Az infúziós oldatok gyógyszerek, vagyis a kezelést orvos rendeli el. Amikor effajta kúrát kap a páciens, az azt jelenti, hogy a tápcsatorna kikerülésével, közvetlenül a vénás érpályába juttatják a szervezet számára fontos folyadékot, elektrolitokat, gyógyszert.
Hogyan kezdődött?
William Harvey-nek (1576-1657) hívták azt az angol orvost, aki az injekciós terápia elvi alapjait lefektette: tudományos munkásságának központjában a vérkeringés tanulmányozása állt. Még Harvey is megélhette, hogy a gyakorlatban is kipróbálják az intravénás injekció hatását: egy kortársa volt az, aki bor, sör és ópium tinktúra keverékét fecskendezte a kísérleti kutyák vénájába, hogy megfigyelje a hatást. Néhány évvel később egy kieli professzor, Johann Major már emberen is alkalmazta - immár gyógyító célzattal - az új eljárást. Később Sydney Ringer angol farmakológus volt az, aki izolált békaszíven végzett kísérleteket, melyet testen kívül próbált meg életben tartani tápoldat segítségével. A tudós arra a következtetésre jutott, hogy a legjobb eredményt akkor érheti el a kísérletek során, ha a testnedvekkel azonos anyagot tartalmazó oldatot használ. A róla elnevezett, általa alkalmazott oldatot ma is alkalmazzák.
Ringer-oldat
Az oldat egy olyan izotóniás sóoldat keverék, melyben az élő szervezetből eltávolított szövetek viszonylag hosszú ideig életben tarthatók, és közben vizsgálható az élettani működésük is. Az oldat a következő összetevőket tartalmazza: nátrium-klorid, kálium-klorid, kalcium-klorid, nátrium-hidrogénkarbonát, és a sejteket védő, illetve tápláló anyagok is kerülnek az oldatba.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Jelentős eredmény
Az, hogy a szakemberek tisztázták a vér- és szövetnedvek ionkoncentrációinak biológiai fontosságát, a szervezet fehérjeháztartásának mechanizmusát, valamint az aminosavak élettani szerepét, az orvostudomány legjelentősebb eredményei közé tartozik. A gyógyszeripar számos olyan speciális infúziós készítményt fejlesztett ki , amelyek a megfelelő időpontban, célzottan alkalmazva életmentő fontosságúak. A számtalan elméleti megállapítás és gyakorlati tapasztalat eredményezte azt, hogy az infúziós terápia annyira jelentőssé vált, amilyennek ma az orvostudomány minden ágában ismerjük.
Általában kórházban
Kórházi feladat a vénás infúzió beadása: csak orvos vagy ápoló jogosult ennek végrehajtására, illetve az ellenőrzésre. (Előfordulhat, hogy a beteg otthon is kap infúziós kezelést.) A szakember felügyelete azért fontos, mert az infúziós kezelésnek lehetnek helyi - elrepedt érfal, paravénásan folyhat az oldat stb.- és általános szövődményei - allergiás reakció, keringési elégtelenség stb. - is. Az infúzió beadásnak pontos, meghatározott menete van. Az infúzió percenkénti cseppszámának sebessége legtöbbször az oldott hatóanyagtól függ.
