Az első "vértranszfiúziót" a XV. század végén kísérelték meg: a haldokló VIII. Innocent pápát itatták meg három fiatal fiú vérével - mindannyian életüket veszítették. Később állatokon próbálták meg a vérátömlesztést, majd állati vért fecskendeztek emberekbe (a francia orvos, Jean-Baptiste Denys kísérletét néhányan túlélték, valószínűleg annak köszönhetően, hogy csak nagyon kis mennyiségről volt szó). Az 1800-as végre sikerült emberből emberbe vért átömleszteni - a beavatkozások egy részénél mind a donor, mind a fogadó fél életben maradt, ám ez inkább csak a szerencsének volt köszönhető.
1901-ben egy osztrák orvos, Karl Landsteiner felfedezte, hogy nem mindenki vére egyforma, azaz különböző vércsoportok léteznek. Ezeket A-nak, B-nek és C-nek (a későbbi 0-nak) nevezte el. Arra is rájött, hogy ha azonos vércsoportba tartozó emberek között történik a transzfúzió, akkor a vérsejtek nem pusztulnak el. A felfedezésnek köszönhetően 1907-ben, New Yorkban megtörtént az első sikeres vérátömlesztés. Landsteiner munkásságát 1930-ban orvosi Nobel-díjjal ismerték el.
Miért hasznos vért adni?
A véradók a rendszeres orvosi vizsgálatnak köszönhetően túl azon, hogy eleve tudhatják, hogy egészségesek, hamarabb "kerülnek orvoskézre", ha bármilyen betegség miatt mégis rendellenes vérképet találnak náluk. Ennél a biztonságérzetnél nagyobb haszon tán nem is kell. A véradók betegségre utaló jelek esetén kérés nélkül is kézhez kapják a leleteket. Kérésre pedig minden további adat is rendelkezésükre áll.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A véradás alkalmával kapott étkezésen, uzsonnán túl más anyagi jellegű ellenszolgáltatás nincs. Az önkéntesség viszont pont a véradás biztonsága miatt elengedhetetlen. Így valóban csak azok mennek el vért adni, akik önzetlenül akarnak segíteni: a nyereségvágy hajtotta, egészségügyi szempontból alkalmatlan emberek nem terhelik a vérellátó rendszert.
Ki adhat vért? Általában mindenki, aki egészséges, betöltötte a 18. életévét, és még nincs 65 éves. Néhány feltétele azért még van. 50 kg-nál kisebb testsúlyú egyéntől nem vesznek vért, mert a minimum 4,5 dl-es leveendő mennyiséghez képest nincs elegendő vértartaléka. Ugyancsak nem adhatnak vért szoptató anyák. A nők évente négyszer, férfiak évente ötször adhatnak vért. Két véradás között minimum 56 napnak kell eltelnie.
Bár a levett vért mindig ellenőrzik, ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy aki legjobb tudomása szerint nem teljesen biztos abban, hogy teljesen egészséges, ne adjon vért. Ezért fontos az önkizáró nyilatkozat, melynek kérdéseire a valóságnak megfelelő választ kell adni. Vannak fertőző betegségek (pl. az AIDS vagy hepatitis C), melyek különös figyelmet igényelnek: ezért azok sem adhatnak vért, akik bár tudomásuk szerint nem fertőzöttek, mégis veszélyeztetettek.
Ennél gyakrabban csak akkor lehet, ha csak plazmát vagy vérlemezkét ad a donor, ilyenkor lehet akár hetente kétszer is.
A véradás menete A véradásra egy kicsit fel kell készülni. Célszerű a bő, feltűrhető ujjú, kényelmes ruha viselete. Éhgyomorra nem ajánlott a véradás, ezért érdemes indulás előtt kényelmesen, bőségesen enni és inni. Kerülni kell a zsíros ételeket, alkoholt nem szabad fogyasztani. Az éhezés és a folyadékhiány rossz általános közérzetet okoz, ráadásul a vérrel is legalább 2 dl folyadék távozik. A szervezetben lévő megfelelő folyadékmennyiség az erek teltsége miatt könnyebbé teszi a véna megtalálását, és a vérvétel is gyorsabb.
Minden véradónak először egy adatokat és egészségi állapotára vonatkozó kérdéseket tartalmazó lapot kell kitöltenie, majd egy-két pohár teát vagy üdítőt kell elfogyasztania, hogy a leadandó folyadékot előre pótolja szervezetében. Gyors orvosi vizsgálattal ellenőrzik, hogy a jelentkező elegendő vértartalékkal rendelkezik-e az adakozáshoz, ehhez vérnyomás, esetleg testsúlymérés tartozik. A szokásos véradás kivizsgálással, adatfelvétellel együtt kb. 40 percig tart, amiből maga a vér levétele 5-6 perc.
A vért steril, egyszer használatos vérvételi zsákba veszik le, a hozzá csatlakozó vérvételi tű sem használható még egyszer, így a véradó nem fertőződhet. A zsákban a vér alvadását gátló és a vérsejteket tápláló oldat van, mert egyrészt a megalvadt vért nem lehetne átömleszteni, másrészt a vér sejtjeinek is szükséges a táplálék mindaddig, amíg a vért kapó beteg szervezetébe be nem kerülnek. A véradást követően megint étkezés, sok folyadék és egy-két szendvics elfogyasztása következik, ami a vér újratermeléséhez szükséges kalória minél előbbi bevitele miatt szükséges. A véradás teljes idejében már az étkezés és a pihenőidő is benne van. Az időpont-egyeztetés a várakozás elkerülése miatt célszerű. A plazma vagy vérlemezke adása valamivel hosszabb időt vesz igénybe, az előzetes egyeztetés itt nélkülözhetetlen.
Ez is érdekelhet
A cikk második részében a vérrel átvihető betegségekről, laborvizsgálatokról lesz szó, megtudhatjuk, mi az a plazmaferezis, nem okoz-e problémát, ha valaki csak munkaidőben tud vért adni.
