Gyerekeknél a vérző sebbel járó balesetek gyakran okoznak felfordulást, ilyenkor az aggódó szülők hajlamosak azonnal orvoshoz rohanni tetanusz elleni oltásért. Sokan felnőttként is megijednek, és ha olyan sérülést szereznek, ami erősen vérzik és földdel is szennyeződik, pánikszerűen próbálnak arra emlékezni, mikor kaptak utoljára oltást. Ha nincs ezzel kapcsolatos emlékük, vagy arra jutnak, hogy nagyon rég, szintén az ügyelet felé vehetik az irányt. Az ilyen esetek akár egy kellemes nyaralást is beárnyékolhatnak, pedig elég lenne mindig lejegyezni a tetanuszoltások dátumát.
Rettegett merevgörcs
A vérző, földdel szennyezett sebekre azért kell figyelni, mert rajtuk keresztül bejuthatnak a szervezetbe a földben normál módon jelen levő Clostridium tetani spórái. Ez azért veszélyes, mert megfelelő, anaerob környezetben a baktérium olyan toxinokat termel, amelyek tetanuszbetegséget, merevgörcsöt idézhetnek elő. Utóbbi egy olyan állapot, ami gyakran vezet halálhoz, érdemben kezelni még az intenzív osztályokon sem tudják. Ellene biztos védelmet csak a tetanusz elleni oltások jelentenek, amelyeknek beadatása a világ több országában kötelező. A megfelelő időszakonként alkalmazott emlékeztető oltással a védettség folyamatosan fenntartható.
„Nálunk ezt a gyerekek 2, 3 és 4 hónapos korukban kapják meg kombinált oltás formájában, majd ismétlés következik 18 hónapos, 6 éves és 11 éves korban. Ezzel az oltási sorral olyan védettség alakítható ki, amely 20 éves korig biztonságot védelmet nyúlt a kisebb sérülések esetén. A kombinált oltóanyag nem csak tetanusz, hanem gyermekbénulás, torokgyík és szamárköhögéssel szembeni is védelmet is biztosít” – mondja dr. Kulcsár Andrea gyerekgyógyász, infektológus, klinikai oltási tanácsadó.
Kell az ismétlés
A későbbi védelem fenntartása miatt fontos, hogy felnőttkorban a tetanuszoltást – illetve annak kombinációját – 10 évente automatikusan beadassuk, ne csak sérülések miatt kérjük ezt. A fiatal felnőttkortól alkalmazható kombinált oltóanyaggal a szamárköhögés elleni védettség is fenntartható, ami rendkívül fontos a családot tervezőknél. Ennek oka, hogy a szamárköhögés az újszülöttekre veszélyes, őket pedig rendszerint a családtagok fertőzik meg (a szamárköhögés megelőzése érdekében emlékeztető oltásra akár 5 évente szükség lehet, a járványhelyzet romlásával akár minden tervezett terhességnél.) Az emlékeztető oltások rendszeres beadatásával azt előzhetjük meg, hogy a balesetek után oltásért kelljen rohannunk.
Érdemes tudni azt is, hogy a felnőttkorban kezdett alapimmunizáláshoz (ez azoknál fontos, akik 1941 előtt születettek, így a szokásos oltási sort még nem kapták meg) a sérülést követően úgynevezett aktív és passzív oltást kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy kész tetanusz ellenanyagot (tetanusz immunglobulint) és tetanusz toxoid oltást (ez a hagyományos tetanuszoltás hivatalos neve) is be kell adni. A megkezdett oltási sort az időseknél folytatni kell, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy 4-6 hetes időközzel ismételni kell a tetanusz-toxoidot tartalmazó oltást. Az oltási sort egy évvel később egy ismétlő oltással (ehhez kombinált oltóanyag javasolt) kell befejezni, ami után 10 évenként van szükség emlékeztető oltásra.
Kérdés a kisebbeknél
A sérülések utáni tetanuszoltás beadatása elsősorban azoknál a gyerekeknél kérdés, akik a teljes oltási sort a koruk miatt még nem kapták meg. Ilyenkor az orvosok mindig az egyéni szempontokat, az oltottságot, a sérülés jellegét, mértékét mérlegelik, azok alapján döntenek a plusz védelemről. Oltásra jellemzően akkor van szükség, ha a sérülés és a sebellátás között több mint 6 óra telt el, a seb pedig nem vonalas, hanem szakított, roncsolt. Okot ad az elővigyázatosságra az is, ha a seb mélyebb egy centiméternél, és azt nem éles eszköz – például kés vagy üveg – vágta, hanem égés, szúrás, lövés vagy fagyás nyomán keletkezett. Az oltás beadása mellett szól az is, ha a seb környékén szövetelhalás és szennyezettség (föld, országúti por, harapott seb vagy nyál) látható.
Tetanuszfertőzésre gyanús sérülés esetén 3-6 éves kor között a korábban szabályosan oltott gyermeknek az életkorhoz kötött kötelező oltást javasolt beadni, 10-11 éveseknél pedig egy másik kötelező oltás beadását ajánlott előbbre hozni. Viszont ha tetanuszfertőzésre nincs gyanú, tiszta, kis sérülésről van szó, akkor a sebellátáson túl semmilyen specifikus tetanusz-prevenciót nem kell alkalmazni ebben az időszakban.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az életkoruk miatt védőoltásban még nem részesült, két hónapnál kisebb csecsemőknek, illetve azoknak, akik valamivel nagyobbak, de még csak egy vagy két tetanuszoltást kaptak meg, azt viszont két héten belül, tetanuszoltásra szintén nincs szükségük, tetanusz immunglobulinra viszont igen. Ez az ellenanyag passzív védelmet ad azáltal, hogy képes a keringésbe esetlegesen bekerülő toxint megkötni, közömbösíteni.
Számolni ez éveket
Azoknak a gyerekeknek, akik 16 éven alattiak, de az alapimmunizálást és az emlékeztetőket már megkapták, illetve azoknak a felnőtteknek, akik az utolsó tetanuszoltást 5 éven belül kapták, nincs szükségük sem tetanusz toxoid oltásra, sem ellenanyagra. Ezeket akkor sem kell beadni, ha a seb amúgy földdel érintkezett.
Más a helyzet, ha az utolsó oltás óta már eltelt 5 év, de 10 még nem: ilyenkor tetanuszfertőzésre gyanús sérülésnél be kell adni egy tetanuszoltást. Ha az eltelt idő a 10 évet is meghaladja, akkor a hagyományos vakcina mellett szükség lehet tetanusz immunglobulin beadására is. E kettő egyidejű alkalmazásával az aktív és a passzív immunizálás egyaránt biztosítható. Ezt akkor alkalmazzák, ha seb súlyosan roncsolt vagy földdel szennyezett, benne idegen test is maradt. Tíz éven túli oltásnál az új oltás mellett szintén kell immunglobulin olyan esetekben, amikor a vérző seb a fejen keletkezett, sokkot vagy kivérzést okozott, súlyos égési sérülés nyomán keletkezett. A mindennapokban ez nyilván nem fordul elő, de szintén indokolt a kettős védelem akkor, ha radioaktív sugárzás esete is fennáll.
Ez is érdekelhet
Fokozott figyelem
A tetanusz elleni védőoltás és az tetanusz immunglobulin együttes alkalmazására akkor is szükség van, ha a gyanús sérülés kéthónapos vagy annál idősebb oltatlan csecsemőt érint, vagy olyan kisgyereket, aki még csak egy-két tetanusz toxoid védőoltást kapott, az utolsó óta pedig eltelt legalább 2 hét. Ugyanez a szabály érvényes arra, ha az oltási státusz ismeretlen. Szintén egyértelmű a kettős védelem azoknál a felnőtteknél, akik kevesebb mint három tetanuszoltásban részesültek. Aktív-passzív védőoltást kell adni azoknak is, akik súlyosan immunsérültek, igazolt tetanusz elleni védettséggel pedig nem rendelkezik. Az alapbetegségben szenvedő, immunrendszert befolyásoló kezelésben részesülő páciensek megelőző ellátása mindig klinikai oltási tanácsadóban történik.
