A pszoriázis a súlyossága, gyakorisága, krónikus volta miatt mind a társadalomra, mind a betegekre jelentős terheket ró. Az európai országokban az össznépesség 1,5-2 százalékát érinti a megbetegedés, a világon pedig közel 125 millió pikkelysömörös beteg van. Hazánkban nagyjából 200 ezerre tehető a betegek száma. A szakemberek szerint azonban ezek csak óvatos becslések, hiszen nagyon sokan (akiknek a tünetei enyhék vagy jól reagálnak a vény nélkül kapható készítményekre) nem is fordulnak orvoshoz.
A pikkelysömörös betegek bizonyos részénél a kezelés kifejezett problémát jelenthet, ugyanis előfordulhat, hogy sem a helyileg alkalmazott, sem pedig a szisztémás gyógyszeres kezelésekre nem reagálnak megfelelően. A betegek körülbelül 30-40 százalékánál ízületi érintettség léphet fel, ami akár deformáló ízületi gyulladáshoz is vezethet.
Kiket veszélyeztet a pszoriázis?
A pikkelysömör kialakulására a hajlam örökölhető, gyakran mutat családi halmozódást, de sem megjelenésének valószínűsége, sem a tünetek súlyossága nem számolható előre, azaz nem feltétlenül jelenik meg az utódok mindegyikében, sőt generációkat "ugorhat", vagy előfordul, hogy a családban csak oldalágon (például unokatestvér, nagybácsi) találunk pikkelysömörös rokont.
Nagyjából ugyanolyan mértékben érint férfiakat és nőket. A betegség nem kíméli sem a gyermekeket, sem az időseket, bármely életkorban jelentkezhetnek a tünetek. A leggyakrabban 15 és 25 éves kor között jelennek meg az első, pikkelyszerűen hámló foltok, jellemzően a hajas fejbőrön, de a kutatások szerint sok beteg a 60-69 év közötti korosztályból kerül ki. Szintén kutatások bizonyítják, hogy a dohányzás egyértelműen hozzájárulhat a pszoriázis kialakulásához, míg az alkohol nagy valószínűséggel csak a betegség súlyosságát fokozza. Hasonló összefüggéseket tártak fel az elhízással és a stresszel kapcsolatban.
A pikkelysömör következményei
A betegséget sokan csak esztétikai bőrbetegségnek tartják, pedig a pikkelysömör súlyos, gyakran társbetegségekkel járó egészségügyi állapot. A súlyos pikkelysömör nagymértékben befolyásolhatja a betegek életminőségét, felboríthatja a betegek pszichés egyensúlyát, sok esetben akár depresszióhoz is vezethet.
A beteg állapotától függően kialakított, előre megtervezett és az állapot alakulásának megfelelően felépített kezeléssel a betegség ma azonban már hatásosan kezelhető, akár tünetmentessé is tehető. A betegség kezelési módja többek között függ a betegség súlyosságától, a tünetek elhelyezkedésétől, a beteg életkorától. A kezelés beállítása döntően bőrgyógyász szakorvos segítségével valósul meg.