A trombózis lehetséges szövődményeiről és azok megelőzéséről Prof. Blaskó György , a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialistája beszél.
Tüdőembólia
A mélyvénás trombózis legtöbbször az alsó lábszárban alakul ki. Ha a vérrög egésze vagy egy része leszakad, a tüdőbe kerülve tüdőembóliát okoz. Ez a trombózis legsúlyosabb rövidtávú szövődménye: akár életveszélyes is lehet, attól függően, hogy a tüdő melyik artériáját és milyen mértékben zárta el a vérrög. A vérrög oldásával, műtéttel, illetve a végtag kímélésével jó eséllyel megelőzhető a probléma. Ha pedig valakinek még nincs mélyvénás trombózisa, ám a magas rizikójú csoportba tartozik, akkor véralvadásgátló terápiát ajánlanak a szakemberek.
Poszttrombotikus szindróma (PTS)
A mélyvénás trombózis hosszútávú szövődményei közé tartozik a poszttrombotikus szindróma is. Akkor alakul ki, ha a beteg nem kapja meg a megfelelő terápiát, és az INR - a véralvadás mérésére szolgáló egység - nem a megengedett 2-3-as értékek között mozog. Így a trombózist követő 5-8 éven belül nagy eséllyel fellép a PTS, amely ödémával, visszerekkel, fájdalommal és érzészavarral jár. A PTS jelentősen megnöveli egy újabb trombózis kockázatát, és a rossz vénás keringés miatt akár fekély is képződhet. Hogy ez elkerülhető legyen, a trombózis okának megszűntetése és a keringés helyreállítása a legfontosabb. A szövődmény megelőzésében nagy szerepe van még a meghatározott ideig tartó kompressziós terápiának, az egészséges életmódnak, a fogyásnak (ha szükséges), valamint személyre szabott véralvadásgátló kezelésnek - ismerteti a szakember.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Krónikus pulmonális hipertenzió
Ez is érdekelheti
A krónikus pulmonális hipertenzió a fentieknél jóval ritkább szövődmény, ám annál veszélyesebb. Elsősorban a tüdőembólia késői szövődménye is lehet. A pulmonális hipertenzió lényegében a kis vérkör magas vérnyomása. A tüdő artériái a fokozott igénybevételtől egy idő után megvastagszanak és beszűkülnek, ennek kompenzálásaként pedig a szív is fokozott munkára kényszerül. Így előbb-utóbb a szív károsodása is fellép. A tünetek fokozatosan romlanak, és általában halállal végződik az állapot. Hatékony gyógyszeres kezelése még nincs. A végállapot megelőzésére tüdőtranszplantáció indokolt.
Legjobban: