A magyarországi gyermekvédelmi rendszer hiányosságaira hívták fel a szakma és a média figyelmét a Vadaskert Alapítvány a Gyermekek Lelki Egészségéért és az Alapítvány az Örökbefogadó és Nevelőszülőkért által tartott alternatív konferencián. A hangsúlyozottan a gyermekek védelmében szerveződött szakmai fórumon több súlyos kifogás is elhangzott a hazai gyermekvédelem intézményeivel kapcsolatban.
Elavult módszerek, kötődés nélküli gondozás
A második világháború utáni években sok elárvult, családját vesztett gyermek szorult állami segítségre. Akkor a testi ellátás, étkeztetés, gondozás megszervezése sokuk számára az életben maradást jelentette, és az akkori körülmények között a nagy létszámú, Pikler Emmi módszere alapján működő gyermekintézmények kifejezetten modernnek számítottak. Azóta eltelt fél évszázad, azonban a hazai gyermekvédelem e szükséghelyzetben szerveződött intézményei közül sok ma is gyakorlatilag változatlan formában működik. Ilyenek például a csecsemőotthonok, amelyeket alig érintettek meg az eltelt évtizedek szakmai eredményei, az azóta született új tudományok, a fejlődéspatológia, a csecsemőpszichiátria - fejtette ki dr. Kardos Ilona, a Vadaskert Kórház gyermekpszichiáter főorvosa. - A csecsemők, kisgyermekek megfosztása az egyszemélyes kötődés lehetőségétől, elszakításuk saját közösségüktől, családi kapcsolataiktól, egy korrekt, ám ingerszegény gondozásra szorítva egyenes út a pszichés zavarok, illetve a deviancia felé, és kimeríti a bántalmazás fogalmát. Több nyugat-európai és amerikai államban mára már az ilyen jellegű intézményeket bezárták, és szigorú szabályok korlátozzák legfeljebb néhány hónapra azt az időt, amely egy csecsemő vagy kisgyermek helyzetének megoldásáig, családba kerüléséig eltelhet. Ehhez képest Magyarországon még mindig 1300-1400 kisgyermek él csecsemőotthonokban, és sokan 3-4 évet is töltenek ott, miközben messze nincsenek kihasználva azok a lehetőségek, amelyek lehetővé tennék azt, hogy ezek a kicsik is családban élhessenek. Így például számos nevelőszülő "kapacitása" ma is kihasználatlan, tudna még magához venni gyerekeket, de a kihelyezésük olyan nehézkes, hosszadalmas, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat például egyelőre le is állította a nevelőszülők képzését. Azt sem szabad elfelejteni - tette hozzá Kardos doktornő -, hogy a jelenlegi törvények szerint a lakásotthon, csecsemőotthon igazgatója lesz a gyermek gyámja, miután a szülőnek szüneteltetik a szülői jogait. A mindenkori igazgató-gyám pedig abban érdekelt, hogy a gyermekek ott maradjanak évekre. Kicsi a valószínűsége, hogy azon lesz, hogy a gyerekek hazakerüljenek, vagy nevelőszülői családba helyezzék őket, ahol nyilvánvalóan jobb lenne a fejlődési perspektíva számukra.
Az örökbefogadás folyamata is elfogadhatatlanul lassú. Ha az évente 10-12 milliárd forintba kerülő gyermekvédelmi szakellátás meg akarna felelni az uniós alapelveknek, akkor legelőször önmagát kellene felszámolnia, mert olyan problémát vállalt fel, amelyet megoldani nem képes, és vissza kellene adni a gyerekeket azoknak a közösségeknek, amelyek nagyobb eséllyel felelnének meg a feladatoknak, amennyiben a szakellátásban elfolyó pénzt ők kapnák meg - fogalmazott keményen a főorvosnő.
A törvény szövedéke mindig felfeslik valahol
A néhány évvel ezelőtt született gyermekvédelmi törvény az Európai Unióban elfogadottakkal harmonizál ugyan, itthon mégis hazugnak bizonyul. Bevezetőjében leszögezi, hogy a gyermekek érdekét tekinti mindenek felettinek, de nem teljesíti ezt - foglalta össze tapasztalatait Donáth László lelkész, országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának alelnöke, maga is többgyermekes apa. Nem történt meg ugyanis a törvénynek a hazai jogrenddel való harmonizálása, nem oldotta meg a személyes felelősségvállalás kérdését, illetve sok esetben a benne foglaltak a hiányos hazai ellátórendszer, a végrehajtási utasítások, garanciák hiánya miatt nem teljesülnek. Így fordulhatott elő például az az eset, amellyel dr. Kardos Ilona illusztrálta a helyzetet. Hiába mondja ki ugyanis a törvény, hogy pusztán anyagi okokból nem szabad a gyermekeket elszakítani a családjuktól, ez gyakran megtörténik. Így járt egy négygyermekes házaspár is, akik elvesztették lakhatási lehetőségüket. Az anyagiakon kívül semmi nem szólt a szülők alkalmatlansága mellett, mégis felfüggesztették a gondviselői jogaikat. Míg a felnőttek egy ismerős garázsában húzták meg magukat, a gyerekek a gyermekvédelem intézményeibe kerültek: az egyéves legkisebb csecsemőotthonba, az óvodáskorú kisfiúk és tízéves nővérük lakásotthonba. A tragikomikus (?) az esetben az, hogy erre a négy gyermekre a szakellátáson keresztül az állam évente több mint tízmilliót költ: márpedig ennek az összegnek a töredéke is elég lehetne a család egyesítésére, egyben tartására, a szülők megsegítésére, hogy újból eleget tudjanak tenni szülői kötelességeiknek. A megoldásra az adna módot, ha a szociális alapellátás teljesítené a feladatát, léteznének a családok számára átmeneti otthonok, és a gyermekvédelmi szakellátó és a szociális alapellátó intézmények, szakemberek egyesítenék anyagi eszközeiket, lehetőségeiket.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Áldozatok vannak, eredmények nincsenek?
A vadaskerti konferencián elhangzott vélemények szerint az intézményes gyermekvédelem a Gyermekvédelmi Törvény hatályba lépése óta eltelt évek alatt sem volt képes biztosítani a rendszerbe bekerülő gyermekek testi, főleg lelki fejlődéséhez szükséges optimális feltételeket. Elszakítja a gyereket a családjától, de nem pótolja az elszenvedett veszteségét, a fejlődéséhez olyannyira szükséges egyszemélyes kapcsolat hiányát. Ráadásul igen nagy az intézményrendszer "tehetetlenségi nyomatéka", amely ellenáll a változásoknak. Nem működik a személyes felelősség: az intézményeket soha senki nem vonja felelősségre, ha az ott nevelt gyermek beteggé vagy deviánssá válik. "Áldozatok vannak, eredmények nincsenek" - foglalta össze keserűen dr. Szilágyi Júlia pszichiáter, az Állampolgári Jogok Biztosának főtanácsosa.
A alternatív konferencia célja közismertté tenni a nemzetközi gyermekvédelemben már létező szakmai változásokat, amelyek hatékonyabban képesek segíteni a veszélyeztetett gyermekek érdekeit, és közvetíteni a korszerűbb ellátási formák mögött álló gyermekközpontú szemléletet. A konferencia részvevői a nem megfelelő működés okait a fejlődéslélektan eredményeinek nem kellő ismerete mellett a jelenlegi jogi szabályozás buktatóiban látják. Ezért a kétnapos tanácskozás során kialakult álláspontot, a szükséges változtatásokról szóló javaslatcsomagot a Parlament illetékes bizottságai elé terjesztik.
Kisdiáktól nem kérhető számon egyetemi szint
Természetesen a kép csak a súlyos állításokkal megszólított másik fél reagálásával kerekedhet ki. Megkérdeztük dr. Radoszáv Miklós, a fővárosi TEGYESZ igazgatóhelyettesének véleményét. - Legalább a szakmabelieknek nem érzelmi alapon kellene szemlélni a gyermekvédelem helyzetét, hanem tisztában kellene lenni azzal, hogy hol tart ez az intézményhálózat, mi minden történt az utóbbi években - reagált az alternatív konferencián elhangzottakra. Hibát bármiben lehet találni, egy-egy alkalmatlan gyám, téves intézkedés, mulasztásban lévő önkormányzat mindig akad, de az is biztos, hogy ilyen mértékű szemléletváltás, megújulás nem volt egyetlen szakterületen sem, mint a gyermekvédelemben a törvény megjelenése óta eltelt 8 évben.
Ez a törvény, amely Európában a legmodernebb, teljesen új arculatot hozott a gyermekvédelembe: olyan új szolgáltatásokat írt elő, olyan kötelezettségeket mondott ki, amelyeknek szinte semmi előzménye nem volt. Az intézményrendszer átalakítására öt évet adott a törvény, 2002 végére kb. 90 százalékban ez teljesült is. Például korábban körülbelül száz nagy létszámú gyermekotthon működött, most pedig hatszor annyi kisebb, elsősorban családias lakásotthon ad helyet a gondozásba vett gyerekeknek, fiataloknak. Előtte csak minden negyedik gyerek élt nevelőszülőknél, most viszont ez a szám elérte az 51 százalékot. Mindössze két területen van elmaradás: a speciális szükségletű (pszichoaktív szerekkel érintettek, súlyos diszociális illetve pszichés tüneteket mutató, ön- és közveszélyes) gyerekek nevelési felügyeletének hatályba léptetése elmaradt, és a fogyatékkal élők otthonainak átalakítása nem történt meg még teljesen.
A nagy létszámú intézmények lebontásánál még nagyobb feladatot jelent az alapellátás új, hiányzó elemeinek kialakítása. A törvény kötelezővé tette pl. az anyaotthonok, a családok átmeneti otthonainak létesítését, az utcai szociális munkások, a helyettes szülők hálózatának kialakítását, de ezeknek korábban szinte semmiféle előzményük nem volt. Egyetlen épület sem lehet meg alap nélkül: legelőször is ki kellett alakítani azokat a gyermekjóléti szolgálatokat, amelyek a családokkal közvetlen kapcsolatban a szülőknek a helyzetüknek leginkább megfelelő segítséget nyújthatják. A gyermekjóléti szolgálatok hálózata azóta kiépült és hatékonyan működik: a fővárosban évente 5-600 családból kiemelt, szakellátásba került veszélyeztetett gyerek közül nagyjából minden harmadikat vissza lehet adni az alapellátásba, és csak nagyon kis számban kerülnek vissza újra.
Minderre a nagyon költséges újításra, hálózatszervezésre nem állt rendelkezésre egy összegben pénz, így működés közben, lépésenként folyik az építkezés, és a "finommunkálatok" még csak ezután következhetnek. Más példával élve: a megújult gyermekvédelmi hálózat helyzete, kora szerint még nagyjából kisiskolásnak számít, és nem szokás egyetemi ismereteket számon kérni egy kisdiáktól - fogalmazott Radoszáv Miklós.
Megtalálni a legjobb megoldást
Azt sem vitatja senki, hogy a csecsemőknek egyszemélyes kapcsolatra is szükségük van - folytatta. A csecsemőotthonokkal, és a gyámok ellenérdekeltségével kapcsolatban elhangzottak azonban nem felelnek meg a valóságnak: a hazai gyermekvédelem rendszerében valóban körülbelül 1300 három éves kor alatti kisgyermek van, de a közülük 800-an már nevelőszülőknél vannak. Ez az arány is megfordult az eltelt években, hiszen 1997 előtt még a családokhoz kihelyezettek voltak kevesebben. Csecsemőotthonokra azonban továbbra is szükség van. A szülőt helyettesítő szolgáltatásnak ugyanis szükséglet-közelinek kell lennie. Márpedig a legtöbb helyettes gondoskodásra szoruló gyermek átmenetileg kerül ilyen helyzetbe, van családi, szülői kötődése, akivel ezt a kapcsolattartását a lehető legjobban meg kell őrizni, hogy visszakerülhessen oda. Minimalizálni kell a szolgáltatást nyújtó és az azt igénybevevő közötti távolságot, így például 50 km-en belül kellene találni helyet a kicsinek, hogy tarthassa vele a kapcsolatot a családja. Ha erre alkalmas nevelőszülőt ebben a körben nem találnak, marad a csecsemőotthon. A jelenleg otthonban elhelyezett kicsik tehát többnyire azért vannak ott, mert van megőrzendő családi kapcsolatuk, örökbe nem adhatók, és nem akadt fogadókész, alkalmas helyen lévő nevelőszülő a számukra. Kelet-Magyarország, Borsod megye területén van a legtöbb szabad nevelőszülői kapacitás, belátható, hogy pl. egy fővárosban gondozásba vett kicsit oda nem lenne jó megoldás kihelyezni.
Pusztán anyagi ok - nem azonos a szociális okkal!
A törvény úgy fogalmaz, hogy pusztán anyagi okból nem emelhető ki a gyermek a családból. Tudni kell azonban, hogy az anyagi ok nem egyenlő a szociális okkal - fejtette ki az igazgatóhelyettes. Az esetek többségében az eladósodás, a pénztelenség csak az egyik tünete a család ellehetetlenülésének: többnyire együttjár mással, pl. a lakás elvesztésével, a munkanélküliséggel, a szülők kapcsolatának megromlásával, esetleg egyikük vagy mindkettő devianciájával, szenvedélybetegségével. A négygyermekes család idézett történetében is erről lehetett szó. Ebben az esetben pedig, amíg a szülők valamelyike nem kerül újra olyan helyzetbe, hogy képes újra gondoskodni a gyerekekről, addig átmenetileg, a szülővel való kapcsolatot lehető legjobban megőrizve, a szakellátásnak kell helyettesíteni a szülői gondozást. Az átmeneti gondoskodás időtartamának korlátozásával is egyet lehet érteni - fejtette ki a TEGYESZ igazgatóhelyettese - de a mértéke vitatott, hiszen kérdés, mennyi időbe telik, míg egy család a mai hazai szociális, munkaerőpiaci és lakhatási körülmények között talpra állítható. Kb. két év lehetne ez az ajánlott időtartam.
Nincs adat az új rendszer neveltjeiről
A konferencia felszólalói a mai 20-30 éves volt állami gondozottak sorsát vetítik vissza a most gondozás alatt állókra - nehezményezte végül Radoszáv Miklós. Nincs olyan felmérés, amelyik a mostaniakról szólna, nem is lehet, hiszen a korhatár 24 évre emelésével jóval kevesebben hagyták el a rendszert, mint korábban. Országosan most is 22 ezer gyermek és fiatal él a gyermekvédelem gondoskodása alatt, de közöttük a kiskorúak aránya csökkent. Az új struktúra, az árnyaltabb gondozás, a lakásotthonok neveltjei még csak ezután fogják elhagyni a rendszert, a sorsuk alakulásáról csak azután lehet bárkinek is információja.
Ez is érdekelhet
Radoszán Miklós a vitatott pontok ellenére egy párbeszéd kezdetének tekinti az alternatív konferenciát, amely folytatódhat, remélhetőleg értelmetlen ellenségeskedés nélkül.
