Az elképzelés voltaképpen meglehetősen régi gyökerekkel bír - írja az IFLScience.com . A cikk dr. Mark Mahowaldot, a Stanford Egyetem alvásszakértőjét idézve rámutat, sokáig úgy hitték az emberek, hogy alvás közben a lélek elhagyja a testet. Így aztán, ha egy alvajárót felébresztenek, onnantól lélektelenül fogja járni a világot. Persze mai fejjel ez a magyarázat nem tűnik túl tudományosnak, és immár inkább arról szólnak a hiedelmek, hogy amennyiben valakit felkeltenek alvajárás közben, kómába eshet, esetleg szívrohamot kaphat. Valójában persze ez nem igaz, de nem is jelenti feltétlenül azt, hogy mindenképpen ki kellene zökkenteni álmukból az érintetteket.
"Amikor valaki alvajár, éppen a mély és a felületes alvás közötti állapotban van. Ezért, ha felkeltjük, rendkívül zavarodott lesz" - mondta el Harriet Hiscock, az ausztrál Murdoch Gyermekkutató Intézet professzora. "Nem fogunk szívrohamot okozni neki, illetve nem is öljük meg vele, de ha megpróbáljuk felébreszteni - ami ilyenkor általában elég nehéz -, azzal nagyon felkavarhatjuk."
Dr. Raghu Reddy, az Arkansasi Orvostudományi Egyetem tüdőgyógyász-alvásszakértője szerint önmagában az alvajárás nem veszélyes az egészségre, még ha hordoz is magában kockázatokat. A lehetséges veszélyei közvetetten abból fakadnak, hogy az alvajáró óvatlanul balesetet okozhat, megsértheti magát. Ennek egy extrém példája egy 15 éves londoni lány esete 2005-ből, aki álmában felmászott egy 40 méter magas darura, majd elaludt a daru karján. Végül szerencsésen megmentették, de ez is jól mutatja, hogy bizonyos körülmények között miként születhet nagy veszély az alvajárásból.
Ez is érdekelhet
Vannak tehát esetek, amikor igenis érdemes megpróbálni magához téríteni az alvajárókat, vagy legalábbis segíteni nekik valahogyan biztonságba jutni. Erre nincs egyetemlegesen elismert jó módszer. Ezzel együtt Reddy úgy véli, az a legszerencsésebb, ha megpróbáljuk gyengéden visszakísérni az érintettet az ágyába. Semmiképpen se legyünk viszont erőszakosak vele. Ha nem járunk sikerrel, akkor figyeljünk rá oda, nehogy bajba kerüljön, majd kis idő elteltével próbáljuk meg újra visszaterelni a hálószobába.
Legjobban: