Nem nehéz átérezni a keserűségét annak a gyermekeit egyedül nevelő édesanyának, aki a vidámpark bejárata előtt azért nem tud családi jegyet váltani, mert nincs velük egy felnőtt férfi, a jegypénztáros szerint pedig ők így nem egy család. Számára valószínűleg nem is az a néhány száz forint elvesztése a legkellemetlenebb, amire a rugalmatlan jegyrendszer szerint nem jogosult - sokkal rosszabb a tudat, hogy a társadalom szemében ők a gyerekekkel nem is alkotnak egy egészet, ők csupán "csonka" család. Bár ez utóbbi kifejezés kikopóban van a köztudatból, a magyar társadalom összességében még eléggé konzervatív a család fogalmát illetően, azt a legtöbben még mindig csak egy apa és anya, valamint tetszőleges számú gyermek együttéléseként értelmezik. Pedig Magyarországon is férfiak és nők tízezrei kénytelenek egyedül gondozni a gyerekeket, ami nem csak anyagi szempontból jelent óriási kihívást.
A Központi Statisztikai Hivatal ( KSH ) adatai szerint Magyarországon körülbelül 300 ezer család él egyetlen szülővel, és félmillió olyan gyermek van, akit csak az anyja, vagy az apja nevel. Legtöbb esetben válás miatt kerülnek külön a szülők, de sok a párját elvesztő özvegy is. Előfordul - bár Magyarországon még nem túl gyakori - hogy egyetlen szülő fogad örökbe, és nevel fel egy gyermeket. A kormány néhány intézkedéssel - például könnyebb bölcsődei elhelyezés - igyekszik segíteni a gyermekeiket egyedül nevelőket, illetve Budapesten egy alapítvány is segítséget és tanácsadást nyújt nekik. A nekik ítélt családi pótlék összege azonban csak jelképesen, 1500 forinttal magasabb, mint az olyan családoknak, ahol két ember neveli a gyermekeket. Az egyedül maradt anyukáknak és apukáknak így minden forintot és lehetőséget meg kell ragadniuk, hogy a hó végére is maradjon valami a pénztárcában.
Ki kellett szervezni az apaszerepet
Andrea hat évvel ezelőtt költözött el a párjától, egy viharos válást követően. Három gyermekével kellett kiköltözniük Szegedről egy a várostól nem messze lévő kis településre - gyakorlatilag a nulláról kezdték onnan újjáépíteni az életüket. A két kisfia óvodás volt még, a lánya pedig általános iskolás, a három gyerek ellátása így sokszor nagyon nehezen megoldható feladat volt. Korábban Szegeden egy fodrászszalonban dolgozott, mivel azonban kiköltöztek, és a gyermekekről is egyedül kellett gondoskodnia, fel kellett mondania. Főállású anyaként akkor még alig több, mint harmincezer forintot kapott csupán, emellett fodrászként házhoz is kijárt a korábbi ügyfeleihez. "Ha a gyerekekre senki sem tudott vigyázni, az egész családunk együtt vonult házról házra, mint egy kis karaván. A kuncsaftok már a gyerekeket is ugyanúgy várták, akik eljátszottak, amíg én dolgoztam" - emlékezett vissza Andrea. A válás egyébként a gyerekeket is nagyon megviselte, a legnagyobbat egy másik iskolába is át kellett íratni, mert problémák voltak a magatartásával.
Andrea esete azért is sajátos, mert ő maga sem a klasszikus családmodellben nőtt fel: testvéreivel állami gondozottak voltak. Ő talán ezért is érezte különösen fontosnak azt, hogy a gyermekeik jó kapcsolatot ápoljanak az apjukkal annak ellenére, hogy volt párjával szinte látni sem tudták egymást. Az apaszerepet viszont még így kis ki kellett szervezni, néha Andreára, néha pedig a fiútestvérére hárult ez a feladat. "Ez hoz néha furcsa szituációkat. Például hogyan tanítom meg a fiaimat arra, hogy nőnap alkalmából adjanak nekem egy szál virágot? Egy 'normális' családban látják a gyerekek, hogy apa hazaállít egy szállal, ezt pedig tőle leshetik el a kicsik. Na meg persze az is furcsa lehet, hogy a gyerekekkel én megyek locsolkodni, vagy focizni. Szerencsére van egy fiútestvérem is, aki bár külföldön dolgozik, ha hazaér, ő az a bizonyos férfi a házban, ő veszi át az apaszerepet. Szeretném, ha ő is egy minta lenne a gyerekek számára" - mesélte Andrea.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Maradjunk együtt a gyerekekért
A gyermekeiket egyedül nevelő szülők nem csak anyagilag kerülnek nehéz helyzetbe, de sok esetben a szociális életük is perifériára szorul. A gyerekek fuvarozása az iskolába és a délutáni foglalkozásokra, az ellátásuk és a kényszerből elvállalt plusz munkák miatt szinte teljesen eltűnnek a környezetük életéből, hiszen nem csak a közös programokra, de néha még egy rövidebb üzenetváltásra sem jut idő és energia.
A nehézségek tudatában sok pár akkor is fenntartja a gyermekek előtt a kapcsolat látszatát, amikor az egymás iránt érzett szeretet és tisztelet helyébe harag és keserűség lépett. A család látszólag még egyben van, a felek együttélése azonban már inkább csak egy lakótársi kapcsolattá silányult, ahol a nő megfőzi a vacsorát és altatja a gyerekeket, a férfi pedig megjavítja a dolgokat a ház körül. Az egyre gyakrabban felszínre törő konfliktusok mellett is legitimálja az együttlétet a gyerek, akinek csak ártana, ha az egyik fél elköltözne. Marad a mérgező légkör a feloldhatatlan feszültségekkel és a soha ki nem beszélt konfliktusokkal. Nem biztos, hogy ez a kisebbik rossz.
A házasság akkor menthetetlen, ha nem mentjük meg
"Soha nem mondhatjuk azt egy házasságra, hogy teljesen menthetetlen, ezt csak a párok tudják eldönteni. Akkor szoktunk közösen a kapcsolat lezárása mellett dönteni, ha a felek úgy döntenek, hogy nem hajlandóak további erőfeszítésekre a kapcsolat érdekében" - mondta el a HáziPatika.com megkeresésére Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta. A szakember szerint a házasság megmentéséhez azok a párok ragaszkodnak jobban, akik már több időt töltöttek együtt, nekik ugyanis már olyan közös múltjuk van, amiből a válságba került kapcsolatuk is képes táplálkozni.
Teljesen természetes, hogy a gyerekek szeretnének mindkét szülővel jóba lenni, még akkor is, ha a látják, hogy az anyjuk látni sem bírja az apjukat, vagy fordítva. Ha nem sikerül normalizálni egymás között a helyzetet, annak a gyermek is a kárát látja. "Ha tudom, hogy anyu utálja aput és én anyuval élek, akkor anyunak azt kell mutatnom, hogy én is gyűlölöm aput, pedig én valójában szeretném őt szeretni. Ezt a mi szakmánkban lojalitás-konfliktusnak, vagy esetenként meghasadt lojalitásnak hívjuk, és ez nagyon erős hatást gyakorol a gyermek későbbi érzelmi viszonyaira is" - hangsúlyozta a család-pszichoterapeuta. A külön élő, de alapvetően jó kapcsolatot ápoló szülők tehát jobb hatással lehetnek a gyermek érzelmi fejlődésére, mint a közös lakásban összezárt, egymás mindennapjait megkeserítő alibi-házasok.
Ez is érdekelhet
"Fontos tudni, hogy a felek csak a párkapcsolatukat, vagy a házasságukat zárhatják le, szülőtársként élethosszig együttműködésre vannak ítéltetve. Ha a bizalom egymás felé el is halt, egy korrekt partneri viszont azért sokan meg tudnak őrizni. Ez elég ahhoz, hogy a legfontosabb, gyereket érintő kérdésekben racionálisan tudjanak dönteni" - mondta el a szakember. Hozzátette: ez a folyamat nagyon sok munkát igényel mindkét féltől. Ennek az egyeztetésnek a kialakítása nagyon hasonló ahhoz, ahogy a párkapcsolat természetes fejlődése során (általában a kapcsolat harmadik-negyedik évében) kialakítjuk a közös életünk szabályrendszerét. Ugyanilyen módon kell kialakítani egy új szabályrendszert úgy, hogy ők már nem alkotnak egy párt.
