Az emberek mintegy 40 százaléka tapasztalja meg az úgynevezett alvásparalízis rettentő élményét azt, amikor éjszaka úgy ébred fel, hogy nem tud megmoccanni, hangokat sem tud kiadni magából, mindezt pedig sokszor még olyan élmény is kíséri, mintha valaki még lenne a szobában, akit vagy amit sokszor szellemnek tartunk. Amerikai kutatók most úgy vélik, tudják, miért történik velünk ez a nyomasztó élmény: szerintük megkeveredik agyunkban az a terület, amely "énünk" idegi térképét tartalmazza.
A University of California kutatói szerint az alvási bénulás akkor történhet meg velünk, amikor az alvás gyors szemmozgási fázisában ébredünk fel: ilyenkor szoktunk általában álmodni. Ezen fázisok 5-15 percig tartanak és körülbelül 90 percenként ismétlődnek. Ha ilyenkor ébredünk fel, izmaink meg vannak bénulva, amely egy evolúciós "fogás" is lehet arra, hogy ne kezdjünk el alvajárni, miközben álmodunk.
Azok között azonban, akikkel az alvásparalízis már megesett, olyanok is vannak, akik szellemet vagy démont érzékeltek. A kutatók szerint erre az egyik magyarázat az lehet, hogy megzavarodik az agy azon területe, ahol a saját magunkról alkotott idegi térkép van. "Lehet, hogy van egy genetikai minta a testünkről az agyunkban ", vélte Baland Jalal, a UC egyik idegkutatója. Társai szerint ezen minta valószínűleg agyunk felső-közép részében, a fali lebenyekben található.
Amikor hirtelen a REM-fázis közben felébredünk, a fali lebenyek azon idegsejteket figyelik, amelyek izmainkat mozgásra késztetnék. Viszont mivel végtagjaink meg vannak bénulva, ez egy olyan zavart kelt bennünk, amelyet hallucinációként érzékelünk. "Előfordulhat, hogy démonként vagy szellemként érzékeljük azt, amikor az agyunk testünk saját képét egy elképzelt figurára vetíti rá", mondta Dr. Jalal. Mindezen jelenség magyarázhatja azt is, hogy miért hallucinálhatnak amputáltak olyan emberalakokat, akiknek ugyanazon végtagja hiányzik.
Kutatásuk teljes anyaga a Medical Hypotheses szaklapban olvasható.