Lili negyven éves, férje, Péter, öt évvel idősebb. A pár nyolc éve költözött Észak-Kaliforniába, második gyerekük már ott született, két évvel ezelőtt, az első még Magyarországon, tíz éve. "Már a házasságunk elején eldöntöttük, hogy három gyereket szeretnénk, a projektbe hamar bele is vágtunk. Eltelt három hónap, de nem estem teherbe, így elmentünk kivizsgálásra, ahol kiderült, hogy a problémát a TSH-szintem - így nevezik a pajzsmirigyserkentő hormont -, okozza. A gondot gyógyszerrel orvosolták, a terápia pedig sikeres volt, egyből teherbe estem, amint az első doboz gyógyszert beszedtem" - meséli Lili.
A történet nem végződött egyből happy enddel, mert az első babát sajnos elvesztették, de a következő meglepően könnyen jött: a vetélést követően nagyon hamar - egy hónapon belül - megfogant, problémamentes terhesség után császármetszéssel született.
Kisfiuk születése után a párban fel sem merült, hogy a második gyerek érkezése problémás lehet, optimisták voltak. Amikor Máté 2 éves lett, bele is vágtak az újabb projektbe, viszont három hónap után Lili érezte, hogy valami gond lehet. Ismét kivizsgálták, nyugtatgatták, de tovább már nem léptek. Amikor már majdnem 5 hónap telt el, de a baba továbbra sem fogant meg, egyből lombikprogramot javasoltak nekik. "Ezt furcsállottuk, tudtuk ugyanis, hogy a lombikot meg szokta előzni az inszemináció, ami esetünkben szóba sem került. Pedig akkor biológiailag még fiatal voltam, mindössze 32 éves. Ismert volt az is, hogy a korábbi terhesség természetes úton jött létre, tudtuk, hogy ilyenkor nem szoktak egyből lombikot végezni" - emeli ki a nő.
Interjúalanyunk ekkor még nem tudta, hogy létezik másodlagos meddőség, ami azt jelenti, hogy valakinél a második gyerek nem jön össze. Ez csak sok éves küzdelmük során derült ki számára, miközben rájött, hogy problémájuk sok családot érint.
Riasztó tigrisbukfenc
Mérlegen a járvány: mi olvasható ki a magyar halálozási adatokból?
A koronavírus első másfél évében a magyar halálozási adatokra nagyobb hatása lehetett az elmaradt influenzajárványnak, mint az egészségügy terheltségének, a pandémia közvetett hatásai így eddig legalábbis összességében több életet menthettek meg, mint amennyit elvettek. A közúti balesetek száma lecsökkent, az öngyilkosságoké viszont nőtt, a születések számát azonban hosszabb távon valószínűleg nem befolyásolja majd a vírus terjedése.
Mikor jön már az unoka?
Mikor bővül már a család, érkezik-e már az unoka? Miért nem érkezik már az unoka? Kérdések, amelyeket előbb vagy utóbb, de szinte biztosan megkap minden pár. Illetve ehhez nem is kell pár, elég, ha valaki nő. De vajon jó ötlet ilyen kérdéseket feltenni? És hogyan kommunikálhatják a párok, ha terhes nekik az efféle nyomasztás?
Mi van a háttérben, ha egy nő nem akar gyereket?
A traumatikus gyerekkortól kezdve az anyai ösztön hiányán át a karrierig sok minden magyarázhatja, miért nem akar egy nő gyereket. Egyes esetekben viszont még az sem biztos, hogy valóban nincs meg benne a vágy, hogy anyává váljon. A lehetséges mögöttes okokról pszichológussal beszélgettünk, arról pedig párterapeutát kérdeztünk, milyen hatással lehet egy ilyen döntés a párkapcsolatra.
Mivel az inszemináció átugrása miatt azt érezték, a sikertelen próbálkozások után ajánlott lombik csak pénzlehúzás, nem is vágtak bele a programba. Aztán az életük úgy alakult, hogy Észak-Kaliforniába költöztek, így a történetet egy időre napolták. Elkezdtek dolgozni, amikor pedig rendeződött a kinti életük, elmentek egy klinikára a korábbi eredményeikkel. Az orvosok kint is mindent rendben találtak, és mivel Lili még akkor is 35 év alatt volt, inszeminációt javasoltak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Ez a beavatkozás kevésbé invazív, csak hormontablettát kellett szednem azért, hogy egy petesejt helyett kettő érjen meg, így az esélyeink duplázódnak. Ezt követően a spermát mesterségesen juttatták be a méhbe, segítve ezzel a hímivarsejt munkáját. Három sikertelen próbálkozásunk volt, de a kudarc okát nem tudták megmondani. Ekkor jött egy furcsa csavar, elkezdtek ugyanis hibáztatni. Hirtelen elkezdtem öreg lenni, hirtelen nem lettek jók a petesejtek. Ez pszichésen nagyon megterhelt, igazságtalannak gondoltam, nem értettem, hogy ha semmit nem tudnak, akkor miért pont engem vádolnak" - mondja Lili.
Ezt követően a pár belevágott a lombikprogramba, amelynél a leendő anya sokkal több hormont kap. Ilyenkor a pakliban az is benne van, hogy ezekre nem úgy reagál, ahogyan az megszokott. "Kiderült, hogy az én szervezetem sem az elvárásoknak megfelelően reagál. Hogy is mondjam, rebellis vagyok. Elmagyarázták, hogy az esetem ugyan nem egyedi, de ritka, a gondot pedig az okozza, hogy az agyam nem engedi, hogy mesterségesen bevitt hormonokkal 'kitrükközzék' a mechanizmusát. Mert az agy normális esetben havi egy petesejtet enged megérlelni, azt pedig észreveszi, ha ki akarják cselezni. Ilyenkor le tudja zárni azokat a receptorokat, amelyek a hormont felveszik, innentől kezdve pedig sikertelen a stimuláció. Ha ez a helyzet, másfajta gyógyszert adnak, máshogy próbálkoznak, másképp megpróbálják 'becsapni' az agyat. Viszont nálam sehogy sem értek el sikert, három teljes lombikciklusunk volt, de mind kudarccal végződött."
Biztos, hogy a nő a hibás?
Miután a lombikos próbálkozással eltelt másfél év, a pár tartott egy nagyjából egy éves szünetet, majd keresett egy új klinikát, ahol megismételték a kivizsgálást. Ahogyan az előző, úgy ez is egyetemhez tartozó intézet volt, de a meddőség okát ők sem találták. Viszont mivel addigra Lili már átlépte a bűvös 35 éves kort, hibásként egyértelműen őt nevezték meg, azt mondták, szervezete nem termel elég petesejtet. "Ezt igazságtalannak tartottam, mert nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség. Los Angelesben például van olyan lombikklinika is, ahol a nőket nem is stimulálják hormonnal, hanem minden hónapban leszívják a természetes úton megértett petesejtjüket, és azt termékenyítik meg. Nagyon jó eredményeket érnek el, de sajnos több órát kellett volna utaznunk a kezelésekre, így nem választhattuk őket. Próbáltuk elérni, hogy a mi klinikánk is alkalmazza az ottani módszert, de azt mondták, a protokolljuk ezt nem engedi. Végül hagyományos lombikból náluk is hármat végeztünk, ebből egyszer lett egy korai terhesség, de végül egyik sem sikerült" - árulja el Lili.
A pár ezen a ponton telítődött, nem akartak újabb próbálkozást, nem akartak idegen spermával történő mesterséges megtermékenyítést sem. Az utolsó lehetőség a donorpetesejtes lombik volt, amire Magyarországon nincs mód. "Azt éreztem, hogy 10 év múlva bánni fogom, ha ezt a lehetőséget nem próbálom meg, így belevágtunk. Itt nincs hormonstimuláció, csak olyan gyógyszeres kezelés, ami a méhet előkészíti a beágyazódásra. Maga a folyamat úgy zajlik, hogy a párok a klinikával szerződött donorbanktól petesejtet választanak. A donorokról vannak fényképek, adatok, írnak esszét is magukról a leendő szülőknek. A donor egy ciklusért csak pár ezer dollárt kap, ami nem egy hatalmas összeg, körülbelül egy havi albérlet ára. És nem is adhatnak petesejtet, csak néhányszor. Tehát a donorokat leginkább a segítő szándék vezérli. Ami drága, az a klinika, mi például 17 ezer dollárt fizettünk 6 darab petesejtért. A leendő szülőknek a procedúra megkezdése előtt pszichológusi vizsgálaton is át kell esniük, ilyet nálunk is végeztek" - avat be minket Lili.
Kerülni a titkokat
A donor petesejttel már az első lombikjuk sikerült, ahhoz az ismerősükhöz hasonlóan, akiknek nem sokkal korábban - 10 évnyi kudarc után - született így gyerekük. Bár tudták, hogy statisztikai alapon 50 százalékos esélyük van, mégis meglepődtek, mivel ismerősük sikere után úgy gondolták, az ő esetük lesz a sikertelen 50 százalék. Szerencsére nem így lett. Abból, hogy második fiuk ezzel a módszerrel érkezett, nem szeretnének titkot csinálni, azt tervezik, hogy Dávidnak mindig azon a szinten beszélnek majd a történetről, ahogy azt a kora megkívánja. Az egyetlen nehézségük, hogy családon belül nem kommunikálták a lombik menetét, a nagyszülőknek csak később tervezik ezt elmondani. "Ennek legfőbb oka, hogy nem szeretnénk, hogy a két gyereket összehasonlítsák, köztük akaratlanul is különbséget tegyenek. Azt szeretnénk, hogy Dávidot önmagáért szeressék. Erről egyeztettünk pszichológussal is, döntésünket ő is helyesnek tartotta" - mondja a nő.
Ez is érdekelhet
Dávid most kétéves, tündéri kisfiú, tízéves bátyjára nagyon hasonlít. Szülei számára ez csak azért meglepő, mert ők - szemben a nagyszülőkkel - tisztában vannak azzal, hogy a fivérek genetikailag csak féltestvérek. Szembesültek egészen meglepő dolgokkal is. "Van például egy olyan külső jegy, ami az én családomra nagyon jellemző, és rajta is megfigyelhető. Erről a jelenségről a Stanford klinikának vagy egy néhány évvel ezelőtti tanulmánya, amiben leírják, hogy a donor petesejtes terhességeknél az embriók az anyai génekből is abszorbeálnak valamennyit a méhen belül. Minimális százalékot, de ebben az esetben nem a mennyiség az érdekes. Megfigyelték azt is, hogy ezek elsősorban a külső jegyeket érintik. Tehát az anya hat a baba külső megjelenésére" - avat be interjúalanyunk. Az immár kétgyerekes anyuka máig hálás azért, hogy új otthonukban lehetőség van petesejt donációra, azt pedig nem érti, hogy sok országban miért tiltják ezt. Maga is úgy érzi, ha fiatalabb lenne és módjában állna, ő is segítene ezzel másokon.
