Az audiológia a fül-orr-gégészet egyik részterülete, a hallás élettanának, patológiájának tudománya. Az audiológus végzi a hallássérültek hallásvizsgálatát, rehabilitációját, fülészeti kezelését és hallókészülékkel való ellátását. Első sorban a középfül, a belsőfül, a hallópályák és az agykéreg működését, illetve az ezekkel kapcsolatos zavarokat vizsgálják.
A leggyakoribb vizsgálatok
Az audiológiai vizsgálat lehet szubjektív és objektív, attól függően, hogy szükség van-e a páciens közreműködésére, reakcióira és jelzéseire, vagy sem. A hallásküszöböt, illetve a hallás állapotát szubjektív és objektív módszerekkel már csecsemőkortól mérni lehet.
Az egyik leggyakoribb audiológiai vizsgálat a hallásküszöb vizsgálat. Felnőtt korban hangszigetelt szobában audiométerrel határozzák meg a hallásküszöböt. A páciens fejhallgatón keresztül hangot hall, amit jelez a vizsgálónak. A legkisebb hang, amit éppen még meghall, az a hallásküszöb. A hallásküszöb eltolódása jelzi a halláscsökkenés mértékét. A halláscsökkenések részletes meghatározását a küszöbfeletti vizsgálatok, a beszédészlelési és beszédértési vizsgálatok segítik. A mindennapos gyakorlatban gyakran használják a tympanometriát, amellyel kimutatható pl. a negatív nyomás a középfülben.
Az objektív vizsgálatoknál nem szükséges a beteg közreműködése. Ilyenkor a hang hatására keletkezett elektromos impulzusokat vezetik el a belsőfül, az agytörzs vagy az agykéreg területéről, így meghatározható a hallásküszöb és bizonyos idegrendszeri betegségek felismerésében is segíthet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mik a leggyakoribb panaszok?
Mint dr. Fücsek Mihály audiológus főorvos elmondta, osztályukat leggyakrabban halláscsökkenéssel, fülzúgással vagy szédüléssel keresik fel. A halláscsökkenés legtöbbször kétoldali, fokozatosan alakul ki, esetenként fülzúgással jár. Különös figyelmet, azonnali orvosi kezelést igényelnek viszont a hirtelen kezdődő, féloldali halláscsökkenések, fülzúgással, esetleg szédüléssel.
Gyermekeknél a megkésett beszédfejlődés, bizonyos beszédzavarok utalhatnak halláskárosodásra. A középfülgyulladásos betegségeinél fokozatosan kialakuló ún. vezetéses hallászavar a jellemző. A halláspanasz néha bizonytalan (mintha rosszul hallana, visszakérdez, felhangosítja a TV-t).
Terápiás módszerek
A kezelést mindig a halláscsökkenés típusa határozza meg. Vezetéses hallászavarban (dobhártya, hallócsont károsodás) a műtét lehet a megoldás. Gyermekeknél a vezetéses halláscsökkenés megszüntetésére gyakran használják a dobhártyába implantált tubust.
Ideg eredetű halláskárosodás esetén (hallószőrsejtek vagy hallóideg károsodás) hallókészülékkel javítható a hallás. A hallókészülék nem csak erősíti a hangot. Egyéni beállítás szükséges a hallásgörbe alapján, így elérhető, hogy túl erős hangok ne jussanak a fülbe, a halk hangok pedig hallhatóak legyenek. A modern hallókészülékek ezen felül számtalan kényelmi funkcióval rendelkeznek. Célszerű a hallókészüléket mindkét fülön viselni.
Súlyos nagyothallás, siketség esetén cochleáris implantáció a leggyakoribb. Ennek lényege a belső fülbe ültetett elektróda, amellyel a súlyos nagyothallók és siketek nagy részénél jelentős hallásjavulás érhető el.
Ez is érdekelhet
