„Az első terhességemnél teljesen mindegy volt, hogy milyen nemű a baba, és nagyon izgatott lettem, amikor megtudtam, hogy kisfiút várok, különösen azért, mert a párom fiúra vágyott. Másodszorra azonban én inkább kislányt szerettem volna, így csalódott voltam, amikor kiderült, hogy a kistestvér is fiú lesz, kevésbé örültem neki. Ráadásul korábban minden barátunknak csak fiaik voltak, a második baba viszont rajtunk kívül mindenkinek kislány lett” – írta egy kétgyermekes anyuka, aki nehéz érzései feldolgozásához a The Guardian szakértőitől kért segítséget.
„Féltékeny és szomorú vagyok”
A levélíró egyke gyermek, így gyerekkorában csak azt tapasztalta meg testközelből, hogy milyen dinamika tud kialakulni egy lánygyermek és a szülei között. Talán éppen ezért vágyott annyira ő is egy kislányra.
Azt hiszem, legbelül azt szerettem volna, ha lehetőséget kaphatnék arra, hogy a saját lányommal újraéljem és megismételhessem a gyerekkorom és neveltetésem legjobb részeit. De azt is érzem, hogy talán egy lánnyal hosszú távon szorosabb kapcsolatot tudnék kialakítani. Attól tartok, hogy a fiaim az apjukhoz ragaszkodnak majd jobban, különösen akkor, ha már idősebbek lesznek” – fogalmazott.
Az elkeseredett anya arra is kitért, hogy ez a téma általában tabunak számít, mert sokakban azt az érzést kelti, hogy a csalódott szülő talán nem is szereti szívből a gyermekeit és nem hálás értük. „Csak a férjemmel és a szüleimmel tudom megbeszélni valódi érzéseimet. Mindkét gyerekemet szeretem, és nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy ők vannak nekem. Mégsem tudom túltenni magam a bánaton, amelyet azért érzek, mert nekem nincs kislányom. Csalódtam magamban, mert ilyen gondolataim vannak, de ez az igazság: féltékeny és szomorú vagyok, mert talán már sosem lesz lányom” – zárta sorait a nő.
Az újdonsült anyák és apák nagyjából ötöde eleinte nem kötődik érzelmileg újszülött babájához. Egyes szülőknél ez az állapot csak a szülést követő néhány órában áll fenn, míg másoknál hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat. Ha tehát te is ezzel a problémával küzdesz, jó, ha tudod, hogy nem vagy egyedül. Mutatunk néhány tippet a kezdeti „összeszokás” könnyebb átvészeléséhez.
„Néha olyat is gyászolunk, ami soha sem volt”
A levélírónak a The Guardian egyik szerkesztője, Annalisa Barbieri válaszolt, aki gyakran foglalkozik az olvasói személyes problémáival. Kiemelte, már az egy óriási lépés, hogy a nő képes bevallani magának, hogy ilyen érzésekkel, gondolatokkal küzd. „Talán meglep, de jobb, ha tőlem tudod, hogy nem vagy ezzel egyedül” – fogalmazott.
Barbieri dr. Lindsay McMillan klinikai pszichológussal is konzultált, hogy minél jobb tanácsot adhasson olvasójának. A szakember sok hasonló esetet látott már, és tapasztalatai szerint a baba neme okozta csalódás gyakran abból szakad, hogy a szülő nem tudja újraélni vagy „helyrehozni” a szüleivel ápolt a kapcsolatát saját gyermekével. De az is táplálhatja a két fiú utód miatt érzett szomorúságot, hogy a valóságban nem úgy alakult az anyaság, mint ahogy azt a nő előre elképzelte, és ehhez nem mindig könnyű alkalmazkodni. „A lány utáni vágy összefügghet továbbá azzal is, hogy egyre közelebb kerülsz ahhoz az elkerülhetetlen tragédiához, hogy az anyád előbb-utóbb meghal” – mutatott rá McMillan.
A szakember szerint az emberek néha olyat is gyászolnak, ami soha nem is létezett. „Ha például vágyunk egy kislányra, akkor ő a gondolatainkban jelen van. Nehéz lehet azonban elviselni, hogy fizikailag nincs jelen” – magyarázta.
Barbieri zárásként arra is felhívta a levélíró figyelmét, hogy két gyermeket szülni és nevelni nem könnyű feladat, ezért a szülők bátran kérjenek segítséget, ha úgy érzik, mentálisan vagy lelkileg kezdenek elfogyni, vagy nehézségük akad a kötődéssel. A nehéz érzések bevallása már egy jó irány ahhoz, hogy az ember szembe nézzen azokkal és feldolgozza őket.
A jövőben pedig próbálj meg arra összpontosítani, hogy milyen kapcsolatot szeretnél kialakítani a gyerekeiddel, ugyani megvan benned az erő, hogy megteremtsd azt” – fogalmazott.