A vas az élő szervezetek számára kiemelt fontosságú ásványi anyag, ami nélkülözhetetlen a legalapvetőbb élettani folyamatokhoz. Az emberi szervezetbe a vasat külső forrásból kell bevinni, ami a tápcsatornából a vékonybél nyálkahártyáján keresztül szívódik fel.
Ha alacsony a vasszint, a szervezet nem tud elegendő vörösvérsejtet termelni, és vashiány, kezelés nélkül pedig vérszegénység alakul ki. Már a vashiány is számos tünetet okozhat, például sápadtságot, fáradtságot, szédülést, fejfájást és légszomjat is. Ilyen esetben érdemes az esetleges vashiányt igazoló vérvizsgálatot elvégezni.
Az eredménytelen vaspótló kezelés hátterében húzódhat:
1. Nem megfelelően szedett vaspótló készítmény
A vaspótlás gyakori mellékhatása lehet a székrekedés, illetve a széklet feketére színeződése, de járhat émelygéssel, hányással is. Sokan épp ezért idő előtt abbahagyják a vaspótló szedését, de az is előfordulhat, hogy alacsonyabb napi dózisban, esetleg nem megfelelően – nem éhgyomorra – veszik be. Ez utóbbi a legtöbb, vas-(II)-sókat tartalmazó vaskészítmény hasznosulásához fontos, vagyis ezek bevétele étkezés előtt vagy után 2 órával javasolt. Éppen ezért, mielőtt vaspótló készítményt kezdünk el szedni, érdemes szakemberrel konzultálnunk, aki segítséget nyújthat a személyre szabott kezelés kiválasztásában. Már csak azért is, mert mind a szükségesnél alacsonyabb dózis, mind a túladagolás újabb bajok forrása lehet. A vastúltöltés hosszú távon cukorbetegséget, szívbetegséget vagy májzsugorodást okozhat.
A napi ajánlott vasbevitel a nemtől és az életkortól is függ. Általánosságban elmondható, hogy a gyermekek és várandósok esetében fokozott a vasszükséglet:
· férfiak és menopauzán átesett nők esetében napi 8 mg,
· menstruáló nők esetén napi 18 mg,
· várandósság idején közel napi 30 mg.
Ne feledjük: a vaspótló készítményeket legalább három hónapig ajánlott szedni, ami után laboratóriumi vizsgálat javasolt.
Azt is érdemes figyelembe venni a hatékony vaspótláshoz, hogy a vas felszívódását gátolja a magas rost- és fitáttartalmú ételek (gabonafélék, hüvelyesek, diófélék, korpa), a kávé, a zöld és fekete tea, valamint a kalciumban gazdag tejtermékek fogyasztása. Ezzel szemben segíti a C-vitaminban, fehérjében és folsavban gazdag táplálkozás.
2. Nem vashiány miatt alakul ki a vérszegénység
Bár a vérszegénység (anémia) az esetek túlnyomó részében vashiány következménye, de okozhatja egyéb vérképzési zavar is. Például a B12-vitamin hiányához kapcsolódik a vészes vérszegénység vagy anémia pernicióza, valamint fokozott vörösvérsejt-pusztulás is állhat a hátterében, ezt sarlósejtes vérszegénységnek nevezik. Ezeknek az anémiáknak a kezelése érthető okokból vaspótlással nem megoldható.
Reflux vagy gyomorfekély esetén is gyanakodhatunk vashiányra, ugyanis a problémák kezelésére használatos gyógyszerek akadályozhatják a vasfelszívódást, de a művesekezelésben részesülőknél szintén kialakulhat vashiány. Ezekben az esetekben először az alapbetegséget kell kezelni, mert különben nem szívódik fel a vas.
3. Valamilyen betegség akadályozza a vas hasznosulását
Bizonyos egészségi állapotok, mint például a gyulladásos bélbetegségek vagy a cöliákia akadályozhatják a vas felszívódását, így növelhetik a vashiányos vérszegénység kockázatát. Az ebben szenvedő egyéneknek az alapbetegség gyógyítása után több vasra van szükségük a kiürült vasraktárak feltöltéséhez, ennek érdekében hónapokon keresztül magas vastartalmú gyógyszert kell szedniük, megfelelő orvosi útmutatás mellett.
A menstruáció, a műtétek vagy nagyobb sérülések is csökkenthetik a szervezet vasszintjét, ám a vérveszteség nem mindig ennyire egyértelműen szembetűnő. Előfordulnak rejtett, kis mennyiségű, de folyamatos vérszivárgások, például aranyérhez, gyomorfekélyhez, daganatos megbetegedésekhez köthetően is, sőt akár az orrvérzés is okozhat kifejezetten veszélyes helyzetet.
A vaspótlás módja az alapbetegségtől és a vashiány mértékétől függ. Amennyiben csupán csekély a hiány, úgy jól összeállított vegyes táplálkozással is jó eredményeket lehet elérni. Ha viszont ez nem vezet sikerre, vagy ha a hiány jelentős, akkor a vasat gyógyszer formájában célszerű bejuttatni. Szélsőséges esetben előfordulhat az is, hogy kórházi körülmények között, intravénás injekció útján kell vasat juttatni a páciens szervezetébe.
Legjobban: