A közelmúltban folytatott kutatások, amelyek azt vizsgálták, miért is bomlanak ki az események sokkal lassabban a fejünkben alvás közben, a magyarázatot a tudatos álmodás állapotához kötötték.
A tudatos álmodás jelenségét a legkorábban Marquis d'Hervey de Saint-Denys francia arisztokrata vizsgálta a 19. században, aki saját bevallása szerint álmait már 13 éves kora óta tudta irányítani. Ő például rájött arra, hogy az álmaiban lévő helyek és emberek korábbi emlékeiből tevődnek össze, egyben ő volt az az ember, aki korában az álmok eredetét tényszerűen, nem pedig spirituális alapokon magyarázta.
Mindez hasonlóan történik a tudatos álmodás közben is: az álombeli én annyira jelentősen van öntudatánál, hogy a testválasz ugyanannyira minimalizálva van. Windt ehhez kapcsolódóan azt is kérte az álmodóktól, hogy álmuk szereplőit kérjék meg arra, hogy csiklandozzák meg őket. Sokszor érdekes módon az álombeli karakterek visszautasították ezt, mintha saját agyuk és akaratuk lenne. Akiknél a karakterek pedig igent mondtak erre, olyan gyengén tették ezt, hogy alig lehetett az ingereket érezni: mintha az agy még mindig igen erős kontroll alatt tartotta volna a testet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az idő múlásával kapcsolatos legaktuálisabb kutatás Daniel Erlacher vizsgálata a berni egyetemen. Erlacher korábban azt vizsgálta, hogy amikor az agy elképzel bizonyos helyzeteket, ugyanazon régióit aktiválja-e - az eredmények szerint ugyan igen, de furcsa módon elhúzódva. Úgyhogy jelen esetben tudatosan álmodókkal vizsgálta az időbeli eltolódást. A tudatosan álmodókat arra kérte, végezzenek bizonyos feladatokat álmaikban: menjenek tíz lépést, számoljanak harmincig vagy végezzenek el egy koreográfiát.
Az idő mérésére az alvó agy egy különleges tulajdonságát használta ki: a test ugyanis lehet, hogy részleges paralízisben van, de a szemmozgás mérhető, így a résztvevők tudtak úgy közvetve jelezni a vizsgálat vezetőjének, hogy a feladatvégzés kezdetén, illetve végén szemeiket balra vagy jobbra forgatták párszor. Mindeközben a résztvevők agyműködését és izommozgását is figyelték, hogy a csalás lehetőségét kizárhassák.
A vizsgálat eredményei szerint az alvók akár 50 százalékkal több időt is igénybe vehettek ahhoz, hogy megtegyék. amit kértek tőlük, úgyhogy ez indikálja azt, hogy álmaik során lassabban élik meg fejükben a folyamatokat, mint tudatosan. Mindez még akkor is így történhet, ha erre nem döbbennek rá, ugyanis álmaikban ugyanolyan gyorsnak tűnnek a folyamatok, mint a valós életben. Erlacher azonban még mindig nem képes megmagyarázni, mindez miért történik: legjobb elmélete szerint alvás közben lassabban tudjuk az információkat feldolgozni.
A kutató ugyanakkor úgy véli: a sportolók többsége a tudatos alvás folyamatát tudnák arra használni, hogy többet tudjanak edzeni. Az alvás során ugyanis az emlékek berögződése történik, így a sportolók akkor is tudnak edzeni, amikor fizikailag erre nem nyílna mód, például egy szerencsétlenebb sérülést követően. Több profi atléta alkalmazza egyébként ezt a technikát - árulta el Erlacher - ez kevésbé hatékony a tényleges edzésnél, de sokkal jobb a tudatos mentális ismétlésnél. Ezen esetben az időbeli torzulás sem kellene, hogy problémát okozzon, ugyanis az események sorrendje ugyanaz, még akkor is, ha több ideig tart elvégezni ezeket.
