Nyakigláb kamaszok
A kamasz élete bizony nem egyszerű. Az ág is húzza. Keze-lába rekordgyorsasággal, szinte szemmel láthatóan rekordméretűre nő, karjai idegen testként lógnak a vállaiból, háta görnyedt, tartása bizonytalan, mintha ingatag egyensúlyából állandóan a kibillenés fenyegetné. Járása a legszeretetteljesebb szülői szemszögből nézve is kissé majomszerű. Egy kis jóindulattal azt is mondhatnánk, hogy a külső szemlélő számára rejtélyes belső ritmusnak engedve rója a serdülők útját.
Pattanások halmaza borítja el nemrég még selymes bababőrét. Ha férfiasodni kezd, akkor rendszertelen szőrzet kezd növekedni teste legkülönbözőbb részein, ádámcsutkája kimagasodik és a hangja is önálló életet kezd élni. Ha a női nemhez tartozik, annak külső jelei is hamarosan láthatóvá válnak a szűk trikón át, babás pocakjának domborulata pedig könyörtelenül csípője környékére tevődik át.
De nemcsak teste méretarányai tolódnak el, lelkiállapota is legalább ilyen ingatag és változó. Hormonjai, csúfot űzve a gyermekkor védett biztonságérzetével, érzelmeit és értékrendszerét a feje tetejére állítják. Nem tartozik sehova: már nem gyerek, de még nem felnőtt, a szülők biztonságos korlátjai börtönrácsoknak tűnnek, és úgy érzi, hogy a világon senki sem érti őt meg. A korához tartozó szégyenérzet által még védtelenebbnek érzi magát - vázolta fel a kamaszkor gondjait Zweegman-Kocsis Magda mozgásterapeuta, aki Hollandiában él és dolgozik, de Magyarországon is rendszeresen közreműködik szakértőként tanfolyamok szervezésében szülők és pedagógusok számára.
Túlélő bébireflexek
A természetesnek vett kamaszkori jelenségek mögött gyakran nem fedezik fel a lappangó veszélyt: az időben le nem gátolt csecsemőkori reflexek megzavarhatják a fejlődés természetes menetét. Az ún. primitív reflexek az első életévben a csecsemő mozgásának lépcsőzetes fejlődését irányítják. E csecsemőkori reflexek által a gyermek folyamatosan edzi érzékszerveit is. Ahogy a baba mozgástere nő, egyre magasabb rendű és összetettebb feladatok végzésére lesz alkalmas. A mozgások által edzi a szem-kéz távolság felmérésének, a szem követő, a távolból közelre való visszafókuszálás, a térbeni tájékozódás képességét, az egyensúlyérzéket, finomítja a keresztirányú mozdulatait, a finom ujjmozgásokat és sok egyéb létfontosságú képességet is fejleszti.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A primitív reflexek szerepét folyamatosan - főleg, amikor a baba már felül vagy elkezd járni - a testtartó reflexek veszik át. Ez utóbbiak segítik majd élete végéig a mozgásban, a nehézségi erő ellensúlyozásában, valamint a környezetből eredő ingerekhez való alkalmazkodásban is.
Ha egy vagy több primitív reflex valamilyen oknál fogva nem szorul vissza időben az első életév folyamán, akkor továbbra is "beleszól" az izommunkába, és "szabotálhatja" a testtartó reflexek munkáját, amelyek a helyes tartást irányítják. De megzavarja a koordinációt és a tanuláshoz, feladatmegoldáshoz szükséges információfeldolgozást is. A későbbi problémákban a többi tényező mellett a gátolatlan primitív reflexek nagy, felerősítő szerepet játszhatnak.
A testtartást is befolyásolják
A feltűnően rossz tartás és rossz izomtónus - ha a háttérben nincs egyéb szervi ok - többnyire az alulfejlett Testtartó reflexeknek köszönhető. Kisebb korában a gyerek valószínűleg még valahogy ellensúlyozza a hiányos izommunkát, és el is nézzük neki, ha csetlik-botlik. De a kamaszkori hirtelen növekedés által a csontok túl nagyok lesznek a hiányos jelzésekkel küzdő háti és hasi izomzat számára, amely végül kénytelen engedni a test súlyának. Az időn túl is aktív csecsemőkori reflexek belülről jövő reakciókkal, láthatatlan erővel irányítják az izmokat. Ha ehhez még szellemi megterhelés vagy egyéb feladatok végzése is járul, a gyerek kénytelen lesz erejét gazdaságosan megosztani, és a feladat megoldására koncentrálni. Az eredmény a rossz tartás. Figyeljük csak meg, hogyan görnyed egy gyerek, percről percre egyre jobban előre írás vagy evés közben. Hogyan próbálja rakoncátlan izmait fegyelmezni, ha rászólunk, de pár perc múlva már újból kénytelen a belső kényszernek engedni és elnyúlik a széken vagy "eltehénkedik" a padon. Kínjában az asztalra könyököl, alátámasztja a fejét, talán még a lábait is maga alá húzza, hogy leszorítson egyes izomcsoportokat, amelyek még a rendszere mélyén működő primitív reflexek-nek engedelmeskedve automatikusan éppen ellenkező irányba indulnának. Az ilyen gyerek testnevelésórán vagy játék közben is sűrűn megüti magát vagy elesik: szó szerint nem tudja a bal keze, hogy mit csinál a jobb.
A felnőttek, jó modorra hivatkozva, újból és újból rászólnak: "húzd ki magad, ülj rendesen!"stb. és ezzel az ördögi kör bezárul. El sem tudjuk képzelni, mennyi energiájába kerül egy ilyen gyereknek, ha a táblára vagy egy feladatra kell összpontosítania, miközben végtagjai szinte önálló életet kívánnak élni, és folyamatosan kibillentik testi egyensúlyából és a koncentrációból.
Az éretlen testtartó reflexek következtében a háti, nyaki és hasi izomzat nem működik megfelelően s ez a hirtelen növekedés következtében sokszor maradandó gerincferdüléshez, vagy egyéb hátgerincproblémához vezethet. A túlfeszült nyaki és vállizmok később sok fejfájást, szédülést, mozgásszervi problémát és kopást is okozhatnak. A folyamatos kompenzációs kísérletek igen kimerítőek az illető számára, és néhány egyéb tényezővel társulva nyitott az út a depresszió, krónikus fáradtság és a különböző immunproblémák felé.
Érzelmi hullámvasút
A kamaszkori túlzott reakciók arra utalnak, hogy a serdülő nemcsak izmait, de érzelmeit sem tudja kordában tartani. Sokszor nem is érti, hogy mi történik vele. Ha a csecsemőkori reflexek még jelen vannak, azok a megkésett idegrendszeri fejlődés jelei. Ide sorolhatóak a jó intelligencia ellenére is jelentkező tanulási, koncentrációs és koordinációs problémák, de sokszor látunk a gyermek korához nem illő viselkedést. Az olyan gyereknél, akinek határérzete, vészjelző rendszere vagy éppen az ingerszűrő rendszere nem került időben a helyére, azon kisebb korban autista vagy hiperaktív magatartás jeleit észlelhetjük és tinédzserként e végletes reakciók a hormonok hatására, még jobban felerősödhetnek.
Az időn túl aktív visszahúzódó reflex például még felnőtt korban is befelé fordulásra, visszahúzódásra ösztökél. Ennek hatására az ember túl érzékeny, minden ingert túlreagál, összes sejtjével mindenre, mint egy kis kukac, összerándulással felel. Ha gyereket nézzük, nem értjük, mi zajlik benne, miért sértődik meg olyan gyorsan, miért rohan el és csapja be maga után az ajtót. Ha a reflexek szempontjából nézzük, akkor ez a reakció érthetőbbé válik.
A lányoknál a kamaszkor egyes testrészeik kidomborulásával is jár. A korral járó hormonális változások és fokozott szégyenérzet, a visszahúzódó reflex kombinációjával anorexiához (kóros soványság) is vezethet. Nem ritka a serdülőkori depresszió és végletes esetben öngyilkosság is előfordul.
A másik véglet az ún. Moro-reflex-ből adódhat, amelynek következtében az illető mindig mindenre és minden idegszálával és minden egyes izmával reagál. Nem működik az a jelzőrendszere, amely által a lényeges információkat ki tudná szűrni a lényegtelenből. Minden elvonja a figyelmét, nehezen koncentrál, fizikailag is nyugtalan. E reflex befolyásolja a szemmozgató izmokat is, így az olvasást, tanulást, információfeldolgozást is. Az ilyen reakciókkal küszködő gyerekre iskolás korban, jobb híján, hamar rákerül a "hiperaktív" pecsét.
Egy Moro-reflex-es kamasz az iskola vagy sportolás után olyan fáradt, hogy már csak a tévé vagy számítógép leszűkített világából eredő ingerekkel képes megbirkózni. Ez persze a legrosszabb, mert a vibráló képernyőből eredő információmennyiség a kifinomultabb idegrendszerét teszi próbára, még jobban túlterhelve azt. Ekkor már képtelen bármi egyéb feladat megoldására. Ha csak hozzá szólunk, már felcsattan, nagy szájjal visszavág, és így vezeti le a felhalmozódott feszültséget.
A visszahúzódó reflex és a Moro-reflex gyakran együttesen is fellelhető, például az autista magatartást tanúsító gyerekeknél. Mivel egy ilyen gyerek képtelen az ingeráradat szüntelen bombázásával megbirkózni, kínjában visszavonul belső világába és igyekszik a külvilágot kizárni. A kontrolálatlan hang- vagy dühkitörések villámhárítóként szolgálnak a felgyülemlett feszültség levezetéséhez.
Természetesen felnőtt korára még a legboldogtalanabb kamasz is túlnő sok mindenen.
De nem mindegyik. Ha mindez nem múlik nyomtalanul el, akkor felnőtt korra idő előtt kimerülnek az illető stresszfeldolgozó tartalékai, idegzete, immunrendszere és mozgásszervei. Ezek, az egyén biológiai és társadalmi tényezőitől, életformájától függően a lehető legkülönbözőbb problémákat okozhatják.
Van segítség
A fent említett viselkedésformák és problémák - és most nem térünk ki a diszlexiára és egyéb tanulási nehézségekre, mozgási, koordinációs és viselkedési rendellenességekre, de ezek is nagymértékben idetartoznak - általában visszavezethetőek arra a fázisra, ahol a korai fejlődés folyamán "elakadt a tű".
Az angliai Chesterben 40 éve működik a Neuro-Fiziológiai Pszichológiai Intézet (Institute for Neuro-Physiological Psychology = INPP). Idegrendszeri Fejlesztő Program (Neuro Development Therapy) néven, évtizedes kutatások alapján kidolgoztak egy különleges módszert, amelyet világszerte nagy sikerrel alkalmaznak. Ennek segítségével kb. három éves kor fölött könnyen végigtesztelhetőek és kimutathatóak a maradék csecsemőkori reflexek. Kidolgoztak egy olyan testre szabott gyakorlatsorozatot is, amely könnyen elsajátítható, de szigorú rendszerességgel kell végezni. A gyerek szülői vagy pedagógiai felügyelet mellett, később pedig egyedül is végezheti a napi 3-5 perces gyakorlatokat, amelyek a korai idegrendszeri fejlődésben keletkezett hézagokat hivatottak átkötni. Az eredmények megdöbbentőek. A szülők és pedagógusok sokszor utólag látják csak az összefüggéseket. Annál nagyobb az öröm, amikor a gyermek - bármely életkorban is - felszabadultan és valós adottságaihoz és életkorához hűen teljesít.
E módszer alapjait, a tesztelést és a gyakorlatsorozatot egy kétnapos tanfolyam keretében már második éve el lehet sajátítani Magyarországon is. A tanfolyam elsősorban pedagógusok, egészségügyi dolgozók és problémás gyermekek szülei számára alkalmas, de minden érdeklődőt szívesen látnak. A cél, hogy ez az értékes információ minél több helyre eljusson, hogy minél több gyermekből felszabadultabb kamasz és kiegyensúlyozottabb felnőtt válhasson.
Az általában negyedévente tartott tanfolyamokról információt kaphatnak magyarul: INPP képviselet, tel: 06 20 928 0006, angolul: www.inpp.org.uk .
Sally Goddard (az INPP vezetője) könyve "Reflexek, tanulás és viselkedés", (Betekintés a gyermeki elmébe) címmel a közeljövőben jelenik meg a Medicina Kiadó gondozásában.
