Az alvási apnoé légzéskimaradást jelent alvás közben. Az érintett nem nagyon tud róla, nincsenek vonatkozó emlékei, érzései. Általában az figyeli csak meg, aki mellette fekszik az ágyban. A problémának két fajtája van: az egyik az úgynevezett centrális apnoé, amelynél az agy nem adja ki a légzési parancsot. Ez a típus agyi keringészavaroknál vagy szívbetegségeknél fordul elő, és jóval ritkább, mint a népegészségügyi jelentőségű obstruktív apnoé, amelynél a garat záródik el.
Nem fáj, de veszélyes
Felmérések szerint a lakosság 4 százaléka szenved súlyos apnoéban, 10 százaléka pedig enyhében. Ez azért veszélyes, mert a tünetek nem fájnak, nem riasztják az érintetteket, nem késztetik arra, hogy orvosi segítséget kérjenek, mindeközben viszont súlyos következményekkel kell számolniuk.
A legveszélyeztetettebbek a 40-60 éves férfiak, akik közül minden második horkol, közülük pedig minden tizedik súlyos apnoéval küzd. Náluk a probléma sokkal gyakoribb, mint a 40 évnél fiatalabbaknál. Ennek oka, hogy az életkor előrehaladtával lassul az alapanyagcsere, ugyanakkor nőnek a bevitt kalóriák, ezáltal többen elhíznak, és ez is számít. Alvási apnoé esetében ugyanis az agy alvás közben kiadja a légzési parancsot, a mellkaskosár meg is emelkedik, a rekesz pedig lemegy, viszont a levegő a garat elzáródása miatt nem kerül az alvó beteg tüdejébe. A testsúlyfelesleg pedig nemcsak a bőr alá, hanem a garat nyálkahártyája alá is lerakódhat, ami növeli az éjszakai összetapadás esélyét.
Az alkohol szintén könnyebbé teszi az apnoé kialakulását, ugyanis az izmok, így a garatizmok ellazulását okozza. Emiatt horkolnak az emberek jobban, ha alkoholt fogyasztanak: ilyenkor súlyosabb, hosszabban tartó apnoék jelentkeznek. Ugyanez igaz az altatókra is, amelyek szintén jobban ellazítják az izmokat, így erősebb a horkolás, ráadásul csökkentik az érzékenységet az oxigénhiányra, így a beteg nehezebben ébred fel rá.
Hatalmas horkantások
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Obstruktív alvási apnoénál a tüneteket főleg a hálótárs érzékeli, ő észleli párja horkolását. Ennek során - amikor a horkolás abbamarad - azt látja, hogy társa mellkaskosara megemelkedik, de mégsem vesz levegőt. Ha ez 3-4 percig így maradna, akkor az érintett meg is fulladna. Oxigénhiány miatt csak azért nem halnak meg a betegek, mert az agy érzékeli a bajt, és mielőtt a halál bekövetkezne, megszakítja a mélyalvást, és felületes alvásra téríti át a szervezetet. Ebben az állapotban az agynak már van módja áramot adni az izmoknak, majd a garatot széthúzó izmok aktiválásával megszünteti a garat elzáródását. Ekkor az alvó egy hatalmas horkantással, majd egy óriási légvétellel rendezi az oxigénhiányt. Pár légvétel után a vér oxigénszintje teljesen rendeződik, az agy pedig újból mélyalvásba küldi vissza a szervezetet - a folyamat pedig kezdődik elölről.
A garatelzáródás miatt bekövetkező obstruktív apnoé egyetlen éjszaka során akár több százszor is bekövetkezhet. Súlyosnak akkor tartják, ha alvásóránként legalább 30-szor elzáródik a garat legalább 10 másodpercre. Az oxigénhiány nemcsak a vérnyomást emeli meg , hanem a szívritmust is felpörgeti. Éjjel gyakran szívritmuszavarok is kialakulnak, ami nagy veszélyt jelent. Ugyancsak tünet az izzadás. A betegek pedig általában arra panaszkodnak, hogy fáradtabban ébrednek, mint ahogyan lefeküdtek. Mivel az éjszaka kieső hormontermelést be kell pótolni, erre pedig csak alvás közben van mód, az érintettek nappal, éber állapotban sokkal könnyebben elalszanak. Jó példa erre, amikor valaki a pulpituson vagy a volán mellett, esetleg beszélgetés közben az erős alváskésztetés miatt elalszik.
Egy kis szellő
A diagnózis a beteg otthonában egyszerűbb, poligráfos vizsgálattal is felállítható. Ezzel az orron keresztüli légáramlás vizsgálható, míg egy mellkasra csatolt szíjjal a légzőmozgásokat figyelik. Ha a diagnózist alváslaborban állítják fel, akkor összetett alvásdiagnosztikai vizsgálatokhoz használt poliszomnográfot használnak. Ez a műszer egyszerre több élettani jelenséget monitoroz, és egész éjszaka aktív.
Enyhe esetekben - amikor az óránkénti elzáródások száma 5-10 alatti - a beteg gyógyszer kap, általában valamilyen teofillinszármazékot. Súlyos esetekben csak egyetlen megoldás, az úgynevezett pozitív nyomású légsinterápia (continuous positive airway pressure, rövidített nevén CPAP) jöhet szóba. Ennek lényege, hogy a garatot az alvás során enyhe pozitív nyomással tartják tágan. Ezt a pozitív nyomást egy készülék szolgáltatja, amelyet a beteg az éjjeliszekrényén tart, onnan csatlakoztatja egy csövön, illetve egy maszkon keresztül az arcához. A nyomás nem nagy, nem is kellemetlen: olyan, mintha a beteg egy kis szellőt érezne, ami viszont elég arra, hogy a garat teljesen tág maradjon, a horkolás megszűnjön, és elmúljon minden apnoéra jellemző tünet.
Ez is érdekelhet
Az alvási apnoé gyógyulási esélyeiről, megelőzésről és minden egyéb fontos vonásáról részletes cikket olvashatnak Betegségek A-Z rovatunkban !
