Nagyon leegyszerűsítve a stressz természetes reakció bármilyen fenyegetésre, legyen az valós vagy csupán valósnak tűnő veszély. Különböző biokémiai folyamatok komplex egészéről van szó, amelyek célja, hogy felkészítsenek a védekezésre. A stressz kapcsán gyakran hallhatjuk az „üss vagy fuss reakció” kifejezést is, amely egészen érzékletesen mutatja be, mi is történik ilyenkor a testünkben. A szervezet igyekszik azonnal túlélő üzemmódba kapcsolni, hogy szükség esetén minél nagyobb hatékonysággal tudjunk menekülni, vagy, ha nincs más lehetőség, küzdeni az életünkért, épségünkért. Megemelkedik a pulzus és a vérnyomás, szaporábbá válik a légzés, megfeszülnek az izmok, míg az éppen aktuálisan kevésbé hasznos testi folyamatok lelassulnak. Mindez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a vadonban túléljük egy kardfogú tigris támadását, esetleg el tudjunk szaladni egy erdőpusztító tűzvész elől.
Csakhogy amíg az ember ősénél ezek az akut, nagyon intenzív veszélyhelyzetek a mindennapi élet részei voltak, addig napjainkban jellemzően egészen más típusú és jellegű problémákkal kell megküzdenünk. Ami viszont nem változott, hogy a testünk a stresszt továbbra is csak kis dózisban tudja igazán jól, súlyosabb következmények nélkül viselni. Tehát például hasznos akkor, ha egy hirtelen előállt közlekedési szituációban a stresszre adott válaszreakcióként még időben rá tudunk taposni a fékre, megúszva így egy balesetet. Káros azonban, ha munkahelyi nehézségek vagy bármilyen egyéb megterhelő élethelyzet közepette nap mint nap állandó feszültségben élünk. Mintha a szervezetünk szüntelenül készenlétben állna, nem találna megnyugvást. Ilyenkor már úgynevezett distresszről beszélhetünk, amely számos területen negatív tüneteket válthat ki a hangulatunktól a viselkedésünkön át a fizikai hogylétünkig.
A stressz hosszú távú következményei
A krónikus stressz okozta lehetséges panaszok palettája meglehetősen színes. A fejfájástól az izomfeszültségen át a folytonos kimerültségig, csökkent libidóig és emésztési, illetve alvási zavarokig többféle módon kiütközhet a mentális megterhelés. Gyakori továbbá a szorongás, ingerlékenység, levertség. A stresszes ember nemritkán túlevéssel, akár olyan káros szokásokkal igyekezhet kompenzálni, mint az alkoholfogyasztás és a dohányzás, míg a rendszeres testmozgás és az aktív társasági élet észrevétlenül is a háttérbe szorulhat. A közvetlen tüneteken túl ráadásul a krónikus stressz egyéb testi folyamatokra is kihatással van, ezáltal megannyi egészségi problémát előidézhet vagy súlyosbíthat. E körbe tartoznak például egyes mentális zavarok, így a depresszió és a szorongás, a szív- és érrendszeri betegségek, mint a magas vérnyomás, szívritmuszavarok, szívroham és stroke, de említhetjük a menstruációs és szexuális zavarokat, emésztőszervi betegségeket, bőr- és hajproblémákat, valamint az étkezési zavarok mellett az elhízást is.
Lássuk be, egy zsúfolt munkanap kellős közepén aligha jutnak eszünkbe az imént felsorolt kockázatok. Azt azonban mindenképpen javasolt tudatosítanunk magunkban ezek kapcsán, hogy hosszú távon a stresszt semmiképpen se vegyük természetesnek, hanem igyekezzünk megoldást találni potenciális következményeinek enyhítésére. Amíg ugyanis a stresszt jellemzően nem tudjuk maradéktalanul kiiktatni az életünkből, addig egy kis tudatossággal sokat tehetünk azért, hogy képesek legyünk levezetni, és így egy egészséges, harmonikus állapotot teremteni.
Mi segíthet csökkenteni a stresszt?
A stresszkezelés elvei lényegében megegyeznek az egészséges életmód alapjaival. A rendszeres fizikai aktivitás, a kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás, valamint a minőségében és mennyiségében is kielégítő éjszakai pihenés egyaránt erősíti mentális ellenállóképességünket. Sokat segíthet továbbá, ha időt szánunk olyan relaxációs technikák elsajátítására és gyakorlására, mint a meditáció, a jóga, a tai chi vagy a mélylégzés. Fontos, hogy törekedjünk aktív társasági életet élni: töltsünk időt rendszeresen családtagjainkkal, barátainkkal. Emellett számos hobbi is nagyban elősegítheti az egészséges kikapcsolódást, legyen szó akár túrázásról, könyvolvasásról vagy éppen zenehallgatásról.
Ez is érdekelhet
Amennyiben nem vagyunk biztosak abban, hogy panaszainkat valóban a stressz okozza, esetleg hiába tettünk lépéseket a stresszcsökkentés érdekében, mert a tüneteink nem javulnak, úgy mindenképpen javasolt felkeresni a háziorvosunkat. Ha pedig egyéb betegségeket nem lehet kimutatni a háttérben, akkor célszerű lehet tanácsadó vagy terapeuta segítségét kérni. A szakember támogatásával meghatározhatjuk a stressz valódi forrását, egyben új megküzdési eszközöket tanulhatunk tőle a mentális megterhelés enyhítéséhez.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
