Értetlenül állt a dolog előtt, és bőszen mutogatta a férjének, kolléganőknek, csapattársnak: „Nézzétek mi jött ki reggelre a mellem felett!”. Nem volt még hasonlóra példa az ismerősei között, és mindenki nyugtatta, hogy ilyen gyorsan, egyik napról a másikra nem alakulhat ki daganat. Biztosan izomszakadás, vagy csak zúzódás. „Természetesen elég gyorsan és felelősségteljesen léptünk az ügyben, orvoshoz fordultunk. A radiológus az ultrahang után mammográfiai vizsgálatra küldött. Így utólag tudom, hogy ez a doktornő már az ultrahangos vizsgálatból látta azt, amit én még mindig nem sejtettem. Míg a vizsgálatra várakoztam átfutott az agyamon, lehet, hogy daganatom van, de a bizakodás elhessegette ezt a gondolatot” – kezdi történetét Andrea. Rövid időn belül szövettanhoz szükséges mintavétel is történt, amelyből egyértelműen kiderült: rosszindulatú emlődaganata van, ráadásul nagyon agresszív fajta. „Fura az emberi természet, mert egészen addig a pillanatig, amíg le nem írták, hittem, hogy ez valami más, valami, ami nem a legrosszabb” – mondta el Andrea.
„Úgy éreztem magam 36 évesen, mintha 80 lennék”
Sajnos az idő ellene dolgozott, mert a daganat hormonális eredete miatt minden egyes menstruáció után munkálkodott a szervezetében. Egy hónap elteltével már a hónaljában lévő nyirokcsomókra is átterjedt. „Szerencsés helyzetben voltam, mert rövid időn belül átestem a műtéten. Eltávolították a jobb mellem egy részét és az összes hónaljban lévő nyirokcsomóm. Elég nagy beavatkozás egy ilyen műtét, de igyekeztem mindent megtenni, hogy mielőbb rendbe jöjjek. Sportolói mivoltomból tudtam, hogy a gyógytorna nagyon sokat segít a rehabilitációban. Szorgalmasan tornáztam minden nap” – meséli a kétgyermekes anyuka. A műtéti szövettan és a PET ct eredményének tükrében 6 alkalommal 3 db szert tartalmazó kemoterápiás kezelés, valamint sugárterápia várt rá. 7-8 hónap kemény küzdelem következett. Ezek után pedig gyógyszeres, illetve injekciós kezelést írtak elő, melyeket még így 6 év elteltével is kap.
A legnehezebb számára a kemoterápiás időszak volt, ami fizikailag és mentálisan is rendkívüli módon megviselte. Úgy éreztem magam 36 évesen, mintha a testem 80 éves lenne. Néha szinte csak vegetáltam, mert semmi máshoz nem volt erőm. Fejben mindig tudtam, hogy mi következik, mégis, amikor tényként szembesültem ezekkel a dolgokkal, az mentálisan nagyon nehéz feladat. A tények kicsit megölték a reményt” – mesélt a megpróbáltatásairól.
Az egészséges táplálkozás és mozgás már a daganat megjelenése előtt is fontos része volt az életének, de a kezelések óta fizikálisan sokkal kevesebbet bír, mint amennyit az életkorának megfelelően kellene. Legalább 4-5 év kellett ahhoz, hogy az immunrendszere viszonylag átlagos szintre visszatérjen, de még így is fokozottabban kell odafigyelnie az egészségére. „Persze már nem leszek a régi, ezt el kell fogadni. Viszont mentálisan, lelkileg nagyon jól érzem magam. Kiegyensúlyozottabb, boldogabb, tartalmasabb életet élek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek rossz napjaim, hiszen mindenkinek vannak. De megpróbálok pozitív maradni minden helyzetben” – mondta el az egykori beteg.
Amikor arra gondol, mennyien segítették a betegsége alatt, mindig melegség tölti meg a szívét. „Ilyenkor egy-egy mosoly vagy kedves szó is nagyon sokat jelenthet, erőt adhat. A legfőbb támaszom a férjem és a kislányaim voltak. Látták szenvedésem legmélyebb pontjait. Az aggódás és a félelem mellett nagyon sok áldozatot, türelmet követelt meg ez a helyzet tőlük is. De a tágabb családtagokra, barátokra is mindig számíthattam és kötöttem új ismeretségeket is. Többek között egy kedves idős hölggyel, aki rengeteg energiát és időt szánt rám és a gyógyulásomra. Sokat köszönhetek az onkológusomnak és az asszisztensének. Az ő személyük, emberségük, kedvességük, segítőkészségük rengeteget számít” – hangsúlyozta Andrea.
„Egy daganatot nem lehet csak úgy elkapni”
Betegségéből tanulni is tudott, ami az életmódjának tekintetében is jelentős változásokkal járt. „Számomra ez egy Önismereti út volt. Hiszen egy daganatot nem lehet csak úgy elkapni. Mint minden betegségnek, a daganatok kialakulásának is megvannak az okai. Lehet a rossz táplálkozás, a mérgező életmód, vagy éppen a sok stressz. Sajnos rá kellett döbbennem, hogy nálam az utóbbi volt a kiváltó ok. A saját hozzáállásomon kellett változtatnom, ha élni akarok” – mondja meggyőzően Andrea. Bízott abban, hogy az orvostudomány az akkori állása szerint a legjobb kezelést írta elő számára, amit jó betegként végig is csinált. Viszont a gyógyulás érdekében alternatív gyógymódok is segítették őt abban, hogy könnyebb legyen ez az út.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ha valaki diétázni kezd, akkor látható a változás az előtte-utána fotókon. Azonban Andrea a külső változás helyett lelkileg ment át egyfajta átalakuláson. „A betegségem előtt is szeretetteljes, boldog életem volt. Legalábbis én jól éreztem magam benne. Szerető feleség, gondoskodó édesanya, tisztelettudó, megbízható, alázatos, segítőkész ember voltam, olyan, akire mindig lehetett számítani, aki sosem mond nemet. Csak éppen ÉN hiányoztam a saját életemből. Mert, amíg mindenkinek igent mondtam, és segítettem, addig saját magamnak nemet. Az én szükségleteim, érzéseim mindig háttérbe voltak szorítva. – neveti el magát, hiszen neki utólag azt kellett belátnia, hogy ez így nem lesz jó, változnia kell, ha túl szeretné élni a betegséget. „Felismertem, hogy nem leszek rossz ember, ha nemet mondok. Rájöttem, hogy én is lehetek fontos. Nem fontosabb, mint más, de ugyanolyan fontos. Lelassítottam és kevésbé stresszesé tettem a saját világom. Megjártam a poklot, és semmi, és senki nem ér annyit, hogy oda visszakerüljek”.
Andrea rengeteg erőt és kitartást, reményt és hitet kíván minden sorstársának. Emellett az alábbiakat tanácsolja a betegséggel küzdőknek:
- Lássák a pozitív példákat maguk előtt. Ne vonjanak párhuzamot más betegekkel, más betegségekkel, mert minden ember, és minden szervezet más.
- Ragadjanak meg minden lehetőséget, ami segíti őket a gyógyulásuk útján, és mindezt úgy tegyék, hogy döntéseik eredményezzenek megnyugvást a lelkükben.
- Bátran kérjenek segítséget, mert ezen a kétségekkel teli hosszú gyógyulási folyamaton egy-egy mondat is felüdülést, változást hozhat. Legyen akár a család, barátok, szakember, sorstárs.
