"Egyértelmű bizonyítékok utalnak arra, hogy amennyiben a fogantatást megelőzően a nők pozitív változtatásokat vezetnek be az életvitelükbe, beleértve például a kiegyensúlyozott táplálkozást, a rendszeres fizikai aktivitást vagy éppen a dohányzásról való leszokást, úgy a terhességük is egészségesebb lesz" - szögezte le egy korábbi interjúban professzor Gita Mishra. Az ausztrál Queenslandi Egyetem kutatója az egyik szerzője annak a háromrészes tudományos cikksorozatnak, amely 2018 áprilisában jelent meg a The Lancet hasábjain a leendő édesanyák teherbeesés előtti egészségi állapotának szerepéről, illetve a magzatra kifejtett hatásairól. A tanulmányok egyik leglényegesebb üzenete, hogy a már csupán a terhesség idején megkezdett életmódváltás önmagában nem elegendő, az egészségügyi kockázatok érdemi mérsékléséhez hamarabb meg kell tenni a szükséges lépéseket.
Az optimális testsúly ezért (is) fontos
Magyarországon a felnőtt lakosság 30 százaléka, azaz közel minden harmadik felnőtt elhízott. Ennél a Föld országai közül csupán az Egyesült Államok, Mexikó és Új-Zéland rendelkezik rosszabb mutatóval - derült ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2017-ben publikált felméréséből. Elhízásról abban az esetben beszélünk, ha egy adott személy testtömegindexének (BMI) értéke meghaladja a 30-at - ez egy 170 centiméter magas, 25 és 34 év közötti nő esetében nagyjából 87 kilogramm feletti testsúlyt jelent. Ez azért probléma, mert a felesleges kilók felszaporodása egyrészt csökkenti a termékenységet, ezáltal megnehezíti a teherbeesést, másrészt fokozza a már létrejött terhesség során a komplikációk kialakulásának kockázatát. Hasonló veszélyeket hordoz magában a túlzott soványság, azaz a 18,5-ös érték alatti BMI is. Maradva a példánál, egy 170 centiméter magas nő esetében ez 53 kilogramm vagy az alatti testtömeggel egyenértékű.
Kiemelten fontos tehát, hogy gyermekvállalás előtt hozzuk magunkat formába, rendezzük a súlyunkat. A már említett cikksorozat szerint, amennyiben az édesanya testtömege már a fogantatás előtt is egészséges szinten áll, úgy jelentősen csökken az olyan súlyos komplikációk veszélye, mint a preeclampsia , a terhességi cukorbetegség , a koraszületés vagy a halvaszületés.
Az ideális testsúly elérésének egyik alappillére a kiegyensúlyozott táplálkozás. Az eredményes fogyókúra titka ugyanis nem a rövid távú, erős megszorításokat alkalmazó diétákban rejlik, hanem a hosszú távon is fenntartható, tudatos étkezésben. E gyakorlat - illetve adott esetben az egészséges hízókúra - elsajátításához érdemes dietetikus szakember segítségét kérni, mivel a kalóriák és tápanyagok rengetegében eleinte nem könnyű laikusként eligazodni. Ezen felül szintén elősegíti a fogyást a rendszeres testmozgás, azaz a sportolást is ajánlott beépíteni a mindennapi rutinba. Keressünk olyan mozgásformát, amelyet élvezettel űzünk, illetve amelyet később, a várandósság időszakában is gond nélkül folytathatunk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Vitaminok és káros szokások
Még kiegyensúlyozott táplálkozás mellett is szükség lehet olyan étrend-kiegészítők alkalmazására, amelyek biztosítják a magzat fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat. E körbe tartozik a D-vitamin, a kalcium és a vas, továbbá kiemelt szerepe van a folsavnak, avagy B4-vitaminnak. Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Hivatal (CDC) szerint, amennyiben ez utóbbi szintje a teherbeesést megelőző egy hónapban, majd a terhesség során is megfelelő értéket ér el az anyai szervezetben, úgy megelőzhető több súlyos magzati fejlődési rendellenesség. Gyermekvállalást tervező, illetve várandós nők számára legalább 400 mikrogramm folsav bevitele az ajánlott napi mennyiség.
Miközben tehát bizonyos anyagokra nagy szüksége van a női szervezetnek ahhoz, hogy mindent megkapjon a fejlődő magzat, addig számos más behatást kifejezetten kerülni kell. Közismert, hogy az alkoholfogyasztásnak, a dohányzásnak és a droghasználatnak súlyos következményei lehetnek a terhességre nézve, mi több, a termékenységet is negatívan befolyásolják, azaz a fogantatást is megnehezítik. Emellett gondot okozhat, ha valaki a munkahelyén szintetikus vegyszerekkel, nehézfémekkel vagy sugárzással érintkezik, valamint egyes tisztító-, rovarirtó- és oldószerek is veszélyt jelenthetnek.
Ami a kávézást illeti, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontja szerint napi 300 milligramm alatti koffeinbevitel még nem jelent veszélyt a magzatra, sőt, mint az a brit Országos Egészségügyi Szolgálat (NHS) és a nemzetközi La Leche Liga oldalán olvasható, még a szoptatás idejére is érvényes ez a limit. Érdemes persze hozzátenni, hogy még egy átlagos bögre instant kávé is mintegy 60 milligramm koffeint tartalmaz, míg egy 250 milliliteres energiaital ennek két-háromszorosát is magában foglalhatja.
A legfontosabb előzetes orvosi vizsgálatok
Ahogy a várandósság idején, úgy a babatervezés szakaszában is javasolt pontosabb képet kapni egészségi állapotunkról. Fontos például ellenőrizni, hogy minden szükséges védőoltással rendelkezünk-e, egyes fertőzések ugyanis, mint a bárányhimlő, a rubeola vagy a hepatitisz B, fokozzák a vetélés és a születési rendellenességek kockázatát. Szexuális úton terjedő fertőzések gyanúja esetén ugyancsak ajánlott orvosi kivizsgálást kérni még a teherbeesés előtt, ahogy ajánlott egy általános nőgyógyászati vizsgálat is.
A gyermekvállalás szempontjából kulcsfontosságú továbbá a női ciklus optimális működése, aminek hátterében egy igen összetett hormonális rendszer áll. Normális testsúlyú és ciklusú nőknél nem feltétlenül szükséges szűrés gyanánt hormonvizsgálatokat végezni, csak akkor van ilyen típusú kivizsgálásra szükség, ha a teherbeesés egy évig sikertelen.
A policisztás ovárium szindrómától (PCOS) a pajzsmirigy megbetegedéseiig több olyan betegség is létezik, amely - markáns tünetek hiányában - egyrészt nehezen felismerhető, másrészt pedig megzavarhatja a precízen működő ciklikus szisztémát. Éppen ezért, ha nem sikerül a fogantatás, érdemes laboratóriumi vizsgálatokat végeztetni ez irányban is. Késői gyermekvállalás esetén számolni kell a petesejtek számának természetes fogyásával is mint fogantatást gátló tényezővel. E téren a petefészkek által termelt anti-Müller-hormon (AMH) szintje nyújthat tájékozódási pontot, amely szintén vérvétellel mutatható ki.
