A pulzus azt az értéket jelöli, ahányszor a szív egy adott időszak (általában egy perc) alatt összehúzódik, és ezzel áramoltatja a vért, fenntartja a keringést. Ezzel az áramoltatással az oxigénben és tápanyagokban gazdag vér a legvékonyabb vérerekbe, kapillárisokba, onnan pedig a sejtjeinkhez jut, míg a széndioxid és a különböző salakanyagok pedig bizonyos szerveken, például a tüdőn vagy a vesén keresztül kikerülhetnek a szervezetünkből. Mivel a vérünk mennyisége többé-kevésbé állandó, ezért ha a sejtjeinknek valami miatt több oxigénre van szüksége (például azért, mert fokozott fizikai megterhelésnek vagyunk kitéve), akkor a pulzus gyorsul, így több vért tud áramoltatni a szív.
Hogyan mérhető a pulzusszám?
Ne a hüvelykujjal mérjünk
A pulzust általában minden orvosi vizsgálatnál ellenőrzik, gyakran a vérnyomással együttesen. A pulzus mérése tulajdonképpen a test bármely olyan pontján megtörténhet, ahol az artériák a bőr és a kötőszövetek alatt kitapinthatóak úgy, hogy azokra a két ujjunkkal enyhe nyomást gyakorlunk. Megkönnyítheti ezt, ha a véreret valamilyen keményebb felülethez, csonthoz tudjuk hozzányomni. A hüvelykujjat nem javasolt pulzusméréshez használni, különösen ha más pulzusára vagyunk kíváncsiak, mert ott a saját pulzus is erőteljesebben érzékelhető.
A pulzusunkat magunknak is könnyen megmérhetjük A pulzus manuális, kézzel történő ellenőrzése történhet a csukló belső felén, a nyak oldalán (az állkapocs alatt), a könyökhajlatban, a lágyékban, a térdhajlatban, a hasnál, a halántéknál egyaránt. A pulzus gépi mérése természetesen sokkal pontosabb értékeket ad. Ezt úgynevezett elektrokardiográf (EKG) készülék segítségével végzik, mely a szív elektromos aktivitását figyeli és rögzíti. Az úgynevezett pulzuskontrollált edzést végző sportolók mellkasra helyezhető eszköze is hasonló elven alapul.
Így mérjük a saját pulzust
Hogyan mérhetjük meg a saját pulzusunkat, ha épp nem áll rendelkezésünkre megfelelő készülék? Helyezzük két ujjunkat a csuklónk belső felére vagy a nyak oldalára, az állkapocs alá, és enyhén nyomjuk rá, míg meg nem érezzük az egyenletes "dobolást", majd kezdjük el ezt számolni. Ügyeljünk arra, hogy a nyomás ne legyen túl erős! Ha másnál szeretnénk ellenőrizni a pulzust, a legegyszerűbben a csuklón tudjuk azt megtenni. Kérjük meg a másikat, hogy üljön (hátratámaszkodva, a lábait a talajon pihentetve) vagy feküdjön le.
A karját nyújtsa ki felénk tenyérrel felfelé (vagy óvatosan húzzuk magunk felé a karját), így tökéletesen ki tudjuk tapintani a csuklón az artériát . A pulzusunkat nem kell egy egész percen keresztül számolni, megfelelő az is, ha fél percig számoljuk a szívverésünket, majd a kapott számot megduplázzuk (de ugyanolyan jól működik, ha húsz másodpercig számolunk, majd megszorozzuk hárommal).