A táplálkozási zavar nagy gyűjtőfogalmába minden, evéssel kapcsolatos zavar beletartozik. Két fő típusa, az binge eating-et , a testedzésfüggőségnek is nevezett izomdiszmorfiát, illetve az egészséges táplálkozást beteges szintig erőltető ortorexiát is. Százból egy ember küzd valamilyen táplálkozási zavarral, melyek közül a bulimiát a legnehezebb felismerni: az ismétlődő falásrohamokkal, majd önhánytatással járó betegség tüneteit ugyanis a színfalak mögé rejtik a páciensek.
A bulimiás beteg az étkezések feletti kontrollt veszíti el. Az érintett vagy nem tudja abbahagyni az evést, vagy nem tudja kontrollálni, mit és mennyit eszik. A súlygyarapodás megakadályozandó a beteg hánytatja magát, hashajtót vagy vizelethajtót szed, koplal vagy túlzott mértékben végez testmozgást. Hátterében sokféle tényező meghúzódhat: szó lehet személyiségzavarról, gyermekkorban elszenvedett traumáról, szeretet utáni vágyról és önértékelési zavarról. Ezek azonban inkább csak feltételezések, a pontos kiváltó ok ismeretlen.
Bulimiára az utalhat, ha a visszatérő falásrohamok miatt a család hűtőjéből egyszerre túl sok étel tűnik el. Mivel az érintettnek az étkezéseket követő bűntudata is lesz, árulkodó jel lehet az is, ha evés után egyből a fürdőszobába megy és ott gyanúsan sok időt tölt el. A hang alapján sejteni lehet azt is, hogy hánytatja magát , bár a hangokat sokszor nyitott csapokkal vagy zenével nyomja el. A hashajtók, fogyasztó tabletták és hánytató szirupok rejtegetése ugyancsak árulkodó jel, ahogyan a romló fogak is, amiket a savas hányás tesz tönkre. Sok esetben a fogorvos fed fel egy-egy régóta bulimiás beteget.
Számos súlyos következménye lehet a táplálkozási zavaroknak. Az elektrolit-háztartás felborulása például szívbetegséget okozhat, a folyamatos hánytatás okozta kalcium- és D-vitamin-hiány csontritkuláshoz vezet, az általános tápanyaghiány pedig gyengíti a szervezet ellenállóképességét, és számos egyéb betegséget is bevonzhat.
A táplálkozási zavarok kezelése alapvetően pszichoterápiával történik ha pedig depresszióval jár együtt, úgy antidepresszánsok szedése szükséges. A gyógykezelés 4-6 hónapig húzódhat, a terápiába pedig néha a családtagokat is bevonják. A bulimiánál megesik, hogy az érintett külső segítség nélkül is meggyógyul, feltéve, hogy túljut azon az élethelyzeten, amely a zavar kialakulásához vezetett.