.
Amennyiben az érintett nőnek megvan még a méhe, úgy az orvos általában ösztrogént ír fel progeszteronnal/progesztinnel, vagyis kombinált készítményt. Ennek oka, hogy ha az ösztrogén nincs egyensúlyban a progeszteronnal, az megnöveli az endometriumrák kockázatát. (Méheltávolítás után előfordulhat, hogy nem kell progesztint szedni.)
Mikor biztonságos és mikor nem a hormonterápia?
A legtöbb orvos egyetért abban, hogy hormonterápiát a következő szempontok mentén lehetséges biztonságoson folytatni:
• közepesen súlyos hőhullámok és hüvelyszárazság esetén;
• 59 éves korig;
• a menopauza után 10 éven belül;
• a lehető legalacsonyabb dózisban, a lehető legrövidebb ideig.
Mindazonáltal a páciens általános egészségi állapota erősen befolyásolja a döntést. Fontos megemlíteni, hogy a hormonterápiának léteznek kockázatai is. A kockázatok a hormonterápia típusától, az adagtól, a gyógyszer alkalmazásának időtartamától és az egyéni egészségügyi kockázatoktól függnek. A legjobb eredmény érdekében a hormonterápiát mindig személyre kell szabni, akár újraértékelni, hogy megbizonyosodjon arról mind az orvos mind a páciens, hogy az előnyök meghaladják a kockázatokat.
Az alábbi esetekben nem ajánlott a hormonok pótlása:
• bizonyos daganatok (főleg nőgyógyászati) magasabb rizikója esetén;
• szívinfarktus/stroke után;
• trombózis magas rizikójánál;
• szívkoszorúér-betegségnél;
• májbetegségnél.
Mi mindentől függ a hormonterápia kockázata?
A nőgyógyász kiemelte: 60 év felettieknél, illetve azoknál, akiknél a menopauza kezdete után több mint 10 év telt el, és úgy kezdik meg a hormonterápiát, nagyobb a rizikó. De ha a hormonterápiát 60 éves kor előtt vagy a menopauza kezdetét követő 10 éven belül kezdik meg, az előnyök jelentősen meghaladják a kockázatokat. A hormonterápia kockázata attól függően is változik, hogy az ösztrogént önmagában vagy progesztinnel alkalmazzuk-e, valamint fontos tényező az ösztrogén dózisa és típusa is. Ugyancsak kockázati tényező, ha a személyes vagy családi kórtörténetében szerepelnek bizonyos ráktípusok, szívinfarktus, stroke, trombózis, májbetegség.