Mikor normális és mikor kóros a magas pulzusszám?
Bár azt állítják, hogy a percenként 72-es pulzus az egészséges, mégis mindenkinél más és más érték számít normálisnak. Általában életkortól, egészségi állapottól függően a percenkénti 50 és 100 közötti pulzusszám normálisnak tekinthető. A szív egy perc alatti összehúzódásainak számát a szív ingerképző központja határozza meg, amelynek működését számos idegi és hormonális tényező, valamint sok egyéb faktor is befolyásolja.
Ráadásul a magas pulzusszám is lehet normális, ha sportolás után mérik. Erős fizikai megterheléskor ugyanis gyorsabban ver a szívünk, hogy az izmok megnövekedett oxigénigényét ki tudja elégíteni. Az edzettebb embereknek és a sportolóknak kevésbé emelkedik a pulzusuk, hiszen szervezetük hozzászokott a nagy megterheléshez. Viszont aki keveset mozog, annak erős szívdobogás-érzése támad már akkor is, ha rövid távolságot kell futnia. Ezenkívül megemelheti pulzusunkat az állandó stressz, a lelki terhelés, a kimerültség is.
Rengeteg kóros állapot okozhat pulzusemelkedést
Például pajzsmirigy-túlműködés, láz, fertőzés, gyulladás, vérszegénység, szívizombetegségek, bizonyos szívritmuszavarok , tüdőbetegség miatt létrejövő oxigénhiány, sőt még egyes gyógyszerek, valamint a kávé és a dohányzás is. Ezek azonban általában nem érezhetők annyira, mint a sportolás vagy a stressz által okozott akut erős szívverés, és gyakran csak orvosi vizsgálat alkalmával derülnek ki.
A kísérő tünetek alapján különbséget lehet tenni
A megemelkedett pulzusszámnak sokféle oka lehet a jóindulatútól az életveszélyesig. Ha már kizártuk a fizikai tevékenységet és a pszichés terhelést mint lehetséges okozó tényezőt, akkor kerülnek előtérbe a különböző betegségek.
A vérben az egyes ionok, például a kálium-, a nátrium-, a kalcium- és a klorid-ion mennyiségének meghatározott tartományba kell esnie, hogy a szív megfelelően működhessen. A legmeghatározóbb szerepe a káliumnak van, ha csökken a mennyisége, szívritmus-zavarok fordulhatnak elő. Egyes gyógyszerek, például vízhajtók is megváltoztathatják a kálium-szintet, aminek következtében gyorsul a szívverésünk.
A magas pulzusszám mellett egyéb kísérő tünetek is igazolhatják az alapbetegséget, ami miatt a szívdobogást érezzük. Ha gyengeséget, légszomjat, szédülést és ájulást is tapasztalunk, az súlyosabb szívbetegségre utalhat. A krónikus fáradtság és gyengeség viszont a vérszegénység vagy szívelégtelenség jele lehet. Fiataloknál a pajzsmirigyhormon túltermelődése vagy akár a menstruációs vérzés miatt létrejövő vérszegénység is okozhat enyhe pulzusszám-növekedést. Gyakran a magas vérnyomás kísérő tünete a magas pulzusszám. Ezek alapján persze nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, mindenképpen forduljunk orvoshoz, főképp akkor, ha a szapora szívverés mellett más szokatlan tüneteket is észlelünk.
Milyen következményekkel járhat a szapora szívverés?
Ha nem kezelik megfelelően a szapora szívverést , az több szempontból is káros lehet. Elsősorban azért, mert a háttérben meghúzódó betegség egyre csak súlyosbodni fog kezelés nélkül. Másrészt a szívnek sem tesz jót, ha időnként vagy folyamatosan nagy megterhelésnek van kitéve. Végül pedig a páciensre is rossz pszichés hatással van, ha erős szívdobogást érez, megijeszti, növeli a betegségérzetét, és újabb stresszhelyzetnek teszi ki, ami akár tovább emelheti a pulzusszámot.
Hogyan kezelhetjük?
A szapora pulzus kezelésének módja attól függ, hogy mi váltotta ki. Ok nélkül nem magas a pulzusunk, és nincs olyan gyógyszer, ami csak a pulzusszám csökkenését okozná.
Szívritmuszavarok esetén vagy ritmuszavar-ellenes szereket javasol orvosunk vagy - súlyosabb esetben - szívritmus-szabályozót, úgynevezett pacemakert ültetnek be, amely hatására nem keletkeznek a szívben extra ütések.
Vérszegénység esetén elég egy kis vasat, folsavat vagy B12-vitamint szednünk, a vérszegénység fajtájától függően. Pajzsmirigy-túlműködés fennállásakor is az alapbetegséget kell kezelni, az a szívproblémákat is rendbe hozza. A magas vérnyomásra szedett vérnyomáscsökkentő gyógyszer egyben a szívverést is lassítja, ilyenek például a béta-blokkoló és a kalcium-csatorna-gátló típusú vérnyomás-csökkentők.
Legtöbbször szívritmuszavar miatt jön létre szívdobogásérzés. Ha szervezetünk úgy észleli, hogy csökken az oxigénellátás, azt a szívverés gyorsításával kompenzálja, hogy több vért juttasson a szövetekbe. Ez az oka annak, hogy a sportolás mellett a vérszegénység és az oxigénhiány is gyorsítja a szívverésünket.
Béta-blokkolók
A béta-blokkoló típusú vérnyomáscsökkentők nevüket onnan kapták, hogy a szívben és az erek falában lévő, úgynevezett béta receptorokra hatnak, azok működését gátolják. A gátlás eredményeképp több kóros folyamatot pozitívan befolyásolnak, mint például a magas vérnyomást, a szívritmuszavarokat, a szívelégtelenséget , az anginák egyes típusait, sőt egyes nem szív-érrendszeri betegségeket is.
A béta-blokkolók csökkentik a szívverés sebességét és erejét, csökkentve ezzel a ritmuszavarok, vagyis az extra szívütések kialakulását. A szív lassításával csökkentik a terhelést, vagyis kímélik a szívet, csökkentik az oxigénigényt, növelik az oxigénellátást, ezért anginás tünetek esetén is jótékony hatásúak. Az ereket is tágítják, így csökkentik a vérnyomást, de ehhez is hozzájárul a szívverés lassúbbodása.
A kezelés bevezetéskor vagy adagemeléskor viszont nagyon lecsökkentik a vérnyomást és lelassítják a szívverést, ráadásul ödémát is okozhatnak . Mellékhatásként emelik a szervezet számára rosszul hasznosítható koleszterin arányát a jól hasznosíthatóval szemben. Hosszabb alkalmazás után, ha hirtelen abbahagyjuk a szedését, magasra szökhet a vérnyomásunk, mert a szervezet hozzászokik a hatásához. Emiatt csak fokozatosan, adagcsökkentéssel lehet abbahagyni. A bőr ereinek összeszűkülése miatt a végtagok hidegek lehetnek. Az izmok kisebb vérellátottsága és a kisebb perctérfogat miatt pedig fáradtságot érezhetünk szedésük során.
Kalciumcsatorna-gátlók
A szív működésének egyik meghatározó tényezője, hogy a szívizomsejtekben mennyi kalcium-ion van. Mikor inger hatására a szívizomsejt belsejébe nagy mennyiségű kalcium-ion jut, a szívizom összehúzódik. Ezután a sejthártyában lévő pumpák kipumpálják a sejtből a kalciumot, ekkor ernyed el a szív. A kalciumcsatorna-gátló hatású gyógyszerek részben meggátolják a kalcium belépését a szívizomba, ezért a szív nem húzódik össze olyan nagy erővel, és emiatt csökken a terhelése.
A kalciumcsatorna-gátlók emellett érfalvédő hatásúak, a szívizom elfáradás miatti megvastagodását kivédik, az agyvérzés gyakoriságát csökkentik és a vese megfelelő működését is elősegítik, hiszen enyhén vizelethajtó hatásúak. A kis erek szűkületét is orvosolják, bár gyakran nem az értágítással, hanem a vörösvértestek rugalmasságának javításával és a véralvadást okozó vérlemezkék összekapcsolódásának (vagyis a trombózis kialakulásának) gátlásával.
Mivel lassítják a szíven az ingervezetést, túladagoláskor, vagy más szívre ható gyógyszer együttes szedésekor jelentősen lecsökkenthet az inger átvezetése a pitvarról a kamrára, mely lehet tünetmentes, de akár súlyos keringési zavarokhoz is vezethet.