A konzervatív családmodellben a nőknek és a férfiaknak megvan a maguk nemükhöz rendelt tradicionális szerepe. A nők hagyományos feladata az anyaság, a gyereknevelés, a családi otthon érzelmi melegének biztosítása, míg a férfiak elsődleges kötelessége a család fenntartása. Ezekhez a tradicionális szerepekhez sztereotip tulajdonságok is tartoznak. A társadalom a férfiaktól elvárja, hogy erősek, dominánsak, ambiciózusak és határozottak legyenek, míg ezen tulajdonságok ellentétpárjait a nőkre vetítik ki. A két nem tradicionális szerepeinek, valamint elvárt tulajdonságainak alapja egyébként az az ideológia, miszerint a nők alacsonyabb rendűek és képességűek a férfiaknál.
A nők és a férfiak családban és társadalomban betöltött szerepei az évszázadok során sokat változtak, vannak azonban jellemzők, amelyek még mindig jelen vannak, és konzerválják az egyenlőtlen viszonyokat. Ilyen jellemzők például a nemi sztereotípiák, melyek erősen meghatározzák korunk gondolkodásmódját.
A nemekhez társított sztereotípiák azért is kopnak ki nagyon nehezen, mert az emberek észrevétlenül is generációról generációra továbbadják azokat az utódaiknak. A sztereotípiák szocializációnk során rögzülnek: születésünktől kezdve ránk telepednek és már gyerekkorban olyan gátlásokat, neurózisokat alakíthatnak ki bennünk, amelyek aztán rányomhatják a bélyegüket felnőtt párkapcsolatainkra, karrierlehetőségeinkre és egész életükre is. Minderről Sáfrány Réka genderszakértővel és Máriási Dóra pszichológussal beszélgettünk.
Büszke fiús és boldog lányos szülők
A gyerekek nemi szocializációja már magzatkorban elkezdődik, egészen pontosan attól a pillanattól, amint a szülők megtudják születendő gyermekük nemét - tehát nagyjából a terhesség 16. hetétől. Innentől a legtöbben tudatosan készülnek a kislányukra vagy kisfiúkra. A készülődés pedig nem merül ki annyiban, hogy bevásárolnak "fiús" vagy "lányos" ruhákból és játékokból - máshogy is viszonyulnak, máshogy beszélnek a magzathoz a nemétől függően. Míg a lányokhoz gyengédebben, lágyabban szólnak, addig a még meg sem született fiúról már magzatkorában is úgy beszélnek, mint akitől erőt, bátorságot, teljesítményt várnak el. Ez a hozzáállásbeli különbség pedig csak tovább erősödik a gyerek megszületése után: a lányokat csecsemő- és kisgyerekkorban többet tartják kézben, a kisfiúknak ezzel szemben gyakrabban mondják például egy-egy esés után, hogy "ez csak katonadolog".
A megkülönböztetés egyébként sok esetben a születéskor is megfigyelhető: míg a lányos szülők inkább "boldognak" nevezik magukat (vagy őket a környezetük), addig a fiús szülők "büszkék". A kórházból hazatérve a kifejezetten kisfiúnak vagy kislánynak kialakított környezetben pedig el is kezdődik a nemi sztereotípiákra nevelés. Ez a "nevelés", persze, nem feltétlenül direkt módon történik. A gyerekek látják és megértik, milyen szerepet töltenek be a szülők a háztartásban, mi mindent csinál egy tipikus anya és apa, de megtanulják például azt is, hogy a játékok és ruhák más-más színűek, valamint különböző tematikájúak attól függően, hogy lányoknak vagy fiúknak készültek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szép és gondoskodó lányok, okos, de érzéketlen fiúk
A fiúkat a nekik készült játékok arra ösztönzik, hogy aktívak, dominánsak, ambiciózusak legyenek, míg a lányokat sokkal passzívabb szerepre kondicionálják. Tőlük csendességet, kedvességet, türelmet várnak el - no meg azt, hogy nagy hangsúlyt fektessenek a megjelenésükre, és hogy mindig arra törekedjenek, hogy vonzóvá váljanak a másik nem számára. Ezeket az irányokat maguk a szülők is tovább erősítik például azzal, ha a kislányokat leggyakrabban azért dicsérik meg, hogy "milyen szépek". Míg egy fiúra sokkal többször mondják, hogy milyen okos, vicces vagy akár jó sportoló, addig egy lánynak a környezete szemében sok esetben a legfőbb tulajdonsága a szépsége lesz. Ezekből a visszajelzésekből aztán a lányok szépen lassan meg is tanulják, hogy az ő életükben a kinézetnek van rendkívül fontos, ha nem a legfontosabb szerepe.
De térjünk is vissza a fiúkhoz és játékaikhoz! Az ő szocializációjukban már csírájában elfojtják az olyan "puhány" és "lányos" ösztönöket, mint a gondoskodás. Egy fiú játszhat labdákkal, katonákkal vagy éppen kockákkal - de babákkal semmiféleképpen.
"A többségi társadalom nem díjazza, ha egy fiú át akarja lépni a sztereotip nemi szerepek által kijelölt határokat gyerekkorában" - mondja Sáfrány Réka genderszakértő. "Pedig attól, hogy egy fiút érdekli például a babázás vagy akár a főzés, még nem lesz úgymond puhány vagy lányos." Sáfrány véleménye szerint ha az ilyen típusú játékok segítségével a fiúk már gyerekkorukban megtanulnák, hogy miként gondoskodjanak magukról és másokról, akkor ez a készség várhatóan felnőttként is kibontakozhatna az életükben. Magyarán, jó eséllyel felnőtt férfiként sem várnák majd el valaki mástól - például a párjuktól -, hogy kiszolgálják őket. A genderszakértő véleményét egyébként már kutatások is alátámasztották. A különféle játékok valóban más-más kompetenciát fejlesztenek: míg a babázás erősíti az érzelmi intelligenciát és a gondoskodást, addig a kifejezetten fiúsnak tartott építőkockák kreativitásra, matematikai gondolkodásra és analizáló készségre kondicionálnak. Abban az esetben pedig, ha a lányok szívesen játszanának építőjátékokkal, sok családban és óvodában csak akkor kaphatják meg ezeket, ha a fiúk már eleget játszottak és nem tartanak igényt rájuk.
Vizsgálatok már azt is bebizonyították, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei nem a nemi szerepeik szerint adnak játékokat, egyrészt sokkal szabadabban válogatnak azok között, másrészt nagyobb valószínűséggel tudják a játékok által kiélni valódi érdeklődésüket. Egyébiránt pedig a játékok előre meg is ágyaznak a felnőttkori nemi egyenlőtlenségeknek. A játékaik alapján ugyanis a gyerekek már nagyon korán megértik, milyen szakmák "illenek" a fiúkhoz és a lányokhoz, és hogy kinek milyen szerepet kell majd felnőttként betöltenie a családban, valamint a társadalomban.
Önbeteljesítő sztereotípiák
A matematikai gondolkodás az iskolában is a fiúk privilégiuma marad, míg a lányoknak az elvárások szerint a humántárgyakban kell jobban teljesíteniük. Az általános iskola végére a tanárok és a szülők többsége gyakorlatilag beleneveli a gyerekekbe a tudományok és szakmák területén elkülönülő hagyományos szerepeket. Ennek egyik jól bevált eszköze volt például az az évtizedekig kitartóan hangoztatott sztereotípia , miszerint "a lányok nem értenek a matematikához". Ez a mondat a kutatások szerint lényegében önbeteljesítő jóslatként pecsételi meg a lányok továbbtanulási lehetőségeit.
OECD felmérések ugyanis bizonyították, hogy ha a lányok kiskoruktól kezdve azt hallgatják, hogy nekik nincsenek olyan jó szellemi képességeik és rosszak matematikából, akkor végül valóban rosszak is lesznek. Önbizalmuk annyira elveszik, hogy nem lesznek képesek teljesíteni bizonyos területeken. Pedig akik a középiskolában jobban teljesítenek matekból, azok nagyobb eséllyel diplomáznak le, sőt a jó matekosok általában jobban is keresnek majd, mint akik gyengébbek voltak benne. De ez az önbeteljesítő jelenség a fiúknál is érzékelhető, csak náluk nem a reál, hanem a humán tárgyak esetében.
"Nagyon jó példa az ilyen sztereotípiák cáfolatára, ha megnézzük, milyen eredményeik vannak a lányoknak és fiúknak, ha nem koedukált iskolába járnak" - veti fel Máriási Dóra pszichológus. A nem koedukált iskolákban a lányoknak nem kell megküzdeniük a tanárok előítéleteivel és azzal, hogy a fiúkhoz hasonlítsák magukat, így könnyebben ki tudják bontakoztatni alapvető képességeiket a reáltárgyakban.
"Még szembetűnőbb a jelenség ázsiai mintákkal összehasonlítva. Mivel náluk nem létezik az a sztereotípia, hogy a fiúk jobbak a lányoknál a reáltárgyakból, így a két nem között teljesítménybeli különbség sincs. Vagy vegyük például Indiát, ahol rengeteg női IT-s van, míg nálunk ugye nagyon kevés. Indiában ugyanis pont az a munka illik jobban bele a női sztereotípiába. Ők úgy tartják, hogy mivel egy ilyen típusú munkához nem kell erős fizikum, és viszonylag kényelmes is, így egy nő is képes elvégezni" - magyarázza Máriási Dóra.
"A fiúk már csak ilyenek"
De a tradicionális nemi sztereotípiák a testi-lelki egészséget és a jövőbeni párkapcsolatokat is nagyban befolyásolják. Az olyan ártalmatlannak tűnő kijelentés például, mint hogy "a fiúk nem sírnak", a gyerekek egész későbbi életén nyomot hagyhat. Az ilyen és ehhez hasonló, rendkívül korlátozó mondatok ugyanis arra ösztönzik a fiúkat, hogy az ideális férfikép elérése érdekében fojtsák el magukban az érzéseiket, mindig legyenek kemények és rendíthetetlenek, és ne adják jelét a fájdalomnak. Máriási Dóra azt mondja, az érzéseik elfojtásával a fiúknak gyakorlatilag az énjük egy részéről kell lemondaniuk, ráadásul pedig azt is megtanulják, hogy bizonyos érzésekért szégyellniük kell magukat.
"Miközben megpróbálnak felnőni a tradicionális férfiassági ideálokhoz, épp emiatt a korlátozó szerep miatt nem fognak majd segítséget kérni akkor, amikor pedig szükségük lenne rá. Hiszen erősnek, azaz férfiasnak kell mutatkozniuk" - mondja Máriási. A tradicionális férfikép következményeként a férfiakat általában ritkábban diagnosztizálják depresszióval - hiszen el sem mennek pszichológushoz. Ami azonban még tragikusabb, hogy a nőknél háromszor gyakrabban tesznek pontot problémáikra öngyilkossággal.
De míg a fiúktól és férfiaktól a sírás jogát veszi el a társadalom, addig a lányokra is vonatkoznak hasonló megszorítások. Mivel a lányoknak a sztereotípiák szerint kedvesnek és jól neveltnek kell lenniük, az ő viselkedésükbe nem fér bele, hogy dühösek legyenek - ha valami nem tetszik nekik, maximum szomorúak lehetnek. Ezért is fordul elő a nők esetében gyakrabban, hogy az agressziójukat passzívan fejezik ki.
Igen rossz üzenete van továbbá például annak is, amikor a kisfiúk agresszióját a lányok felé a felnőttek megpróbálják "romantizálni", mondván, hogy "csak azért bánt, mert tetszel neki", vagy hogy "a fiúk már csak ilyenek". Az ilyen szülői reakció nagyon károsan sugallja, hogy az udvarláshoz az erőszak is hozzátartozhat. Sáfrány Réka szerint rendkívül fontos lenne, hogy a szülők és tanárok az erőszak legapróbb formája ellen is fellépjenek. "Ha ugyanis bármiféle büntetés vagy reakció nélkül marad egy ilyen eset, az megerősítheti a fiút abban, hogy nincs baj azzal, amit csinált, a lányt pedig abban, hogy ezt neki el kell tűrnie, hogy az ilyen helyzetekben nem kap védelmet" - magyarázza Sáfrány, majd hozzáteszi, hogy ezzel a hozzáállás nagyon könnyen alá lehet ásni a lányok önbecsülését. Máriási Dóra pedig arra is felhívja a figyelmet, hogy ha a gyerekek fejében összemossák a szeretetet a bántással, akkor nagy valószínűséggel felnőttként is hajlamosak lesznek majd ezeket a mintákat követni a párkapcsolataikban.
Átjárhatóbb szerepek, boldogabb emberek
Máriási Dóra azt mondja, a sztereotípiák leküzdéséhez fontos lenne, hogy a gyerekek - nemtől függetlenül - minél több szerepben kipróbálhassák magukat. Ebben pedig már az is sokat segítene, ha a túlságosan nemspecifikus játékkörnyezet helyett egy sokkal semlegesebb venné őket körbe. De azt is hangsúlyozza, hogy az, hogy a gyerekeket megpróbáljuk a nemi sztereotípiáktól minél mentesebb légkörben nevelni, még nem jelenti azt, hogy elhazudjuk az alapvető biológiai különbséget férfi és nő között.
Ez is érdekelhet
Mindezzel Sáfrány Réka is egyetért, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a nők és férfiak lehetséges szerepeit mindenképpen közelíteni kellene egymáshoz, nem pedig szétválasztani őket. Mint mondja, fontos lenne, hogy nagyobb átjárhatóság legyen a szerepek között, hogy mindenki sztereotípiáktól mentesen úgy teljesedhessen ki és élhesse meg a saját nemét, ahogy neki jólesik.
