Az orvoslás történetében kevés sebészi beavatkozás váltott ki olyan sok indulatot a páciensek és az orvosok körében egyaránt, mint a méh teljes eltávolítása, a hysterectomia. Mikor szükséges, mikor ajánlatos és mikor elkerülhetetlen? De legfőképpen: mikor felesleges, és ha ez a helyzet, miért választja sok orvos mégis ezt a megoldást? Ez utóbbi kérdést mind többször feszegetik, elsősorban azokban az országokban, ahol a betegek jogait jól működő, erős civilszervezetek védik. A brit nőgyógyászok szaklapja a témával kapcsolatban olyan jelentést tett közzé, amely beismeri - nagyon sok nőnél feleslegesen végeznek teljes méheltávolítást.
A makacs "női bajok" ellen régóta a méheltávolítás a bevett gyógymód. Az erős és fájdalmas havi vérzés, valamint a jóindulatú kötőszöveti daganatok, a myomák miatt rutinszerűen alkalmazzák ma is a hysterectomiát. (A női ivarszervek rosszindulatú daganata esetén is végeznek ilyen beavatkozást, ezt a kérdéskört azonban nem áll szándékunkban részletesen tárgyalni, mivel ilyenkor a műtét indokoltsága más megítélés alá esik.) A teljes méheltávolítás a hasfalon át 1-2 órás, általános altatásban végzett műtét, amelynek a gyógyulási ideje 4-6 hét. A hüvelyen keresztül is lehetséges a méh teljes eltávolítása az ún. laparoszkópos technikával. Ekkor lényegesen gyorsabb a gyógyulás, bár maga a méh eltávolítása ugyanúgy megtörténik.
A szülőképes koron túli nők esetében gyakran azzal érvelnek az orvosok, hogy az illető már úgysem szül, a méheltávolítás tehát kisebb problémák esetén is ajánlatos. Így későbbi komplikációk - például a myoma kiújulása - biztos nem lépnek fel. Ha zavar keletkezik fel a hormonháztartásban, azt a megfelelő mesterséges szerek szedésével meg lehet szüntetni. Csakhogy már ez utóbbi megállapítás sem állja meg teljesen a helyét, hiszen a mesterséges hormonellátás soha nem lehet olyan egyénre szabott, mint amit a páciens szervezete maga vezérel. Mind több szakmai érv szól a hysterectomia ellen azokban az esetekben, amikor a panasz, illetve az elváltozás a ma már általánosan rendelkezésre álló orvostechnikai eszközökkel egyszerűbben, kevesebb vérveszteség mellett, kisebb vágással és csonkolás nélkül is gyógyítható.
Ezeknek az új megoldásoknak általában az a lényege, hogy vékony, hajlékony kábel segítségével parányi mechanikus vagy lézerkést, illetve a kóros szöveteket más módon elpusztító eszközt vezetnek a méhbe a hasfalon vagy a hüvelyen át. A jóindulatú myomákat, illetve rendszertelen, fájdalmas vérzést okozó méhfali elváltozásokat ezekkel a technikákkal ma már 70-80 százalékos sikerrel lehet gyógyítani. Az is igaz persze, hogy a panaszok kiújulásának nagyobb a kockázata, hiszen megmarad maga a szerv, a méh.
Csakhogy a méh, a női testnek ez a része nem egyszerűen egy szerv, ami ha feleslegessé válik vagy megbetegszik, legegyszerűbb az egészet kidobni. Legalábbis ezen a véleményen vannak azok a nők, akik a méheltávolító műtét után sokszor súlyos depresszióba esnek, női mivoltuk teljes elvesztéseként élik át a történteket. Az elkerülhető méheltávolításon átesett nők nagy sérelme, hogy a orvosuk nem, vagy nem tárgyilagosan tájékoztatta őket az egyéb lehetőségekről. Bizonyára sok olyan nő van, aki azt hallva, hogy myomája, erős menstruációs panaszai esetleg kiújulhatnak, mégis inkább a teljes méheltávolítást választja. Valószínűleg azonban olyanok is akadnak szép számmal, akik inkább ezt a kockázatot vállalják. Ezért ma már a legtöbb betegjogi szervezet azt ajánlja a hozzá fordulóknak, hogy két, de inkább három orvostól, illetve egészségügyi intézménytől kérjenek szakvéleményt, mielőtt a hysterectomiába beleegyeznek.
Az Egyesült Államokban, ahol a méheltávolítás különösen elterjedt, és a hatvanéves nők 37 százaléka (!) esett át ilyen műtéten, újabban komoly felvilágosító kampány folyik a szövetségi egészségügyi szervek támogatásával a felesleges hysterectomia ellen.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A hagyományos méheltávolításnál lényegesen kisebb műtéti kockázattal járó, gyorsabban gyógyuló, a betegnek fájdalmat alig okozó és sokkal olcsóbb beavatkozások a jelek szerint Nagy-Britanniában sem terjednek olyan gyorsan, ahogy indokolt lenne. A British Journal of Obstetrics and Gynaecology beszámolója szerint a szigetországban évente elvégzett méheltávolítások egynegyede teljesen felesleges. A folyóirat korábban elvégzett vizsgálatokra hivatkozva azt írja, hogy az ilyen műtétek több mint felét menstruációs zavarok miatt végezték el. Az új műtéti technikában járatos szakemberek szerint az ilyen célból végzett beavatkozások fele lézeres eljárással is eredményre vezetne.
A brit szakmai folyóirat arról is beszámol, hogy az eddigi vizsgálatok tapasztalatai alapján felkérték a kormány egészségügyi tanácsadó testületét, dolgozzon ki új irányelveket a kérdésben. Mivel manapság már széles körben rendelkezésre állnak szelídebb technikák, a menstruációs zavarok, illetve jóindulatú myomák miatt elvégzett méheltávolítások száma várhatóan jelentősen csökkeni fog - Nagy-Britanniában. Nem egy magyar nőgyógyász úgy véli, nálunk sem ártana spórolni a méheltávolító műtétekkel.
Ez is érdekelhet
Felhasznált irodalom: Patient UK , BUPA , Englemed
