Rengeteg olyan orvosi vizsgálat van, ami minimum feszültséget, de akár félelmet is kiválthat. Vannak, akik a tűtől rettegnek, másoknak a szűk MR-készülék okoz rémálmokat. Ezekben az a közös, hogy csak meghatározott ideig tartanak, általában nem kell különösebben rájuk készülni, az ember pedig utána nyugodtan hazamehet.
tematikus hónap a HáziPatikán
Életünkben számos terület van, amiről nem, vagy nehezen beszélünk – különösen érzékenyek lehetnek egyes egészségügyi témák, legyen szó akár fizikális, akár lelki kihívásokról. Hiszünk benne, hogy a megoldások a nyíltsággal kezdődnek: szembe kell néznünk a gondjainkkal, körülményekkel, tényekkel, ahhoz, hogy változtatni tudjunk rajtuk. És az sem árt, ha ehhez megkapjuk a környezetünk támogatását is. Már csak ezért sem szabad hallgatni. A HáziPatika elkötelezett amellett, hogy merjünk beszélni akár kellemetlen, intim dolgokról is, hiszen az életünk részei. Áprilisban ezért egy egész hónapot szentelünk „rázós” témáknak bízva abban, hogy egyre kevésbé lesznek azok, a róluk való ízléses, mégis szókimondó beszéd pedig természetessé válik.
Az endoszkópos vizsgálatok kilógnak ebből a sorból: bár a gyomortükrözés sem kellemes, sőt, a vastagbéltükrözéstől általában még inkább kirázza a hideg az embereket. Előbbi jóval kevesebb előkészületet igényel, hiszen „csak” az előtte lévő 5-6 órában nem szabad enni, az ivást pedig három órával előtte kell abbahagyni. Kolonoszkópia esetén viszont a belek teljes kiürüléséhez általában már egy-másfél nappal meg kell kezdeni a koplalást és a hashajtó szedését, attól függően, hogy a nap mely szakaszában végzik a vizsgálatot.
Dr. Sárdi Krisztina gasztroenterológus szerint sokan azt hiszik, hogy amíg nincs panaszuk, nem szükséges a vizsgálat, de ez sajnos nincs így. „A vastagbélpolipok vagy a korai stádiumban lévő vastagbélrák nem okoz tüneteket” – mondja a szakember. Márpedig – ahogy más betegségeknél is – az idő kulcsfontosságú tényező. „Hasi ultrahang, illetve hasi CT során a kisebb vastagbélpolipok és a korai stádiumú vastagbéldaganatok nem láthatók, ezért biztos szűrésre csak a kolonoszkópia alkalmas.”
A kapszulaendoszkópia nem mindig alternatíva
Egyes esetekben kapszulaendoszkópiára is van lehetőség. Ahogy a WebMD oldalán olvasható, a vizsgálat során egy apró, kamerával felszerelt kapszulát kell lenyelnie a betegnek, amely képek ezreit készíti a gyomorról és a bélrendszerről. A páciensnek közben egy készüléket kell viselnie a derekán, ami rögzíti a fotókat. A kapszula néhány órával vagy nappal később a széklettel együtt távozik, az orvos utána eltávolítja a vevőegységet, majd elemzi a rajta lévő felvételeket.
"Ha minden erőmmel nyomni kell, nem jön ki alulról minden?" – a szülést kísérő tabuk és félelmek
Az ismeretlentől egyértelműen tartunk, főleg ha az egy olyan élmény, amiről ha mást nem is, egy dolgot mindenki tud: nagyon fájdalmas. Harminc nő megkérdezésével készült, nem reprezentatív felmérésünkből kiderül, mitől féltek leginkább a nők szülés előtt, és van-e olyan, amit szerettek volna tudni, de nem merték megkérdezni a nőgyógyászuktól.
A vizsgálat ugyan kevésbé megterhelő a beteg számára, hiszen nincs szükség altatásra, de ebben az esetben is meg kell tisztítani a beleket, hogy a kapszula a lehető legjobb képeket készíthesse. Előnye, hogy a vékonybelet jobban meg lehet figyelni általa, amihez a hagyományos kolonoszkópia során nehezebb hozzáférni. Viszont nem tudja teljes mértékben helyettesíteni a tükrözést.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"A kapszulás endoszkópia a kisebb polipok diagnosztizálására, a polipok eltávolítására, illetve a vastagbéldaganatból történő szövettani mintavételre nem alkalmas” – magyarázza Dr. Sárdi Krisztina.
A fiataloknak is ajánlott
Egy olvasónk, Regina gyomorproblémák miatt fordult gasztroenterológushoz, aki a tünetek alapján inkább bélrendszeri gyulladásra vagy ételérzékenységre gyanakodott, ezért döntöttek a vastagbéltükrözés mellett. „Ráktól tartottam. Rengeteget olvasni a vastagbélrák veszélyeiről, és arról, hogy az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag népbetegséggé vált. Én pedig egyrészt ülőmunkát végzek, másrészt őszintén szólva a mozgásra vagy a kiegyensúlyozott étkezésre sem figyeltem mindig. Hiába nyugtattak, hogy harminckét évesen valószínűtlen egy rosszindulatú daganat, sajnos már nem ritka ebben a korban sem a betegség” – magyarázza.
Dr. Sárdi Krisztina szerint is egészen fiatalon, már negyvenöt éves kortól meg kell kezdeni a vastagbélszűrést. Ha pedig valakinek a családjában előfordult a betegség, akkor még korábban.
Sokan az altatástól is félnek, elvégre ebben az esetben a páciens elveszíti a kontrollt a teste felett. Másrészt az az aggály is felmerülhet, hogy ha altatják az embert, nem tudja jelezni, ha véletlenül megsérül a bélfala vizsgálat közben. „Invazív vizsgálatoknak, így a kolonoszkópiának is lehetnek szövődményei. Gyakorlott kézben viszont a vastagbél-perforáció igen ritkán fordul elő, egy ezreléknyi az esélye, és az altatás nem befolyásolja a szövődmény észlelését” – mondja Dr. Sárdi Krisztina.
Olvasónk viszont mindenképpen így akart túlesni a vizsgálaton – még ha ez azzal is járt, hogy többe került az endoszkópia.
„Sok rosszat hallottam arról, hogy bódítás mellett iszonyatos fájdalmat éltek át egyes betegek. Véletlenül sem akartam azt, hogy annyira ne bírjam a tükrözést, hogy idő előtt abba kelljen hagyni” – mondja.
Üres gyomorral nem gondolkozik tisztán az ember
Regina tükrözésére egy keddi napon került sor, este hat órakor, ami azt jelentette, hogy hétfőn reggel ehetett utoljára, akkor is csak egy joghurtot. Az első hashajtó folyadékot aznap este kellett elfogyasztania, majd másnap reggel a másodikat.
Bár ez kétségkívül kellemetlen folyamat, sokan attól tartanak, hogy fájdalommal, heves görcsökkel és hányással jár, de ez nem jellemző. Dr. Sárdi Krisztina szerint van, aki attól szorong, hogy az erős hasmenés miatt a vizsgálatra sem fog tudni elmenni. „Ha a páciens pontosan betartja az előírásokat, a vizsgálat időpontjára már kitisztul a bél, és nem lesz hasmenése” – mondta a gasztroenterológus lapunknak.
„Számomra nem is a hasmenéssel járó kellemetlenségek voltak a legmegterhelőbbek. Nyilván ez magával hozott némi fizikai gyengeséget, amit súlyosbít, hogy üres gyomorral az ember nem tud tisztán gondolkodni. Szerencsére otthonról dolgozom, így nem kellett szabadságot kivennem a vizsgálat napjára – sokkal nehezebb lett volna, ha nem köti le a munka a figyelmemet. A félelmeim csak akkor uralkodtak el rajtam, amikor végeztem a feladataimmal. Gyanítottam, hogy ezzel más is így lehetett, mivel sorra kaptam a hívásokat a klinikáról, hogy nem tudnék-e korábban menni, mert többen is lemondták az időpontjukat” – emlékezett vissza Regina. A klinikán viszont felgyorsultak az események: egy rövid konzultációt követően el is altatták, majd egy 10-15 perces ébredezés után hazaengedték a kísérőjével. Nála két helyről vettek szövetmintát, ahol felmerült a gyulladás gyanúja, de végül negatív lett az eredmény, így az ételérzékenység nyomán indult tovább.
Ez is érdekelhet
„Visszatekintve azt gondolom, hogy – az altatásnak köszönhetően – nem is maga a vizsgálat a legnehezebb, hanem az azt megelőző két nap, illetve az utána következő órák, amikor az ember még kicsit kába a procedúrától. Igazi fájdalommal nem járt, ami a legközelebb állt hozzá, azt az első pohár víz váltotta ki a vizsgálat után – ekkor már körülbelül hat órája egy kortyot sem ihattam, és az első étkezés sem volt kellemes.
Mindezzel együtt is javaslom, hogy az ember járjon utána panaszainak: ne halogasson, hanem konzultáljon orvossal, és ha ő a kolonoszkópiát javasolja, jobb túlesni rajta. Azóta jobban figyelek az étrendemre, és heti többször mozgok is, de lélekben készülök arra, hogy erre még sor fog kerülni az életem során – remélhetőleg nem panaszok miatt, hanem csak a korom okán. <br>
