Sokkoló tények
Ennél azonban sokkal bonyolultabb a helyzet, hiszen nemcsak a nőkkel, hanem a gyerekekkel, az idősekkel, a betegekkel, a fogyatékosokkal szemben is történhet - és a nyilvánosságra került esetek szerint történik is - bántalmazás. A gyermekek többsége a vele egy háztartásban élőtől szenved el jogsértést, ami azért különösen aggasztó, mert ez a csoport fokozottan kiszolgáltatott, védtelen, érdekérvényesítésre jószerével képtelen helyzetben van - és éppen azoknak a hozzátartozóknak kellene őket megvédeniük minden ártalomtól, akiktől a rossz bánásmódot elszenvedik. A szülőktől való félelem, fenyegetettség, az indokolatlan, de nagyon erős szégyenérzet gyakran megakadályozza őket abban, hogy segítséget kérjenek.
Védtelen gyermekek
Nemrégiben nagy felháborodást keltett, amikor egy apa a nyílt utcán olyannyira megverte a kétéves kisfiát, hogy a gyermek bele is halt a sérüléseibe. De mi van akkor, ha ez az eset nem tanúk előtt történik, és ha a kicsi "csak" súlyosan megsérül - vajon biztos, hogy akkor is felfigyelt volna valaki a csendes gyermeksírásra, vagy a kicsi testén lévő kék foltokra? És ha észreveszi, vajon értesítette volna a hatóságokat? Hogyan is állunk a gyermekbántalmazással? - A gyermekbántalmazás nem is jó kifejezés - mutatott rá Révész Magda, a FIÓKA Gyermek- és Ifjúságjóléti Központ szakmai vezetője, akit a kérdéseimmel felkerestem - helyette ma már a WHO definícióját fogadjuk el, "a gyermekekkel szembeni rossz bánásmód" meghatározást. Ez lehet bántalmazás (fizikai, lelki, vagy szexuális értelemben), és lehet elhanyagolás, mind fizikai, mind lelki értelemben. A bántalmazáson és a szexuális visszaélésen kívül tehát erőszaknak számít a gyerekek fizikai és érzelmi elhanyagolása, de például az is, ha egy családban irreális elvárásokat támasztanak.
Az 1997-es gyermekvédelmi törvény határozottan fogalmazott a gyermekkel szembeni rossz bánásmód ügyében, csak egy "puha" része volt: "a gyermek nem vethető alá kegyetlen testi fenyítésnek". Ez lehetővé tette, hogy azok a szülők, akik veréssel nevelnek, hivatkozhassanak arra, hogy a verés a nevelési módszerük. A 2004-es módosítás után zéró tolerancia van érvényben: "a gyermek nem vethető alá testi fenyítésnek". Azóta gyereket Magyarországon megütni nem szabad, így nem lehet vita tárgya, hogy a verés megfelelő nevelési módszer-e.
A tanú is áldozat
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ha felnőtt hozzátartozói bántják egymást, ez azért is érzelmi bántalmazás, mert a gyerek rossz mintát tanul meg: van, aki erőszakoskodhat más fölött, erővel szerezhet érvényt az akaratának. A gyerekek egymás közti agressziója, az ún. "bullying", a "bikáskodás", illetve a tanárverések mögött legtöbbször ez áll. Az esetek nagy részéről kiderül, hogy a hatalmaskodó, a támadó otthon maga is elszenvedője, de legalábbis tanúja a családon belüli erőszaknak. Az is előfordul, hogy az illető önmaga ellen fordul: a tizenéves korban elkövetett öngyilkossági kísérletek hátterében is gyakran áll az elviselhetetlen otthoni légkör.
Nyelvünk árulkodó
Ne tűrjük szótlanul!
Hogy mi a teendő akkor, ha valaki akaratlan szem- és fültanúja a családon belüli erőszaknak? Az ún. jelzőrendszer tagjainak, tehát az egészségügyben, az oktatásban dolgozóknak, a rendőröknek, a szociális ellátórendszer munkatársainak, stb. jelzési kötelezettsége van. A rendőrség 2003 márciusában elfogadta azt a szabályozást, hogy minden jelzésnek utána kell járniuk, helyszínre kell menniük. Ha a bántalmazásnak laikus tanúja van, ő számos esetben ódzkodik a bejelentéstől, fél az érintettek reakciójától, megtorlásától, vagy attól, hogy tanúskodnia kell. De ha csak ez tartja vissza, megvan a mód arra is, hogy a háttérben maradva (például utcai telefonról, névtelenül) tegyen bejelentést, akár a rendőrségnek, akár az önkormányzat jegyzői gyámhatóságának - hívta fel a figyelmet Révész Magda.
Ez is érdekelhet
2007-ben ötven szülők által bántalmazott gyermeket láttak el a vezetése alatt álló Gyermekjóléti Szolgálatnál. A szülők által lelkileg bántalmazottak száma 46 volt. Ide azok tartoznak, akik vagy a szülők erőszakosságának tanúi, vagy például nem szólnak hozzá napokig, bezárják, tehát nem fizikailag, hanem lelkileg terrorizálják. A családi konfliktusok nem tekinthetők elszigetelt jelenségnek: a Fióka munkatársai tavaly körülbelül 800 családdal, benne 1530 gyermekkel foglalkoztak. A kezelt probléma típusa szerint családi konfliktus 572 esetben fordult elő, családon belüli bántalmazás esetét 179, az elhanyagolást 268 gyereknél állapították meg. Ezek a gyerekek továbbra is a családban élnek, hisz esetleges kiemelésükkel sem oldódna meg a helyzetük. Azt pedig még csak megbecsülni sem lehet, hányan lehetnek olyanok, akikről nem is szereznek tudomást. Sajnos, ez nem egyedi, családi, hanem széleskörű társadalmi probléma, hiszen ma a magyar társadalom minden szintjén mindennapos az egymás lealázása, lealacsonyítása, a testi-lelki agresszió. Félelmetes adat az is, hogy ma Magyarországon az életellenes bűncselekmények, illetve a súlyos testi sértések döntő részét családon belül követik el.
