Példaképekről fogunk ma beszélgetni, apákról és fiúkról. De mielőtt rátérnénk, kérem, mondjanak néhány szót arról, ami családnevüket ismertté tette, az ötvenéves Béres Cseppről. Miért számít korszakalkotó találmánynak?
Dr. Béres József: A benne lévő hatóanyagok, nyomelemek komplex élettani jelentősége az ötvenes-hatvanas években még a növények esetében sem volt ismert, nemhogy az állatok, emberek tekintetében. Édesapám, id. dr. Béres József agrárkutató volt, a megfigyelései az agráriumból indultak el. Fő felismerése az volt, hogy a folyamatos talajhasználattal bizonyos létfontosságú anyagok kiürülnek a talajból, nem jut elegendő a fejlődő növénybe, és ez gyengíti a betegségekkel szembeni ellenállóképességüket, végső soron az egészségüket. Logikus következtetés, hogy az egészség megtartásához kellenek ezek a tápanyagok. Odáig jutott, hogy nem csupán egy vagy néhány elemet szükséges pótolni, hanem minden esszenciális tápanyagot komplex módon. Rájött, hogy a mikrotápanyagok nem csak a növénynek fontosak, hiszen onnan belekerülnek az állat és az ember szervezetébe is. Vagyis, ha hiány van a talaj szintjén, akkor hiány lesz az ember szintjén is, és már a marginális nyomelemhiány is különböző tünetekben, krónikus betegségekben jelenhet meg. A nyomelemek komplex élettani jelentőségének és pótlásának fontossága az ember szintjén forradalmi gondolat volt, amivel édesapám megelőzte a korát, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, bőven érték támadások miatta.
Béres Marcell: Az, hogy az egészséghez szükségünk van vitaminokra, ásványi anyagokra és nyomelemekre, ma már kézenfekvő. A hatvanas években azonban az, hogy a cink vagy a szelén használható immunerősítésre, és ily módon prevenciós eszköz lehet, világszinten sem volt ismert. Talán ha nagyapám a világ más helyére születik, Nobel-díjas lehetne – még ha szerénytelenül hangzik is. Csakhogy ő Szabolcsban született, ott is dolgozott, és semmiért nem hagyta volna el a szülőföldjét.
Vannak tehetséges emberek, akikből mégsem lesz legenda. Talán találmányán kívül annak elfogadtatásáért vívott példaértékű küzdelme és személyisége is kellett ehhez.
B. J.: Valóban, hiszen gyerekkorától kezdve a tudásvágy és a szorgalom hajtotta őt. De ikonikussá, azt hiszem, azáltal vált, hogy a megszerzett tudáshoz és az általa elért eredményhez ragaszkodni tudott. Amiben hitt, abból nem engedett, hiába próbálták lebeszélni róla. A nyomelemek fontossága tekintetében nem lehetett kétségeket ébreszteni benne még akkor sem, ha erről az akkori tudományos világot nem tudta meggyőzni. A készítmény 1972-ben jött létre, tudományos alaposságú humán vizsgálatára azonban csak a vállalatunk megalakulása után kerülhetett sor, és 2000-ben nyilvánították gyógyszerré.
B. M.: Nagyapa valóban karizmatikus személyiség volt, de talán ahhoz, hogy példakép lett, kellett a hetvenes évek társadalmi háttere is. Az emberek legyengültek voltak – nem csak egészségügyi értelemben –, és ő reménysugarat tudott adni sokaknak. Szakmai féltékenység, meg nem értettség mellett politikai támadások is érték, de ő kiállt, senki és semmi nem tudta eltéríteni a maga útjáról, az igazság harcosa lett az akkori rezsimmel szemben.
Orvosnál
Támogatói tartalomÉrdekességek, amiket kevesen tudnak a Béres Cseppről és feltalálójáról
Sokan használják, sokan tisztában vannak vele, hogy öt évtizedes múltja van és hungarikumnak számít, de számos olyan érdekesség övezi a történetét, melyeket kevesen ismernek. Cikkünkben ezeket gyűjtöttük össze.
Orvosnál
Támogatói tartalomHonnan kapta a nevét a Béres Csepp?
Ötven évvel ezelőtt, 1972-ben alkotta meg id. dr. Béres József a nevét viselő „cseppet”, amely azóta is az egyik legismertebb hazai gyártású egészségmegőrző termékeként él az emberek fejében. A ma is ismert és népszerű, nyomelemek speciális kombinációját tartalmazó készítmény hosszú évek kutatómunkájával született meg.
Béres Csepp
Támogatói tartalomHogyan találta fel Béres József agrárkutató Magyarország egyik legismertebb gyógyszerét?
Ma már senki nem vitatja a Béres Csepp jótékony hatását, de ez nem volt mindig így. A később a Hungarikumok Gyűjteményébe is bekerülő készítmény indulása nagyon nehéz volt. Cikkünkben felidézzük a készítmény feltalálásához vezető utat.
Orvosnál
Támogatói tartalomAz 50 éves immunerősítő készítmény, ami számos elismerést kivívott magának
Az idén 50 éves Béres Csepp része a magyar gyógyszerkincsnek, és a Hungarikumok Gyűjteményébe is bekerült csaknem 10 éve. Idősebb dr. Béres József munkáját számos kitüntetéssel, plakettel és köszönőlevéllel elismerték, a nyomelempótló szer megalkotója sok szakmai díjat is kapott.
Talán még egy jellemvonását kiemelhetjük: az empátiát. Tudjuk, hogy önzetlenül segített a hozzá fordulókon – ellenszolgáltatás nélkül adta a Cseppeket az őt megkeresőknek, holott, mondhatjuk, ebből meggazdagodhatott volna, ha az akkori óriási érdeklődést nézzük.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
B. J.: Őt egészen más hajtotta, a segíteni akarás. Húgának betegsége nagy ösztönzőerőt adott neki, hogy megoldást találjon az emberi betegségek területén is, és létrehozzon egy készítményt, ami segíthet rajta. Amikor az emberek elkezdtek áramlani Kisvárdára, számára az igazi megerősítés a rengeteg elismerő visszajelzés volt, az, hogy tudott segíteni akár kisebb, akár komolyabb betegségek orvoslásában.
Szakember énjéről – több film és könyv után – mi is képet kaphattunk. Ám volt egy oldala, amit csak önök ismerhetnek: az apáé, a nagyapáé. Kérem, meséljenek erről is!
B. M.: Távol éltünk egymástól: ő Kisvárdán lakott, mi pedig Budapesten, s gyerekkoromban a két város közti több mint 300 kilométernyi távolság még sokkal „messzebb” volt, mint manapság, de azért néhány havonta találkoztunk. Amikor együtt voltunk, rengeteget mesélt nekünk a régi dolgokról, katonaélményeiről, a növényekről, a Tiszáról… oda olykor el is mentünk vele. A természet szeretete sugárzott belőle.
B. J.: Gyerekszerető, családszerető ember volt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy kevés időt tudott velünk tölteni. Korán indult munkába, estefelé jött haza, ahol várt még rá a kertünk, sok mindent megtermelt ott; a kert volt a mindene. A gyereknevelés leginkább édesanyánkra maradt, persze ettől még jó volt a kapcsolatunk. Szép közös élményeket hordozok: kirándultunk, horgásztunk, meglátogattuk a nagyszülőket, és még játékra is futotta, sokat pingpongoztunk… egyszerűen éltünk.
Az értékeket többnyire nem formálisan adja át egyik generáció a másiknak, gondolom, nem volt olyan, hogy édesapja hosszú intelmeket idézett volna önhöz, vagy ön a fiához arról, hogy hogyan is kell élni. Ugyanakkor ezek az értékek észrevétlenül formálják az embert. Ma hogyan fogalmaznák meg, mik azok a sarokpontok, amikhez igyekeznek tartani magukat akár a munkában, akár a magánéletben, és amelyeknek a gyökerét a családi múltban kereshetjük?
B. M.: Ami mindennap a fejemben van és vezeti az életemet, az az igazsághoz való ragaszkodás, még ha egész más problémákkal szembesülünk is mi, mint ő annak idején. Az, hogy minőségi termékeket hozunk forgalomba hiteles kommunikációval, az arra vezethető vissza, hogy hiszünk a nagyapámtól és a szüleinktől kapott értékrendben. Abban, hogy nem a pénz az elsődleges, hanem hogy segítsünk másoknak, és hogy szakmaisággal, becsülettel tegyük ezt.
Megvalósítható ez a mai piaci környezetben?
B. M.: Sokszor érezzük sajnos, hogy rövid távon versenyhátrányt jelent. De hiszünk abban, hogy mindig lesznek olyanok, akik értékelik a – nem csak szavak szintjén létező – minőséget, hogy hosszabb távon a tisztességes piaci magatartás megtérül.
B. J.: Ahogy édesapám, úgy mi is fontosnak tartjuk a tudást, a szorgalmat. Az eredményeket saját magunk, a magunk erejével akarjuk elérni. Lényeges számunkra, hogy társadalmilag hasznos tevékenységet végzünk, hiszen minőségi termékeket állítunk elő, márkákat kezelünk, amelyekkel az emberek és a nemzet önbecsülését is emeljük. A törvénytisztelet a minimum, de mi nemcsak az írott törvényeket tartjuk be, hanem az etika által diktáltakat is. Azt valljuk, ha az ember nem tud tisztességgel dolgozni, inkább ne dolgozzon sehogy. Azt, hogy a világnak igenis szüksége van erre a szemléletmódra, mi sem bizonyítja jobban, mint a mögöttünk álló immár harminchárom sikeres év.
B. M.: Ha más elvek mentén működnénk, valószínű már sokkal nagyobb lenne a cégünk, csak nem lennénk rá ennyire büszkék. A Béres Cseppből mára sok termék kinőtt, de az alapelv ugyanaz: természetes eszközökkel, szakmai megalapozottsággal szolgálni az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését, a minőségi emberi életet.
Tradíciók mentén működnek tehát, ugyanakkor lehetetlen ma talpon maradni folyamatos megújulás nélkül.
B. M.: Meggyőződésem, hogy a kettő nem mond ellent egymásnak. Van egy kedvenc mondásom Gustav Mahler zeneszerzőtől, aki szerint az igazi tradíció nem a hamu imádata, hanem a láng életben tartása. Megtehetnénk, hogy csak a múltból élünk, de mi nem így állunk hozzá. Fiatalítjuk a céget, a legfrissebb digitális rendszereket és technológiákat vezetjük be. A tudomány újabb és újabb eredményeit folyamatosan „beépítjük” a készítményeinkbe és új szegmenseket is célba veszünk innovatív termékekkel.
B. J.: A megújuláshoz tartozik az is, hogy nem másolni akarjuk az elődöket. Nekem sem volt sosem az a célom, hogy különb kutató legyek, mint édesapám, hanem az, hogy megtaláljam, milyen területen lehetek a leghasznosabb a vállalatnak. Vegyészkutatóként kezdtem, majd tudományos igazgató lettem, végül elnök, miközben pénzügyi ismereteim nem voltak. Teljesen természetes, hogy szükségünk volt más területek szakembereire, felső vezetőink zömét is mindig a családon kívülről választottuk.
B. M.: A generációváltás a magyar családi vállalatok nagyon aktuális kihívása. Ezt a folyamatot nálunk nagyban könnyíti, hogy nem kézi vezérléssel működünk. Családunk helyét hosszú távon is a stratégiai döntéshozatalban, vezetőink kiválasztásában, a céges kultúránk életben tartásában és vállalatunk társadalmi kép viseletében látom.
Említette a váltást; a Béresnél már a harmadik generáció tagjai dolgoznak a Csepp feltalálása óta. Mennyire zökkenőmentes a közös munka, amiben olykor családtagoknak kell együttműködniük egymással?
B. M.: Azért nem nehéz, mert a jövőt illetően egyetértünk. Abban, hogy száz százalékban családi kézben szeretnénk tartani a vállalatot, abban, hogy a Béres egy regionálisan jelentős gyógyszergyár legyen, abban, hogy elkötelezettek vagyunk a gyógyszergyári minőségű termékek mellett. Vannak persze különbségek akár személyiségünkben is, édesapám inkább konfliktuskerülő, én olykor talán másként állnék bizonyos kérdésekhez, de ilyenkor csak hétköznapi ügyekben folyik a vita, ami minden családban előfordul.
Óriási a fejlődés. A Cseppek története a kisvárdai házi laborhoz is köthető, ma pedig másodpercenként gördül le egy üveg a robotizált gyártósorról a hatezer-ötszáz négyzetméteres szolnoki gyárban… Egykor hét főt számlált a cég, ma csaknem hatszázan dolgoznak önöknél… Mit gondolnak, id. dr. Béres József vajon mit szólna mindahhoz, amit ma Béres Gyógyszergyárnak hívnak?
B. J.: A fejlődés egy részét még láthatta, hiszen sokat dolgoztunk közösen is. Tudjuk, hogy büszke volt ránk, ahogy el is mondta: „fiamra és menyemre bízom ezt a céget, és jó kezekben lesz”. Erénye volt, hogy bár joggal tudhatta magát nagy feltalálónak, nem hitte magát mindenhatónak. Az, hogy ez a termék megmaradhatott, elsődlegesen annak köszönhető, hogy engedte másoknak is istápolni. Cégalapítóknak, családtagoknak, befektetőknek, kollégáknak. Együtt voltunk képesek valami maradandót létrehozni, amire – meggyőződésem – büszke lenne mai formájában is. Ahogyan én is büszke vagyok, hiszen a lehető legjobb kollégákkal vagyunk körülvéve. Ha holnap be kéne fejeznem, elégedetten tenném, mert úgy gondolom, teljes munkát végeztünk.
B. M.: Szerencse, hogy én nem így érzem, hanem úgy, hogy van még bőven dolog, feladat, amiben a mi generációnk is hozzá tud tenni az eddigiekhez. És hát… nekünk mindig jobban kell csinálni, mint ahogy versenytársaink teszik.
Összességében hogyan látják, sikerül életben tartani a lángot?
B. J.: Három gyermekünk van, közülük kettő – fiunk, Marcell és lányunk, Melinda (aki a Béres Szőlőbirtok és Pincészetet vezeti) – már tartósan elkötelezte magát a cég mellett, és a legfiatalabb gyermekünk is vonzódik a vállalathoz. Ha ők tovább viszik mindazt, amit alkottunk, akkor nagyon jó dolgunk van. Azt kívánom, hogy nekik is sikerüljön ilyen gyerekeket felnevelni, és legyen köztük olyan, aki érez erre elhivatottságot. Aki érti a Béres-ügy szellemiségét.
B. M.: Örülnénk, ha a mi gyerekeink között is lennének majd, akik nemcsak tulajdonosként, hanem vezetőként is örömmel vinnék tovább a Bérest. De ezt mi sem fogjuk erőltetni, ahogyan a szüleink sem tették. Egyszerűen belenőttünk. Érdemes körülnézni: a családi cégek között is kevés van, amelynek a márkaneve egyben a család neve. Mi – a vállalati mottónk szerint is – a nevünket adjuk az egészséghez. Ez az egész működésünket áthatja, és bízunk benne, hogy ez a jövő nemzedékeinek is iránymutatást jelent.
Az interjú a Béres Egészség magazin 2022/őszi-téli számában jelent meg.
Támogatott tartalom. A cikk megjelenését a Béres támogatta.
Ez is érdekelhet
A Béres Csepp, a Béres Csepp Extra és a Béres Csepp Forte belsőleges oldatos cseppek vény nélkül kapható gyógyszerek. A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!
