Az aktív életmód, elsősorban a versenysport sajnálatos velejárói bizonyos sérülések. Enyhébb horzsolások és zúzódások esetén elegendő lehet a fásli, azaz a rugalmas pólya a végrag rögzítésére, ín- és ínszalagsérülések vagy csonttörés esetében azonban fontos a stabilabb rögzítés. A páciens mindig abban reménykedik, hogy megúszhatja a gipszelést, egyesek alkudozni is próbálnak az orvossal, hogy ne gipszeljék be a karját vagy a lábát. Pedig a leggyorsabb gyógyulás mindig a szakszerű, szabályos kezeléstől várható - írja az MNO .
Fáslizás esetén fontos, hogy egyenletesen, ne túl szorosan kerüljön a végtagra, azaz rögzítsen, de ne akadályozza a vérkeringést. Amennyiben a beteg gipszrögzítésre szorul, a sérült végtagot először mindig csak gipszsínbe rakják, nem pedig körkörös gipszbe. Friss sérülésnél ugyanis még további duzzanat alakulhat ki, amivel csak a sínt rögzítő gézpólya tud együtt tágulni, egy zárt, merev rögzítés nem.
Később, általában egy hét elteltével, ha a duzzanat már csökkent, lehetőség van a végleges gipsz felhelyezésére . Ez ma már műanyagból is rendelkezésre áll, bár jelenleg még nem jár társadalombiztosítási alapon. A műanyag előnye, hogy könnyebb, és jobban is szellőzik, azonban a gyógyuláshoz szükséges nyugalomba helyezést a hagyományos gipsz is tökéletesen biztosítja. Emiatt a műanyag rögzítést elsősorban kényelmi okokból választják sokan.
A sérülés vagy a törés típusától függ az is, hogy mikor kerülhet le a gipsz a betegről. Egy-két héttől akár több hónapig terjedhet ez az időszak. Manapság már számos külső rögzítő is van, ezek bizonyos esetekben kiválthatják a gipszelést. Persze a rögzítés típusáról a kezelőorvos dönt, a páciensnek csak a terápia meghatározása után javasolt beszereznie a sérült végtagot megfelelően rögzítő eszközt.
Ez is érdekelhet
Forrás: MNO.hu
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
