Egy injekciós tű megjelenése az anyaméhben fenyegetően hat a magzatra. Mi sem természetesebb, hogy ilyenkor a magzat védekezik, azaz elmozog, elmenekül előle.
A picinyek a magzatvízben képesek begyakorolni sok olyan mozgást, amelyet a születésük után hosszú ideig nem lennének képesek megtanulni a szárazföldi gravitáció körülményei között. Nézzünk meg más önindította mozgásokat is.
Szopó mozgásokat a megfigyelők már a kilencedik héttől regisztráltak. Ez azért is figyelemre méltó vizsgálati eredmény, mert kapcsolatanalízisben a kismamák gyakran "látják", hogy a babájuk szopja az ujját.
A 10. héttől kezdődően a baba száján keresztül folyadékot vesz magához, a 14. héttől kezdődően már a nyelő- és nyelvmozgások is beindulnak. Bármennyire meglepő, de az erekció is mozgásforma, amit először a 16. héttől regisztráltak. Izolált légző mozgások (levegővétel természetesen nincs) a 24. héttől vannak, és a 28. héttől periodikussá válnak.
A baba belső környezetében lévő fenyegetés gyakran vált ki nyugtalanságot, védekező mozgást. Ezeket a mozgásokat az önszabályozó magatartás korai megnyilvánulásainak is lehet tekinteni. Az első ilyen reakciót a 7. héttől figyelték meg, abortált magzatnak az arcát hajszállal érintették, amire fejének, törzsének és medencéjének az elfordításával reagált, és a kezével megpróbálta eltolni a hajszálat. Az érintésre való érzékenység gyorsan terjed. A 10. hétre a nemi szervekre, a 11. héten a tenyérre, a karokra és a lábakra, a 12. héttől pedig a talpakra.
Már korábban, a vizuális rendszer ismertetésekor említettük, hogy az éles fényre a baba szívverése felgyorsul. Ez olyannyira kifejező, hogy ezt a reakciót klinikai tesztként is használják.
Az eddig felsoroltakból következik, hogy a babák nagyon érzékenyek a tű behatolására univerzumukba. Amniocentezis alkalmával - amit általában a 14-16. hét között végeznek - a tű behatol a méhbe. A picik menekülnek a tű elől annak ellenére, hogy nem látják, mert a szemhéjuk ebben az időszakban még zárt állapotban van.
Birnholz egy 24 hetes babát figyelt meg, akihez véletlenül hozzáértek tűvel. Legelső reakciója az volt, hogy "eltáncolt" onnan, majd kezével kitapintotta a tűt, és elkezdte boxolni. Baker magzati vérvételnél hasonló reakciót regisztrált. IV.évf./6.sz.