A szeptember 26-ai Szív Világnapja alkalmából idén is elkészült a Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Kft. kutatása, amely a magyar felnőttek szív-érrendszeri betegségekkel, rizikófaktorokkal kapcsolatok ismereteit mérte fel. Dr. Müller Gábor , a KardioKözpont szakorvosa a kutatás tapasztalatai alapján a hosszú távú kardiológiai gondozás jelentőségéről beszélt.
Az alanyok negyedének van kardiológiai betegsége
A kutatásba 500 embert vontak be: közülük 24 százalékot érint személyesen valamilyen kardiológiai betegség, 35 százaléknak pedig a családjában van ilyen beteg. Az érintettek közül legtöbben magasvérnyomás-betegségről számoltak be (68 százalék), 31 százaléknál volt egyszerre jelen szív- és cukorbetegség, 13 százalék pedig már szívinfarktuson is átesett. 14 százaléknál történt sztentbeültetés, és nem ritka a szívritmuszavar és a szívbillentyű-probléma sem.
A felnőtt válaszadók azt is megbecsülték, mennyire érintik őket az egyes rizikófaktorok. Legerősebben a stressz jelenléte volt a meghatározó (83 százalék), továbbá 68 százalék vallotta, hogy gondot jelent neki a mozgásszegény életmód. 65 százalék elhízással is küzd, de ezen kívül a genetikai hajlam, a dohányzás és a cukorbetegség jelenléte sem elhanyagolható tényező.
Hosszú távon is fontos a kardiológiai gondozás
A kutatás során azt is szerették volna kideríteni, tudják-e a betegek, milyen életmóddal, milyen kardiológiai gondozás mellett élhetnek a legbiztonságosabban teljes életet. Az egyik kérdésre, miszerint van-e a megkérdezetteknek a kezelőorvosuktól származó részletes tájékoztatása, előírása, amely a mozgásra és/vagy a táplálkozásra vonatkozik, a kardiológus elmondása szerint elgondolkodtató válaszok születettek.
"A válaszadóknak kicsivel több mint 40 százaléka nem kapott erről tájékoztatást, és akik mégis, azoknak csupán 22 százaléka tartja azt be teljes mértékben. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a szív-érrendszeri események után döntő jelentőségű lenne a hosszú távú kardiológiai gondozás, amely messze többet jelent a gyógyszerfelírásnál. A rendszeres kontrollok mellett ugyanis magában kellene, hogy foglalja az életvezetési támogatást, amelynek éppúgy része a táplálkozási és mozgási terv elkészítése és ellenőrzése, mint a stresszkezelésben való segítségnyújtás" - hangsúlyozza dr. Müller Gábor, aki szerint a legfontosabb cél, hogy jóval kevesebb másodlagos szív-érrendszeri probléma alakuljon ki, a páciensek pedig magasabb életminőséggel, nagyobb biztonságban élhessenek.
Magyarországon a szív-érrendszeri halálozások száma 1990 óta fokozatosan csökken, aminek a koszorúérbetegek világszínvonalú katéteres ellátása az oka. Ennek ellenére azonban a korai (65 éves életkor előtti) hazai szív-érrendszeri halálozás kétszerese az EU átlagának. Ennek pedig nemcsak a rizikófaktorok magas aránya a magyarázata, de az első infarktus utáni életmód is az okok közé tartozik. Egészen pontosan az, hogy a páciensek a néhány hetes rehabilitáció után nem tudják, pontosan milyen életmóddal élhetnének biztonságosan teljes életet, és igen gyorsan visszatérnek ahhoz az életvitelhez, ami végső soron az infarktus kialakulásához vezetett.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
